Ma angolórán feljött a kérdés, hogy mi a fontos nekünk. Jöttek a feleletek a családról, barátokról, kisállatokról, néha ruhákról... én meg azt válaszoltam, hogy az idő. Nem csak úgy simán a lebegőben lóbálva, mint egy egyszerű szó, hanem maga az idő. Mert én az időbe beleértettem a családdal, barátokkal töltött időt és úgy körülbelül minden hasznosan eltöltött időt, na meg a haszontalant is. A lényeg, hogy minél több legyen. Mert sajnos hihetetlen gyorsasággal száguldozik. Délután bevillant, hogy te jó ég, mindjárt szilveszter és én még emlékszem a tavalyira, ami nem is volt olyan rég. Mit csináltam azóta? Mi történt tavasszal, az évzáró után, a nyár folyamán és a mintegy eltelt két hónapban? Rémisztő belegondolni, hogy egy év huss - elrepült. És szárnyal továbbra is. Most tartunk a 42. hétnél, tehát van még tíz hetünk 2011-ből és utána kezdődik az egész előröl. Igazából én nem csak január elsejétől kezdem újra a dolgokat, hanem a szülinapomtól, ami nyáron van, évkezdéstől és karácsonytól. Nagy kár, hogy a karácsonyt, meg az újévet ilyen közel tették egymáshoz.
No meg az idő fontosságára egy új film, a Lopott idő is felhívta a figyelmemet. Az idő pénz és a filmben ezt szó szerint kell érteni. Ha van elég pénzed és megtudod vásárolni, akkor örökre 25 éves maradsz, ha nem akkor lopnod kell, különben meghalsz. Ennél jobban nem is akarok belemenni, bár biztosan megnézem, mert érdekel a végkifejlet. De mi lesz a mi végünk. Mivel az idő véges, bár ezzel nem mondok újat. Ha msot elszámolnék magammal feltudnék sorolni rengeteg dolgot, hogy mit csináltam az eltelt évben, de hasznosat, vagy fontosat ? Nem sokat. És ez sajnálatos. Ami meg nem az, az a maradék idő. Mert abból még van elég. Még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése