egy perccel tovább

Ne ülj most le mellém, menjél más vonattal,
keress másik várost, és a nagy csomaggal,
amit a szívedből a hátizsákba raktál
húst vigyél az útra, nem kell, mondom, hagyjál!

Ma 30y-t énekeltem. Méghozzá öntudatlanul. Azon kaptam magam valamelyik órán, hogy magamban dúdolok és nem jöttem rá, hogy mit. Aztán mikor már harmadjára ismételtem a fenti sorokat, eszembe jutott, és örültem a fejemnek, hogy dejó, harmincipszi. Mivel egész hétvégén Quimbyt, Kraftwerket, Goran Bregovicot és Budapest bárt hallgattam a mai harmincipszizés tényleg meglepett. És örültem neki.

Ne nézz szembe a nappal,

mással se nézz szembe.

Téglákat cipelsz magaddal,

emeld fel, aztán tedd le.

Válladon pihen sok régi álmod, 

és onnan figyel, hogyan csinálod, 

mutasd most milyen, ha átdobálod, 

ha tényleg ezt akartad.