Megint csak Quimby. Mindig visszatalálok hozzájuk, mindig akkor, amikor szükségem van a zenéjükre. Ma például a kocsiban megláttam a Kicsi ország cd-t, elkezdtem olvasgatni a dalszövegeket és megint belesüppedtem a világukba és igen, a Quimbyt emlegetve szinte kötelező ilyen hangzatos szavakat használni. Szóval nézegettem a jól ismert szövegeket, és amikor eljutottam a Múló időig, rájöttem hogy az a dal tényleg egyszerűségében nagyszerű és inkább nem is ragozom tovább... Ez határozottan nem egy giccses dal az elmúlásról, még akkor sem, ha Tibi úgy gondolja.
Egyébként nem szoktam én minden nap autóban ülni, csak ma sürgős vásárolnivalóm akadt, amihez a város széléig kellett elkocsikázni édes szüléimmel. Egyébként teljesen büszke vagyok magamra, mert tegnap egyedül intéztem el a vásárlásomat, egyedül döntöttem, és saját zsebből fizettem. Ami minden hátránya ellenére jó érzés. Lett átmeneti surranóm, Semmim és megálltam hogy vegyek kürtős kalácsot, ami határozottan büszkeséggel tölt el. Ma sapkát szerettem volna találni, igazi kötött meleg gyönyörűséget, és bármennyire is puha volt a kis vicces kötögetős, nem megfelelő, így otthagytam. Ahogy a többit is. Viszont titkos vágyam megvalósult és eggyel bővült a hosszított fazonú kardigánjaim sora. Eddig volt nulla, de kedden elkoboztam anyától a szürke pöttyösét, úgyhogy most kettővel rendelkezem. Maga a boldogság.
És nem fázik a lábam a cipőben. Pláne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése