szerda, február 27

Ady Endre - Az ágyam hivogat

Lefekszem. Óh, ágyam,
Óh ágyam, tavaly még,
Tavaly még más voltál.
Más voltál: álom-hely,
Álom-hely, erő-kut,
Erő-kut, csók-csárda, vidámság,
Vidámság. Mi lettél?
Mi lettél? Koporsó,
Koporsó. Naponként,
Naponként jobban zársz,
Jobban zársz. Ledőlni,
Ledőlni rettegve,
Rettegve, fölkelni,
Fölkelni rettegve,
Rettegve kelek föl.

Fölkelni, szétnézni,
Szétnézni, érezni,
Érezni, eszmélni,
Eszmélni, meglátni,
Meglátni, megbujni,
Megbujni, kinézni,
Kinézni, kikelni,
Kikelni, akarni,
Akarni, busulni,
Busulni, elszánni,
Elszánni, letörni,
Letörni, szégyelni,
Szégyelni. Óh, ágyam,
Óh, ágyam, koporsóm,
Koporsóm, be hivsz már,
Be, hivsz már. Lefekszem.

kedd, február 26

Mondtam már, hogy szerencsés vagyok?

Még nem? De biztosan, és szerencsére (haha) megint rá kellett jönnöm, hogy bizony, szerencsés vagyok, méghozzá nem is akármennyire. Kopkopkop. 

Mivel tegnap a nagy nagy belső fejetlenség miatt természetesen semmi nem csináltam, ezért ma a sors megajándékozott egy (szerintem) jól sikerült angolversennyel, egy egy héttel kitolt pályázatleadási határidővel, egy elmaradt kémiával és ugye napsütéssel, de az jelen helyzetemben nem számít. Szóval öröm és bódottá, kedv a cikkíráshoz és rendrakáshoz, talán még házit is fogok írni. 

Ja igen. Történelmi esemény, ma (életemben először) autóval vittek suliba. Csodás volt. Ilyenkor érzem Isten (vagy valami felső erő, aminek van keze) simogatását a fejemen.

hétfő, február 25

Éljen. Az általános emberi magatartáshoz híven itt ülök és panaszkodom a teendőim sokaságáról, valamint az időhiányról, ahelyett, hogy a teendőimet végezném szorgalmasan, de ugye én miért tennék olyat.
Az interjú legépelésén, a pályázat, esetleg a házi megírásán túl annyival érdekesebb dolgok vannak. Például a gráfelmélet, vagy A kozmosz éneke, vagy az Oscar elemzése. Annyira érdekel mind, és ímmel-ámmal foglalkozom is velük, de igazából nagyon egyikkel sem.

Valahogy nem lep meg.

szerda, február 20

I see humans but no humanity


Egyszerűen utálom ilyenkor az embereket.
Nem az emberiséget, mert semmi értelme egy egész csoportot gyűlölni néhány individuum tette miatt (köszönjük, Szirmai úr!).

Akartam egy szofisztikált bejegyzést csinálni arról, hogy mennyire gyűlölöm a rasszistákat, az antiszemitákat, a homofób barmokat és társaikat, de mint látszik, ez nem nagyon fog sikerülni. Szerintem igazából akkor kezdődött kinyílni számomra (legalábbis ilyen téren) a világ, amikor lett tumblröm és elárasztott a mindenség. Alapból bennem volt az ilyen fokú elfogadás embertársaim iránt, de ez az oldal csak még jobban megerősített abban a hitemben, hogy mindenkinek ugyannyi joga van (kéne, hogy legyen) az élethez, ha egyszer már megszületett. Vallástól, kultúrától, nemzetiségtől, bőrszíntől, nemi hovatartozástól függetlenül. Mert nem az határozza meg az embert, hogy hogy néz ki, vagy épp miben hisz, mi okoz neki örömöt, hanem az, hogy hogyan viselkedik.

Ezért basz fel mindennemű diszkrimináció, főleg ha a közvetlen környezetemben tapasztalom, és főleg akkor, ha alaptalan. És nem csak idegesít, de legszívesebben ordítanék, annyira fáj és fizikailag is rosszul leszek tőle. Nem véletlenül tudom fejből ezt az idézetet: 12Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben. És félreértés ne essék, nem azért tudom, mert úgy tetszik, pont ellenkezőleg. Amikor ebben a videóban megláttam/hallottam, már akkor se nagyon tetszett. De amikor az Agorában a keresztény vezető ezt használta fel Hypatia eltüntetésének céljából, akkor végem volt. Olyan fokú méreg öntött el, hogy nem is nagyon tudtam mit kezdeni vele. Pedig az egy film volt! Jó, megtörtént eset alapján, de akkor is.

Ez egy dolog. A Bibliával való példálózást amúgy sem szeretem, mert értem én, hogy Isten tanítása, és igazából becsülöm az olyan embereket, akik erőt, útmutatást merítenek a hitükből; de képtelen vagyok elfogadni az agresszivitást. Az erőszakot, mind verbális, mind fizikai értelemben. A higgy, különben elkárhozol mentalitást szintén.

Régebben úgy álltam hozzá az egész kereszténységhez, meg a Bibliához, hogy mekkora baromság, fujj. Ez mára teljesen kiveszett belőlem, igyekszem nem utálni semmit, főleg nem vallást, de tényleg inkább semmit nem kívánok utálni. Nem vagyok ateista, de nem gyakorlok semmilyen vallást sem kicsit, sem nagyon. Ennek ellenére semmi bajom azzal, aki igen, sőt, érdekelnek. Érdekel mindenki, akinek más a szemlélete, mint nekem, mert a vele való kommunikáció által fejlődöm. Tiszteletben tartom az istenbe vetett hitet, vagy épp istenekbe. Bármilyen hitet. Még az egyházat is. Nem kérdőjelezem meg senki hitét és nem teszek fel olyan kérdéseket, ami kényelmetlen helyzetbe hozhatja az illetőt. Ezért cserébe, meg amúgy is elvárom, hogy engem ne akarjanak megtéríteni, vagy egyáltalán. Senki ne akarjon (erőszakosan) megtéríteni senkit, szépen mindenki döntse el maga, hogy milyen utat szeretne járni.
Bármilyen téren.

Túl sok a gondolat, sajnos még kevés a tudás, de ahhoz pont elég, hogy tudjam, jó az az út, amin járok. Meg ahhoz is, hogy tudjam, igazam van, ha azt mondom, hogy rengeteg a primitív és buta ember. Nem elég a jelző. Ezek az emberek még értelmesek is lehetnének, némelyikük az is, de nem képesek túllépni a saját "fehérheteroférfivagyok" tökéletességükön és olyan bunkó módon anyáznak mindenkit, akinek egy kicsit is sötétebb a bőre, hogy az valami elképesztő. Hányni tudnék az ilyentől.

Kifakadásom oka leginkább ez a cikk. Mert oké, nem kellett volna kitiltani az összes zászlót a meccsről, vagy előbb is lehetett volna szólni, de nem véletlenül rendelték ezt így. Az Olajszurkolók híresen bunkók. És arról még nem is szólt a fáma, hogy nem csak magyar és csapatzászlókat akartak (volna) bevinni, hanem mindenféle antiszemita hülyeséget is. Zászlókon, táblákon. Arról sem szól a fáma, hogy az indul a busz, indul a busz (azaz, mi fogunk nyerni akár haza is mehettek) skandálása helyett indul a vonatot mondtak (ami, ha azt vesszük figyelembe, hogy a zsidókat tömegesen vitték el vonatokon a munkatáborokba, nagyon durva). És további ilyen finomságok.

Olyan szívesen folytatnék hasonló jellegű eszmecseréket _értelmes_ emberekkel, mert aki ebből a szempontból szerintem hülyén viselkedik, azzal nem tudnék értelmesen beszélni, viszont a szintjére lesüllyedni meg szintén nem akarok, szóval értelmes emberekkel ezt több körben megvitatni valami fantasztikus lenne. Igaz, szüléimmel az előbb beszéltem, jelenleg is két emberkével diskurálunk közel erről a témáról/témákról és nagyon élvezem. Szomorú is, hogy ennyi mindent lehet a diszkriminációról beszélni, de legalább van értelme.

Következő témánk a félig üres, félig teli pohár vitája lesz. Nem viccelek.
A humanizmus a reneszánsz korai időszakának legfontosabb szellemi áramlata és tudományos magatartásformája (latin: humanus 'emberies'). A görög-római világ megismerésére és felújítására való tudományos törekvés, a klasszikus műveltségen alapuló tudós magatartás jellemezte. A humanizmus később nevelési eszményt is jelentett. A humanista embereszmény a sokoldalúan képzett, kíváncsi ember, aki az élet minden területén képes helytállni.

hétfő, február 18

Avishai Cohen Trio - Remembering

Természetesen tegnap a bejegyzés megírása után nem mentem aludni. Ellenben Papa Roachot tényleg hallgattam, meg mást is, szóval olyan nagyot mégsem hazudtam.

Már egészen jól vagyok, eltekintve egy régi baráttól, aki igen jó ismerősöm, mégsem vártam. Ez pedig a nátha, annak minden szépségével együtt. És teljesen mindegy lett volna, ha kilenckor indulok lefeküdni, vagy fél tizenkettőkor, ahogy tettem, mert folyamatos torokkaparás, orrfolyás/orrfújás közben borzasztó nehéz elaludni. Azon csodálkoztam, hogy idén még nem is voltam náthás, kezdtem örülni neki, erre tessék. My mind is full of fuck, akarom mondani takony, és erre sajnos nincsen jobb szó. Be van dagadva a fejem, szuszogok egyfolytában és használom el a zsebkendőket.

Olyan, mintha egy medencében lennék a víz alatt, el vagyok határolva az emberektől. Nem kapok levegőt, nem is hallok nagyon, izgalmasak így a mindennapok. Aranyhalnak érzem magam, aki csak tátog egész nap és néha kap kaját. Nagyon mókás ez az egész, ma még csak kétszer vérzett az orrom, viszont egyszer sem nagyon, így az igazi finomságokra még várok. 

Ilyenkor jövök rá, hogy mekkora kincs normálisan levegőt venni és csak simán lenni. Amikor lehet, hogy vannak problémáink, de a közérzetünk jó, egészségesek vagyunk, észre sem vesszük milyen jó nekünk. Bezzeg ilyenkor! Jhaj. Egyetlen előnye van, ezen a héten nem tesizek, unalmas óráimat majd valami értelmessel töltöm, példának okáért cikkírással, mert ugyancsak el vagyok vele maradva. Khm. Vagyis a cikkírással is. Meg úgy az értelmes tevékenységekkel.
 
Kivéve a filmnézéssel, azt nagyon ügyesen megoldom minden héten, többször is. Szombaton a Shamet néztük és nagyon szeretnék róla angolórára írni, de erről lehet nem kéne, pedig a témán kívül semmi megbotránkoztató nincs benne. Ha Michael Fassbender épp meztelenül flangál végig a lakásán, annak oka van. Ha épp két nővel keveredik orgiába, annak szintén. A meztelen test csak eszköz, meg kell hagyni nagyon hatásos, de nem erről szól. Szép film, gyönyörű zenével.

Szóval most így vagyok. Kicsit értelmesebben, betegebben, nyugodtabban, fázósabban. És továbbra is álmosan, de azt már igazán megszokhattam volna.

vasárnap, február 17

Nothing's alright, nothing is fine

Nem tudom. Most kedvem lenne sok-sok klisés, ám releváns idézetet ideírni, de azért mégsem süllyedek le arra a szintre. Csak valahova jó írni. Beszélgetni kéne, de van olyan, amit egyszerűen nem lehet kibeszélni, mert a szenvedő alany én vagyok, nekem kell megoldanom az általam kreált problémákat. Jajj. Aludni kéne, már megint nem sikerült időben ágyba kerülni egyik nap sem, pedig a hétvége pont arra lenne való, hogy aludjak, nem? Ja, nem. Kár.

Na akkor Papa Roach még párszor és elmegyek durmolni.

szerda, február 13

Én ezt nem...

 Közeledett hozzá. Igen, elég erőt érzett most, hogy egyetlen ökölcsapással leterítse, maga alá teperje, üsse, ahol éri, cibálja haját, kitolja szemét, megölje, megölje.
(...)
Kezét pillanatra szeme elé tette. És most úgy rémlett neki, hogy ebben a derengésben igazán látja önmagát, azt, ami elmúlt és van, öreg csontjait, melyek ötvenkilenc éve szolgálták őt, és ki tudja, még meddig. Végtelenül szomorúnak látszott.
(...)
A részeg emberek röpülnek.
Csak a józanok hiszik, hogy ide-oda imbolyognak, ők valójában láthatatlan szárnyakon szállnak, s mindenhová előbb érnek, mint remélik.
Hogy közben múlik az idő, nem számít, mert nekik az nincsen, és nyilván a többiek csalódnak, kik ilyesmikkel törődnek.
Bajuk sem esik, mert a Szűz Mária kötényében hordozza a részeg embereket.
De a kapu kinyitása nehéz volt. Sokáig bajmolódott a kulccsal ide-oda forgatva a zárban, de nem akart kinyílni. Még tovább vesződött azonban a szoba ajtajával, míg rájött, hogy azt be sem csukták.
Dörmögve haladt befelé, káromkodott, hogy ebben a házban semmi sincs rendben, kilophatják a szemüket is, elrabolhatnak mindent.
Csakugyan, ilyen rendetlenség ritkán fordult elő.

Az én szemem sűrű felhő

Legszívesebben bemásolnám a Pacsirta minden sorát, minden mondatát, szavát, betűjét, olyan gyönyörű. 


"Éjszaka valahol eshetett, enyhült a rekkenő meleg, puha, kedves fény öntött el mindent. Ákos kihúzta magát, tüdejébe szívta a levegőt. Melegség ömlött el tagjaiban, kezdődött az emésztés: az ételek jótékony, erőnevelő anyagukat most küldték szét a véráramba."

"Az, amit hallott apjáról, fogékonnyá tette mások szenvedésére is. Eddig azt hitte, hogy semmi köze sincs azokhoz, kik körötte élnek, Környeyhez, a részeges Szunyoghoz, Szolyvayhoz, a rossz ripacshoz, Dobához, ki folyton hallgat, meg szegény Pacsirtához. Igaz, első látásra érdektelenek mind, torzak és görbék, lelkük befelé kunkorodik. Nincs tragédiájuk, mert itt el sem kezdődhetnek a tragédiák. De milyen mélyek, mennyire atyafiai mind. Milyen hasonlatosak hozzá. Ha egyszer elkiáltja ezt, nagyot kiált. Csak hozzájuk van köze."

hétfő, február 11

And I'm looking for a miracle

Péntek körül meg úgy mostanában volt bennem olyan, hogy nem tartozom sehova, az emberek igazából nem szeretnek. és ezt most nem úgy kell érteni, hogy nem szeretnek, csak valahogy olyan ez, hogy megkedvelnek, mert szimpatikus vagyunk és ennyi. Szeretni már csak nagyon kevesen képesek. Ez a különbség köztem és Panka között. Lehet, hogy ha egy társaságba egyszerre kerülünk be, engem fognak hamarabb megkedvelni a sziporkázó humorérzékem és a szellemes beszólásaim miatt (nem) (de), de hosszú távon biztos ő lesz a kedvelt, szeretett, mert igazán jótét lélek, és bármennyire is piszkálom emiatt, még humora is van. Szóval nem olyan kőbunkó, mint én, persze hogy szimpatikusabb. 

Az osztályban is az elején minden nagyon jó, minden nagyon szép, aztán itt tartunk januárban, nekem még mindig egy olyan ember, akivel igazán jóban lennék, vagyis közel olyan szinten, mint volt osztálytársakkal, akiknek amúgy shoutout, mert ez a hatos kis csapat imádnivaló és fantasztikus, hogy még mindig és hétről hétre és ez szerintem nem is nagyon fog változni, kopkopkop. Körülöttem mindenki puszipajtás, meg délután ide-oda járkál együtt forrócsokizni and I'm sitting here... 

És valahogy mindig ezt érzem, aztán rájövök, hogy jó nagy része magam miatt van, én vagyok olyan, amilyen, vállalnom kell a viselkedésem következményeit. Meg arra is, hogy igazából nem annyira súlyos a helyzet, mint amilyennek látom. Meg ki a kicsit nem becsüli, az a kicsit nem becsüli, van nekem barátom épp elég, akinek meg nem kellek, azt ott egye meg a fene. 

Egyébként Dénessel remekül kibeszéltem az aggodalmaimat, utána meg a társasággal filmeztünk, és gofrit ettünk, szóval egy szavam sem lehet.

péntek, február 8

I wish somebody would tell me I'm fine

Jókedvem van, mert a barátaimmal voltam és mert van fagyim.
Az élet szép.

Excelsior!

Végre megint süt a nap. Lassan indulok kávézni forrócsokizni a lánykákkal, csak érjek oda időben. Szeretem a pénteket. Kevés órám van, könnyűek, itt a hétvége, lehet aludni. Bár szerdáról csütörtökre bebizonyítottam magamnak, hogy igenis képes vagyok hétköznap korán lefeküdni, méghozzá kilenckor. És megérte, mert tegnap reggel végigénekeltem az itthoni készülődést, pörögtem, vigyorogtam. Ja és nem mellékesen, nem éreztem fáradságot. Tegnap ezt másfél órás késéssel sikerült kivitelezni, ami viszont még mindig jobb, mint az átlag. Főleg úgy, hogy drága egy és egy negyed órát rááldoztam János evangéliumára. ami nem is volt olyan rossz. Sőt, az egész Biblia nem olyan rossz, mint azt annak idején gondoltam. Nem szájbarágós, nem agresszív, ha valaki nem hívő, annak egy  szép kis történet és ennyi.

Fogadalmaimmal úgy haladok, hogy mivel már tudok kötni ezért nem kötök, filmeket szép számmal nézem, az biztos túl lesz teljesítve és körülbelül egy hete szenvedek a negyedik könyvvel az ötödik héten, de nem akarom feladni, csak így meg pláne el leszek maradva, ami annyira nem vicces. 
Holnap sütök gofrit.

hétfő, február 4

József Attila - Csöndes etéli zsoltár

Ó, Uram, nem birom rímbe kovácsolni dicsőségedet.
Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat.
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel,
meg kinek zöldel.
Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja
megégetni a szám.
Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én
szomorú vagyok.
De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked.

Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani,
hogy én is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek.
Mert Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg zsoltárolásunkra.
Mert sértik füledet talán a zajos és örökös könyörgések.
Mert mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni.

Egyszerű rabszolgád vagyok, akit odaajándékozhatsz a Pokolnak is.
Határtalan a birodalmad és hatalmas vagy meg erős, meg örök.
Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem.

De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

vasárnap, február 3

Szép ez a február!

Kezdetben vala a szikrázó napsütés, madárcsicsergés, a zöldellő gyep, a lágy majd egyre erősödő szél. Mind mind azt hirdette, itt a február. Utána az időjárás átcsapott egy hűvösebb csapadékosabb stádiumba, esővel, széllel, szürke felhőkkel. Igazi februári idő, nemde. Hisz tél van, teljesen természetes, hogy mindent kapunk, csak nyarat nem. Ja meg a jelenlegi évszakot sem igazán. Sebaj, ma már esett havas eső, este egy kevés hó is, lehet reménykedni. A legkeményebb hideg úgyis csak most fog jönni.