azt én sem tudom, pedig itt ülök a saját magamban és én vagyok én.. na mnidegy. az új fejlemény pedig kéremszépen az, ohgy egy nap alatt háromszor ülök neki írni. méghozzá ide. pedig régebben is próbálkoztam azzal, hogy jó akkor blogspotos blogot indítok, de egy vagy kettő, esetleg három bejegyzés után otthagytam, kitöröltem, el is felejtettem az egészet. túl lojális vagyok az a bajom... másnak meg éppen a szerencséje.
és az igazat megvallva eddig valahogy olyan idegennek éreztem az egészet. amikor írtam, akkor is. pedig nagyon szeretek írni, de valahogy nem éreztem sajátomnak, és ez az érzés rossz érzés. amikor egy elvileg saját tárgyat, helyet, dalt, embert nem érzünk magunkénak. így, az érzés elkerülve, megkerülve, kikerülve abbahagytam a dolgokat. de nem most. amikor a Hurts-ös bejegyzést írtam, annyira jó volt, és csak úgy zongoráztak a kezeim a billentyűzeten. most is. és akkor ennek örömére úgy döntöttem, hogy maradok. ezt már érzem. aztán meg meglátjuk, hogy mi történik később. de annyira nagyon jó és már a kedvem is jobb, és már nem is Hurts szól, hanem Magashegyi Underground. és a kedvem is jobb sálláláláá
" Tesz-vesz a kezem,üres a fej naponta így megy valamivel telik az idő,szakad a konfetti-eső "
a mai nap amúgy is épp elég bajom volt, persze mind az én kis hülyeségem,de nekem kell magammal együtt élnem és ez még rímelt is. szóval nem könnyű ez az akaratlan házas élet, de a világ minden kincséért sem cserélném el magamat. és még élek, és írok és lélegzem és eszem ... bár nem ilyen sorrendben. a lényeg igazából lényegtelen, de az van, hogy jó kedvem lett így hirtelen. és most örülök a saját örülésemnek és magashegyit hallgatok meg majd Quimbyt és a Hurts egy időre szünetel. de csak mert nagyon szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése