Avishai Cohen Trio - Remembering

Természetesen tegnap a bejegyzés megírása után nem mentem aludni. Ellenben Papa Roachot tényleg hallgattam, meg mást is, szóval olyan nagyot mégsem hazudtam.

Már egészen jól vagyok, eltekintve egy régi baráttól, aki igen jó ismerősöm, mégsem vártam. Ez pedig a nátha, annak minden szépségével együtt. És teljesen mindegy lett volna, ha kilenckor indulok lefeküdni, vagy fél tizenkettőkor, ahogy tettem, mert folyamatos torokkaparás, orrfolyás/orrfújás közben borzasztó nehéz elaludni. Azon csodálkoztam, hogy idén még nem is voltam náthás, kezdtem örülni neki, erre tessék. My mind is full of fuck, akarom mondani takony, és erre sajnos nincsen jobb szó. Be van dagadva a fejem, szuszogok egyfolytában és használom el a zsebkendőket.

Olyan, mintha egy medencében lennék a víz alatt, el vagyok határolva az emberektől. Nem kapok levegőt, nem is hallok nagyon, izgalmasak így a mindennapok. Aranyhalnak érzem magam, aki csak tátog egész nap és néha kap kaját. Nagyon mókás ez az egész, ma még csak kétszer vérzett az orrom, viszont egyszer sem nagyon, így az igazi finomságokra még várok. 

Ilyenkor jövök rá, hogy mekkora kincs normálisan levegőt venni és csak simán lenni. Amikor lehet, hogy vannak problémáink, de a közérzetünk jó, egészségesek vagyunk, észre sem vesszük milyen jó nekünk. Bezzeg ilyenkor! Jhaj. Egyetlen előnye van, ezen a héten nem tesizek, unalmas óráimat majd valami értelmessel töltöm, példának okáért cikkírással, mert ugyancsak el vagyok vele maradva. Khm. Vagyis a cikkírással is. Meg úgy az értelmes tevékenységekkel.

 

Kivéve a filmnézéssel, azt nagyon ügyesen megoldom minden héten, többször is. Szombaton a Shamet néztük és nagyon szeretnék róla angolórára írni, de erről lehet nem kéne, pedig a témán kívül semmi megbotránkoztató nincs benne. Ha Michael Fassbender épp meztelenül flangál végig a lakásán, annak oka van. Ha épp két nővel keveredik orgiába, annak szintén. A meztelen test csak eszköz, meg kell hagyni nagyon hatásos, de nem erről szól. Szép film, gyönyörű zenével.

Szóval most így vagyok. Kicsit értelmesebben, betegebben, nyugodtabban, fázósabban. És továbbra is álmosan, de azt már igazán megszokhattam volna.

Okok, amiért tényleg NEM vicces nyáron belázasodni

Ha valaki tud ilyen teljesítményt hozni, nyugodtan szóljon! Tehát.

1: Vizet kell inni. Amivel nem is lenne baj, de a mennyiséggel már van. Oké, eddig is általában vizet ittam, de nem naponta négy litert. Igaz, abból csak három a tiszta víz, egy pedig tea, de az is víz alapú, szóval ugyanott vagyunk.

2: A rengeteg víz miatt a hasamban nincs étvágyam, és olyannyira gyenge vagyok az energiahiány miatt, hogy a három méterrel arréb levő asztalig való odamenés is komoly előkészületeket igényel.

3: Ha mégis van éhségérzetem, nagyon keveset tudok enni, a már említett vízmennyiség miatt, így minden étkezés kész csoda.

4: Egyszerre fázom, érzem hogy tűzforró vagyok és izzadok. Na ez tényleg nem vicces.

5: Nem bírok hajat mosni, ami miatt rossz a kedvem és fáj a fejem, mert összefogva hordom, és húzza bőröm (ezt tegnapig bírtam, szóval most meg van mosva és imádom... soha többet ilyen hosszú időt hajmosás nélkül).

6: Négy napja nem voltam kint, nem éreztem a napot. Persze, volt olyan nyáron, amikor három napig csináltam ugyanezt és nem zavart, de most más, szükségem lenne a gyógyító napfényre.

7: Sokszor fáj a szemem és könnyen elfárad, ami azért nem vicces, mert lényegében semmit nem tudok csinálni. Se olvasni, se gépezni, se tévézni... semmit. Csak döglődöm egész nap és ez kiborít.
+1: Természetesen hétfőn sem mentem sehova, pocsék volt egyedül tölteni az augusztus huszadikát, de barátok aranyosak voltak, felhívtak, örültem nekik.

Hirtelen ennyi. Tényleg kezdem megutálni a vizet, pedig régen tényleg nagyon jóban voltunk, de ahogy egyre jobban leszek, úgy szórakoztatom magam mindenféle hülyeséggel, és a családom is kezd rájönni hogy javulok, mert egyre bunkóbb vagyok mindendenkivel, persze csak szeretetből.

Szép az élet.