És igen! Ezt is megcsináltuk! Elkerekeztünk Szolnokról Rákóczifalvára a gáton keresztül és vissza a közúton... Közben felmentünk a kilátóba, végig a turistaösvényen, lejtőn fel, le, láttunk öthetes kiskutyákat, apával feleztünk egy citromos sört, kockásra ültük a valagunkat, Beatles-dalokat énekeltünk, igyekeztünk nem pecsenyekacsává sülni (szerencsére nekem sikerült csak barnulni) és tényleg sokat bicikliztünk. Még nem érzem, hogy ellennék fáradva, vagy megerőltettem volna magam, ez maximum abban nyilvánul meg, hogy ma már nem szívesen megyek sehova. Valszeg itthon is maradok és megnézem harmadjára a Fight clubot, vagy a Diktátort... 

Szóval jó volt! Abszolút. Hihetetlenül régen bicikliztem, nem mintha elfelejtettem volna, csak azt a kellemes érzést, amit kivált belőlem a munka. 

Legalább plusz egy program van a nyárra.