Magadban krumpli vagy?

Hátakkor, gyors összefoglalás a hétről.

Kedd. Ez volt az utolsó tanítási napunk a suliban. Igazából már ezen a napon sem tanultunk, kezdtünk a bolondballagással, amit elmosott az eső, így bent vonultunk végig, kaptunk csuprot az elsősöktől, csináltunk sok képet, és igazán remek hippik voltunk! Imádtam magunkat, meg mindenki más is. Utána átöltözünk, mentünk az iskola legjobbjai rendezvényre, amit csak azért szeret mindenki, mert utána kapunk kaját. Rengeteg mindent. Különféle torták, szendvicsek, gyümölcsös kosárkák, aprósütemények, gyümölcsök... Maga a mennyország. Lebuktam, amikor pakolásztam a szendvicseket drága meg nem hívott osztálytársaimnak, de sebaj. Megérte, így nem haltak éhen azt hiszem. A fogadás előtt még kiemeltek, mint az iskola példáját, vagy valami olyasmi, mert én vettem részt a legtöbbféle versenyen. Kicsit se vigyorogtam. Egyébként remélem, hogy ez azt eredményezi, hogy kitűnő leszek és megkapom a diplomát. Mondjuk ha nem az sem oylan nagy tragédia. Matekra nem mentünk be, gyógytesin meg fagyiztunk, a tanulás illúziója sem maradt meg... hazafele jövet igyekeztem megúszni az esőt, délután tosztam el az időmet, olvasgattam, képet töltöttem fel, készültem külön angolra, elmentem, eldöntöttük, hogy augusztusban megcsinálom a középfokút angolból (nem félek, meglesz, de lusta vagyok készülni, ennek ellenére fogok; a célokért mindent), valamint azt, hogy mégis folytatom tovább a németet és nem leszek franciás. Angol után indultam Petrához, megnéztük a Fight clubot (3.), pizzát ettünk, beszélgettünk, táncoltunk a Tunak tunak tunra, valamiért elállítottam a csapot, így hideg vízben fürödtem, elalvás előtt még megnéztük Fannival a Horrorra akadva negyedik részét, megkaptam az első szülinapi smsem, majd aludtam. 

Szerda. Reggel egy tévedés után hétkor keltünk, ücsörögtünk az ágyban, megkaptam az ajándékom tőlük, reggeliztünk, felöltöztünk, kis késéssel indultunk suliba. Ezen a napon nem volt tanítás, ellenben sportnap az igen. Számomra ez annyiból állt, hogy amit tudtam, azt fotóztam, szurkoltunk a sportolóknak és ide-oda rohangásztunk. Egyébként megérkezés után osztálytársak visszahívtak a terembe és elénekelték a boldog szülinapot. Igaza van mindenkinek, ezt nem lehet normálisan kezelni. Vigyorogtam, mint majom a farkának , megköszöntem mindenkinek, majd indult tovább a gépezet. Mivel tényleg ez volt az utolsó napunk, igyekeztem minden megörökíteni, ami nem jött össze, de azért elég sok kép készült. Vége lett, kihirdették az eredményeket, nyolcadikosként ottmaradtunk elpróbálni a ballagást, hazaszaladtam ,ettem, mentem vissza a szövegemet próbálni, rá húsz percre megint itthon voltam. Háromnegyed négyre okmányirodába mentem, előtte ültem anyáék ágyán és laptopoztam, igazán érdemleges tevékenység volt, evvan. Az okmányirodában munkaidő vége előtt kerültem sorra, az ügyintéző hölgyike ezért igazán szívélyes volt, szerencsére egy második képet tudtam csináltatni, ami annyira nem lett rémisztő, viszont a szám ferdesége már az. És túl egyenes a hajam. Sebaj, négy évig kibírom, majd a személyimet mutogatom mindenkinek, az -csodával határos módon- jól sikerült. Utána megint Petrához mentem, végignéztem az ott lévők monopolyját, majd indultunk a Tiszavirág fesztiválra Blájen életét nézni. Előtte még sétálgattunk, Chen és Blanka elmentek pizzáért, mi helyet foglaltunk Petrával az els sorban, megjöttek a többiekek is. Ettünk, kezdtünk fázni, majd a film is elkezdődött és sokadjára is élveztem minden percét. Végigidéztük a filmet, hihetetlen érzés volt annyi emberrel együtt nevetni. A film második felénél már nagyon fáztunk, talaj közelében ültünk, késő volt, de Blanka anyukája megmentett minket, hozott pulcsikat. Film után Chen hazament, Blanka is, én meg maradtam Petránál. Beszélgettünk, majd közös megegyezés alapján elmentünk aludni. 

Csütörtök. Jó sokáig aludtunk, megettünk fejeként körülbelül öt szelet meggyes sütit (eperrel, de lehet, hogy én többet), utána én olvasgattam, Petra gépezett, nyugis délelőtt volt. Apa hívott, utána mentem haza, ebédeltünk, megkaptam a joghurt tortám, istenifinomvoltjajj, megbeszéltük, hogy nem kapok szülinapomra tengerimalacot mert nem érdemlem meg, összekészítettem a cuccom, és siettem a buszhoz, hogy kiérjünk az osztálybulira. Bezony. Osztálykirándulás nem volt, osztálybulit csináltunk magunknak. De még milyet! Igazából nem történt semmi, fiúk fociztak, szétvertek néhány széket (egyszer élünk alapon, vagy mert igen érettek, fogalmam sincs), szólt a zene, örök gyerekként szórakoztunk a hajóhintán, próbáltam eltanulni a helyes dákófogást és a megfelelő lökést kevés sikerrel, ebéd előtt a fiúk énekeltek nekünk, meg hörögtek, utána pókereztünk (végre, én évente háromszor szoktam körülbelül pókerezni, csak nyáron, már hiányzott. Az első játék vége felé elmentem egy kicsit, erre a többiek úgy döntöttek, hogy all in. A másodiknál már csak négyen játszottunk, köztünk az osztályfőnökünk is, majdnem nyertem. De jó volt. Nyolckor indultunk is, többség már hamarabb elszállingózott, maradtunk nyolcan, majd csak hatan, fagyiztunk, kiültünk a partra, majd hárman leszakadtunk és végigörömködtük a Kowalsky meg a vega koncertet. Ismerek pár számot tőlük, de ez az akusztik koncert annyira élő volt, aranyosak voltak mind, a közönség is táncolt, mi a színpad szélénél ácsorogtunk, de a zene minket is mozgásra késztetett. A Forradalom rt. közepén megmozdult bennem valami, majdnem elsírtam magam, mert eszembe jutott az osztály. Nem akarok elballagni. Annyira imádom őket minden hülyeségükkel, problémájukkal együtt. Igazából tényleg szeretjük egymást, tehát biztosan fogunk találkozni, de mégsem leszünk egy osztály. Végülis nem sírtam, csak megölelgettem Petrát, majd dudorásztunk. Koncert után újra egymásra találtunk Fannival meg Blankával, tettünk egy kört, majd szépen mindenki ment haza. Öt perccel anyáék után érkeztem, gyorsan meghallgattam még pár dalt Kowalskyéktól, majd elmentem aludni olvastam fél kettőig.

(röviden ennyi)