Pedig milyen mókás kis szünet volt ez!
És még tart. Na de.
Csütörtök.
Körülbelül tíz perccel keltem korábban, mint máskor; felöltöztem, összepakoltam, konzultáltam Petrával, reggeliztem és indultunk. Egész hamar megérkeztem a vasútállomásra, vettünk pogit, sajtos rudat, ja és vonatjegyeket, vártuk Rékát, aki levest reggelizett, majd elindultunk (öt perc késéssel hujujuj). Odafele a nyolcszemélyes fülkében kényelmesen elhelyezkedtünk hatan, énekelgettünk, beszélgettünk, elvoltunk, ahogy szokás, majd meg is érkeztünk másfél óra múlva az Keletibe. Onnan pár perc séta után, mondanom sem kell hova, hát nem, DE! az Aréna plázához érkeztünk, kerestünk illemhelyet, ruhatárat, majd miután megtaláltuk őket, indultunk is kávézni, mert miért ne. A Starbucksba, mert miért ne, ezer forintos frappucinot ittam, mert miért ne és szépen el is röpült egy óra. utána egyik boltba be és ki és megint be egy másikba és ki, a sorrendet nem tudom, sikerült ennem egy Jim Morrison felsőt a Pull&Bearben, valamint egy nagyon szép kék inget a H&Mben, Fanni talált magának nadrágot, Réka korrektort, Blanka rövid ujjút, Petra hosszú ujjút, Saci pedig tartózkodott, ő csak kajára és kávéra költött. haha. Csak. Közben bolondoztunk a Clarie'sben, meg azon kívül is, ettem Nordsee szendvicset, mert szintén miért ne (tejóég, ennyi reklámot), aztán káposztasalátát is, mert finom. A vonat indulása előtt egy órával eldőltünk az elfekvőbe, majd egy utolsó rendbeszedés után szépen kivonultunk az Aréna területéről. Visszafele kapkodtuk magunkat, pedig igazán felesleges volt. Felszálltunk, megbizonyosodtunk róla, hogy jó helyen vagyunk (jó helyen voltunk,de akkor már pusztán hat személyes fülkében) és egészen megérkezésig ugyanazt csináltuk, mind odafele úton. Az állomáson könnyes búcsút vettünk a csapat felétől, Blankával megvártuk Saci apukáját, és várakozás közben letörött a cipősarka és én így utoljára a Carolos esetnél röhögtem, igazán felemelő volt. Megfájdult a torkom. De igazán mókás volt. Ja igen, ezt már mondtam. Az este is. Dénessel matekoztunk, majd megnéztük a Csíkos pizsamás fiút és jajj, az a film.
Péntek.
Fogalmam sincs mikor keltem, de akkor felkeltem, majd valamikor elkezdtem édesapának browniest sütni, amiből egy egész lapos, ám kerek és isteni finom torta lett. Igaz, sülése közben megjött, és Panka is és pakoltunk. Meg indulás és tortaevés előtt beiktattunk egy rövid fotózást, egész kellemes képek születtek, minő öröm. Miután mindenki evett és énekeltünk, indultunk is rokonlátogatásra. Kecskeméttől fogva megérkezésig énekeltünk. Előbb ballagási dalokat, utána kommunista dalokat, himnuszokat, népdalokat, a végén pedig műdalokat, de szerencsére abból kevesebb volt, megérkeztünk. Nagy összeborulások, vacsora, háromnyelvű kommunikáció jó sokáig, fürdés alvás, másnapra tervezett korai kelés.
Szombat.
Hah. Körülbelül délben keltünk, hamar felöltöztünk, ebédeltünk előző napi vacsorát, majd az ifjúság, azaz mi, fogta magát és autóba ült, elhajtott a Sugó-partig. És sétált. El a kilátóig, fel a kilátóra, le a kilátóról, el a Béke-térig (láttam evezősöket), vissza, elvileg négy kilométert megtettünk.Utána mily meglepő, ettünk, háromféle sütit és volt hozzá kávé is, amit nem iszom, de most kivételt tettem és jó sok tejjel, valamint cukorral fogyasztottam el. Uzsonna után, hogy-hogy nem elérkezett a vacsoraidő, és mivel húsvét van/volt, megadtuk a módját. Sonka, kolbász, főtt tojás, többféle torma, kalácsok, kenyér, retek, cékla, zöldhagyma. Jajj de jó volt. Utána a népes ifjúság elvonult és zenét hallgatott, cserélt, énekelt, táncolt. Khm. Annyira jó volt! Nem is gondoltam volna, ohgy a német másod unokatestvérekkel ilyen jól elleszek, de ez megcáfolódott. Pedig a nyelvtudás német része erősen hiányos, mégis remekül szórakoztam/tunk. Azonos kor, természet, ízlés mindenkit összehoz, meg amúgy is rokonyok vagyunk.
Vafárnap.
Jajj, ez az óraátállítás. Valamilyen félkor felkeltem, hajat mostam, majd a többiek is felébredtek, jöttek a külföldiek, mentünk a zétterembe, kaptam körtelevet, ettem sokat, a leves megégette a szájpadlásomat, szép hólyagos lett, de azért a kijevi jércemellet legyűrtem. Hah. Utána megint süti, kávé (khm), képnézegetés és hű. Eddig is tudtam, hogy mama szép képeket fest, de hogy ennyire, és ilyen változatosan. Akkor is, ha sokszor megesik, hogy olyan festéket használ, amilyen épp van és az határozza meg a képeit. Szóval, hű, egyiket-másikat én is szó nélkül vittem volna magammal. De nem. Kiválasztották, énekelgettünk egy sort, megint sütiztünk, pogácsát is ettünk, majd könnyes búcsút vettünk előbb nagybácsitól, majd a többiektől, és elhajtottunk. É megérkeztünk és késő este volt.
Hétfő.
Ma. Korán keltünk, rendbetettük a házat, sütit sütöttünk, tanulgattunk és vártunk és vártunk és vártunk, ezek a mai fiatalok, rémes! Olyan dél körül aztán megmentettek és jöttek locsolni, majd matekoztunk és megjött édesanyánk és elkezdődött a móka, mert jöttek többen is és kaptak sütit, és az enyém nem sült meg de legalább csokis volt és ettünk és ittunk és sztorizgattunk és nevettünk. Aztán néhányan elmentek, néhányan jöttek, aztán Panka is elment, mi meg videókat néztünk, aztán majdnem hét óra volt, mire elmentek, de megérte. Utána próbálkoztam angolházit írni, majd vacsoráztunk és édes szüléimmel megnéztem a Sherlock első évadának második részét. És még mindig tetszik. Jajj, nagyon.
Hát nem megmondtam, hogy mókás volt? És még nincs vége. Holnap jön csak az igazi finomság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése