kedd, június 26

Imádom az ilyeneket! És még mindig nyár van...

Band Challenge
Pick 5 artists that you love before reading the questions
1. Quimby
2. The Beatles
3. Hurts
4. Vad Fruttik
5. 30Y

What was the first song you ever heard by 1?
Magam adom koncertverzió, szerelem volt első hallásra

What is your favorite song of 4?
Üvegszilánkkal

What kind of impact has 1 left on your life?
Egyszerű érzelmeket számtalan módon ki lehet fejezni

What are your favorite lyrics of 1?
Ajjajjajj első blikkre

How many times have you seen 4 live?
Egy asziszem

What is your favorite song by 2?
Eleanor Rigby, most meg a Fool on the hill

Is there any song by 3 that makes you sad?
Mother nature

When did you first get into 2?
Másfél éve körülbelül. Vagy kettő.

How did you get into 3?
Csak úgy jött.

What is your favorite song by 5?
Ásító

How many times have you seen 2 live?
Ez nem ér. Egyszer sem, és nem is fogom.

What is a good memory concerning 5?
EFOTT

Is there a song by 4 that makes you sad?
Talán a Lehunyom a szemem.

What is your favorite song by 3?
Illuminated live version

hétfő, június 25

It was long and dark December

Na.
Panka túl van az érettségin, középszinten szóbelik max pontosak lettek, elmentem végre fodrászhoz, már nincs szanaszét törve a hajam, de elég hosszú maradt így is, végre hallok, és szép lett az idő. Most kezdődik az igazi nyár, már senkinek sincs igazából semmi komoly tanulnivalója. És aludni fogunk. Sokat. Lehetőleg minél többet. Jövő héten nekem tábor a volt évfolyamtársakkal, utána HPH tali és ha minden igaz találkozom Szandival is. Tejóég! Persze semmi sem biztos, de akkor is.
Alakul a nyaram.... :)

szombat, június 23

Micsoda dolgok, kéremszépen

Igaza volt tumblrön az egyik lánynak. Míg régebben attól féltünk, hogy az internetről ránk találnak emberek, manapság attól rettegünk, hogy az ismerőseink megtalálnak minket a világhálón. 
Nem akartam nyilvánosságot facebookon, csináltam twittert. Éljen, facebook bejegyzéseim csökkentek, amit oda kirakok, annak viszont mindig van értelme, vagy aranyos, vagy szimplán jó zene. Twitteren kiélhetem magam, úgysem tud meg rólam senki semmi fontosat, csak a a lényegtelen hülyeségeimet, idézeteket, linkeket rakok ki. És azért twitterre, mert -magamból kiindulva- facebookon tényleg senkit nem érdekel az időjárás, a körmöm színe, vagy épp az, hogy kiteregettem.
Igen, ilyeneket is kiírok twitterre, de pont azért oda, mert csak az követ, akit érdekel. Eddig azon sajnálkoztam magamban, hogy miért nincs több követőm, erre lett egy pár. Igen, 47, világuralomra fogok törni velük, komolyan. A problema csak az, hogy a fele ismerősöm és én nem követem őket, mert nem érdekel a csipogásuk. Én bajom.
Szerintem blogom régebb óta van, mint facebookom és nagyon jól van így. Szeretem, enyém, nem reklámozom, itt több az ismeretlen, mint az ismerős és ez remélem ilyen állapotban is fog maradni. Tumblr meg tumblr. Kész, addikt lettem, azt használom a legtöbbet, imádom, már értem a rendszerét, azt reblogolok, amit akarok és szép az oldalam. Csak a vizuális kielégülésem miatt csináltam és abszolút megérte.
Ott követhetnek is, örülök neki. Csak ez én édes, egyetlen blogomat hagyják meg nekem és a kedves ismeretleneknek. Mondjuk, ha netalán tán ide is jönnének hódítani, akkor sem esnék kétségbe, ugyanis füzet, toll van, írni is tudok kézzel, megoldom. De azért jó ez a kis szigetecske, a nagy és csúnya internet vad tengerén. Ámen.

"A blog a legnagyobb nyilvánosság előtt gyakorolt magány."

Nyár van. Sok szabadidő

1. Weird things you do when you are alone
meredek magam elé, vagy olvasok nagyon sokáig, vagy hangosan énekelek és táncolok klasszikus rockra
2. Have you changed in the past 2 years?
az utóbbi két évem csak ebből állt. megkomolyodtam. - ez marad így, mert igaz. arctalantól
3. What kind of person attracts you?
raszta for the win. egyébként a borosta és a zöld szem előny, meg az intelligencia.
4. What do you wear in bed?
nagy pólót télen hosszú pizsamanadrággal, nyáron sorttal
5. 5 things that irritate you about the opposite sex
1. komolytalanok nagyon sokszor
2. többségük képtelen normálisan öltözködni
3. másnak mutatják magukat, mint amilyenek valójában - bár ez a legtöbb emberre igaz
4. nem tudnak mit kezdeni egy-egy hevesebb érzelemmel
5. gusztustalan szokásaik vannak, de hát csak férfiak. - szintén marad, mert ez is igaz.
6. Something that you are currently worrying about
közelgő nyelvvizsga
7. Your last kiss
izgalmas   kérdés
8. Your views on drugs and alcohol
se - se. előbbi mert nem ízlik, utóbbi, mert nem.
9. Your current relationship
komolyan, el fogom magam jegyezni, csodálatos életem lesz.
10. Things you want to say to your ex
nincs mondanivalóm.
11. Where you'd like to be in 10 years
lehetőleg mesterképzésen valahol külföldön, saját akár icipici lakással, egy cicával, több nyelvvizsgával, de legfőképp boldogan.
12. Your views on religion
néha beszélek Istenhez, elhiszem, hogy nem véletlenül történnek dolgok, abszolút, de magamban. az egyház nem jó semmire, legalább is nincs szükségem rá.
13. Your zodiac sign. Do you think that it fits to your personality?
és igen! 13. kérdés, aznap születtem, ikrek vagyok, mérleg aszcendenssel, és hiszek az asztrológiában, mert működik. és igenis meghatározza a személyiségünk, és viselkedésünk alapjait a napjegyünk.
14. A moment when you felt the most satisfied in your life
 legutúbb a ballagáson, amikor kiderült, hogy kitűnő lettem és megkaptam a diplomát

15. Discuss your first love and kiss.
első 'szerelem' talán harmadikban volt, aranyos, rövid, sokat bicikliztünk.
16. Put your music player on shuffle, and write the 10 songs that pop up
1. Coldplay - Violet hill
2. Placebo - Every me, every you
3. Kowalsky meg a vega - Forradalom rt.
4. The Beatles - She loves you
5. Florence & the Machine - Seven devils
6. Izabo - Time
7. Folkestra - Fehér
8. The Beatles - While my guitar gently weeps
9. The Turtles - Eleonore
10. The Silent Comedy - Bartholomew
17. Somewhere you would like to move or visit
legszívesebben körbejárnám a világot, még sokszor elmennék Angliába, de élni nem szívesen élnék ott. Brüsszelben már annál inkább...
18. Your earliest memory
szlovák paradicsom, túrázások...
19. Your views on mainstream music
ilyen is kell, csak nem nekem.
20. Your highs and lows of this past year
fogalmam sincs. nagyon kiemelkedően nem voltam, se negatív se pozitív értelemben.
21. The best thing happened to you this week
megnéztem a Ponyvaregényt.
22. 3 things you are proud of about your personality
nyitott vagyok, intelligens, szerény (bocs, el kellett sütnöm), bárkivel képes vagyok beszélgetni
23. Things that make you scared
ismeretlen.
24. Something that never fails to make you feel better
zene.
25. The last argument you had
nem emlékszem. talán apával egy hete kb.
26. Something you can't seem to get over
hajjajjjajjjjj. - ez is marad.
27. Do you ever want some tattoos?
mindenképp. semmi minta, csak szöveg, minél kisebb, egyszerű, letisztult, jelentéssel bíró, lehetőleg latinul.és lehetőleg csak akkor, ha jelképez is valamit, csak azért hogy legyen nem akarok. de amúgy igen.
28. Your favourite television programmes
showder klub? talán. nem nézek tv-t. ja és Gyilkos elmék
29. Your 3 favourite colors
sötéték, piros és szürke
30. Your favourite season and why
indián nyár.
31. favourite meme at the moment
sok van, de hirtelen ez jutott eszembe.

32. Your top three favourite musicians
Quimby, The Beatles, Hurts
33. Your thoughts and opinion about Harry Potter
körülbelül másfél éve olvastam el az első könyvet, azelőtt utáltam, azóta háát. bármikor bármennyit tudok róla beszélni. imádom.
34. Your favourite Disney Princess movie
hűűha. kiskoromban szinte az összestől féltem, de amit mindig is imádtam az a Hamupipőke.
35. The last book you read
még nem fejeztem be, most olvasom a 451 Fahrenheitet Ray Bradburytől. és te jó ég. végem van. ez a könyv valami fantasztikus. sikerült elérnie, hogy húsz oldal után elkezdjek ordibálni vele, csapkodni és hüledezni...

szerda, június 20

Jó volt a mai nap. 
Tanulgatással, olvasással, mozizással, sétálással, fagyizással, barátokkal, itthoni filmezéssel. Most zenehallgatással főleg. Ma nem tervezek hajnalig itt maradni, de a könyvet csak azért is elolvasom lefekvés előtt! Mert érdekel. Tetszik, nagyon is, de félek a végétől, félek attól, hogy sírni fogok, kellett nekem előre elolvasni az utolsó oldalt.
Tudom tudom, minek ennyi semmitmondó bejegyzést írni... Csak. Mert jól esik. 


Csak azért ez, mert épp az előbb fejeztem be. 
Amit nagyon (de tényleg nagyon) imádok a nyárban az az idő. a szabadidő, ami nem a féktelen bulizást jelenti(kac-kac), nem is a strandra járást, hanem a korlátlan olvasást és filmnézést. Nem is olyan rég rájöttem, hogy nagyon kevés filmet nézek, vagy ha nem is olyan keveset, de leginkább jellegtelen fos szarokat (pardon). Ezért elkezdtem művelődni, Fight club, Tégla, A hullám, Mátrix (első csak) kivégezve, jön a Ponyvaregény, Kutyaszorítóban, Batman-filmek és minden, ami megtetszik, vagy ajánlják. Tudom, tudom. Tartalmas időtöltés. De nekem erre van szükségem, legalább is úgy gondolom, hogy van. És élvezem!

Ha a lustaság fájna

A tegnapi napom valahogy úgy nézett ki, hogy lefeküdtem háromkor, felkeltem tízkor, nagy nehezen megcsináltam egy oldal angolt, ittam egész nap, körülbelül tíz órát ültem a gép előtt viszonylag kis megszakításokkal. Ja igen, este kiteregettem.
Éljen a produktivitás és a nyári szünet!

Ma egy kicsit jobb lesz. Három oldal angol már készen van, tényleg befejezem a Virágot Algernonnakot, délután megyek volt osztálytársakkal moziba és belekezdek valamelyik kötelezőbe. Nem hagyom el magam, nem ismétlem meg a tavalyi nyarat, nem és nem. Eddig egészen szépen teljesítettem, úgyhogy nem félek magamtól.

kedd, június 19

Kosztolányi Dezső - Hajnali részegség

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva, s mérges altatókkal.
Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az. egészet,
sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek,
s amint botorkálok, itt mint a részeg,
az ablakon kinézek.

Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam,
s ha emlékezni tudsz a
hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.

Az emberek feldöntve és vakon,
vízszintesen feküsznek,
s megforduló szemült kacsintva néz szét
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
mert a mindennapos agyvérszegénység
borult reájuk.
Mellettük a cipőjük, a ruhájuk
s ők a szobába zárva, mint dobozba,
melyet ébren szépítnek álmodozva,
de - mondhatom - ha így reá meredhetsz,
minden lakás olyan, akar a ketrec.
Egy keltbóra átketyeg a csöndből,
sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl,
és az alvóra szól a
harsány riasztó: "ébredj a valóra."

