Osztálykirándultunk

Este még pakolásztam, valahogy elaludtam, viszonylag kipihentem keltem, összekészültem, tiltakoztam plusz fél liter víz elrakását illetően, elindultam, vettem kaját a pékségben, szerencsétlenkedtem az elrakásukkal, autóbuszállomásnál találkoztam a szöszikkel, vártam rájuk, utána együtt mentünk és hála az égnek Aisha hamar ott volt és így igen jó helyett tudott szerezni.Odafele úton meghallgattatta velem a bemelegítős zenéit, néha nekidőlt a lábamnak, én meg leginkább csak voltam és örültem az időnek. Meg annak, hogy nem szereti a mogyorókrémes buktát. 

Megérkeztünk, végigmentünk a központon, egy idő után megtaláltam a fényképezőgép megfelelő módját az akváriumi halak fotózására, folyton leszakadt az osztály, de ezzel nem volt semmi baj, nem siettünk. Dorinával kimentünk a kilátóba, csináltunk képeket, majd jöttek a többiek, így velük is. Utána négyen elmentünk megnézni az állatokat, barátkoztam kecskékkel, Kevin leginkább vitatkozott velük, majd megnéztük a többi jószágot is. Utána szomorúan vettük tudomásul, ohgy a gps-es motorcsónakázásról lemaradtunk, így ültünk a stégen és vártunk a többiekre, majd egy telefonhívást követően alkalmunk lett csónakba szállni. Hasítottuk a vizet (nem) énekeltünk mindenfélét, majd hosszú idő után megérkeztünk bajbajutott társainkhoz, kihúztuk őket a susnyásból, majd megint, és utána a pasi felajánlotta nekem, hogy vezethetem a motorcsónakot és fyeah, vezettem és nagyon jó volt! 

Visszatértünk, felcaplattunk a központhoz, megnéztük a tizenkét perces kisfilmet, majd bealudtam, majd zoo csemegével és tanárokkal együtt újra meglátogattuk  kecskéket. Ezt (és a leégést) követően már csak a vidraetetés volt hátra. És te jó ég, meghaltam, annyira aranyosak voltak, és a gondozó is olyan gondoskodóan viselkedett velük, nagyon tetszett. Vettem fagyit, megnéztük az akkor már ébren levő pelikánokat és visszaszálltunk a buszba, nagy nehezen odaadtuk a buszsofőrnek a bort, utána már csak Rajmond tó-szagán bosszankodtunk. Fél nyolc volt, mire megérkeztünk, Bogiék hazahoztak és ennyi. 

Vagyis ááááh, annyira élveztem, nem is tudom mire számítottam, de ez így volt jó, nem baj, hogy nem többnaposra mentünk, nem baj, hogy nem feszített tempóban és vasfegyelemben masíroztunk végig a területen, nem baj, hogy nem volt meleg, nem baj, hogy nem voltam mindig ott a dolgoknál, hiszen ahol ott voltam azt élveztem. És ez a lényeg.