A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd száz év után,
ha összeomlik,
gyom virít alóla,
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.

De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
reszketve és sziláidul, mint a hűség.
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanába rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt
mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekző lelke csöndesen ragyog
a langyos őszi
éjjelbe mely a hideget előzi,
kimondhatatlan messze s odaát,
ők, akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem
és állok egy ablakba, Budapesten.


Én nem tudom, mi történt vélem akkor,
de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem,
s felém hajolt az, amit eltemettem
rég, a gyerekkor.

Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten, s szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek, és távolba roppant
fénycsóvalobbant
egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyúlt,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent,
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az elõcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
előkelőúr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása,
s mozgás, riadt csilingelés, csodás,
halk női suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak,
s a kapusok kocsikért kiabálnak.

Egy csipkefátyol
látszott, amint a távol
homályból
gyémántosan aláfoly,
egy messze kéklő,
pazar belépõ,
melyet magára ölt egy drága, szép nő,
és rajt egy ékkő
behintve fénnyel ezt a tiszta békét,
a halovány ég túlvilági kékét,
vagy tán egy angyal, aki szűzi
szép mozdulattal csillogó fejékét
hajába tűzi,
és az álomnál csendesebben
egy arra ringó
könnyűcske hintó
mélyébe lebben,
s tovább robog kacér mosollyal ebben,
aztán amíg vad paripái futnak
a farsangosan lángoló Tejutnak,
arany konfetti-záporába sok száz
batár között, patkójuk fölsziporkáz.

Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.

Virradtig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj,
s csak most tûnik szemedbe ez az estély?

Ötven,
jaj, ötven éve - szívem visszadöbben -
halottjaim is itt-ott, egyre többen -
már ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes égi szomszéd,
ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szívem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelelt se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hogy lelkek és göröngyölt közt botoltam,
megis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.

Most kezdem érezni hogy nyár van. 
Barátokkal mászkálós, strandolós, mozizós, hajnalig beszélgetős, délelőtt fürdős, délben reggelizős, egysortbanmegpusztulok nyár. Szeretem az ilyet. És idén nem fogom elbarmolni, készülök a középfokú angolra, minden nap tanulgatok valamit, elég az. Szóval most egyszerűen jól érzem magam. És imádom ezt az érzést! Hiányzott már.

vasárnap, június 17

Ha már, akkor már

Kitty Kye-tól, mert tetszettek a válaszai, kedvet kaptam hozzá és mert nyár van. 


1. Kiről lettél elnevezve?
Senkiről, nővérem két dédi után kapta a nevét, nálam már maradt a határtalan fantázia... na ja. Omen est Nomen, a Vera abszolút illik hozzám.

2. Mikor sírtál utoljára?
Tegnap, ballagáskor, eléggé sokat.

3. Vannak gyerekeid?
Nincsenek.

4. Ha egy másik ember lennél, barátkoznál-e önmagaddal?
Jó kérdés, már gondolkoztam rajta, nem tudom. Szerintem nem. Csodálkozom is a barátaimon, hogy elviselnek... Az egoizmusom mellett azért igyekszem odafigyelni, szeretgetni, segíteni nekik, szóval. Talán.

5. Gyakran vagy szarkasztikus?
Én? Soha!

6. Bungee-jumpingolnál?
Mindenképp.

7. Melyik a kedvenc gabonapelyhed?
A Lion vagymi tényleg finom, csak sose veszünk olyat, így marad a no-name csokis.

8. Mi az első dolog amit megnézel / ami feltűnik másokon?
Haj, szemek. Férfiállatokon fontos az orr vonala is.

9. Milyen színű a szemed?
Barna.

10. Ijesztő filmek vagy happy end?
Puhány vagyok tudom, de inkább a happy end, pedig azt is nagyon utálom. De inkább, nagyon finom lelkem van filmnézés terén, bár az agresszió tetszik, az ijesztgetést már nem bírom.

11. Kedvenc illatok?
Eső után, frissen nyírt fű illata, alvás illata, hajmosás után a hajamé. Nyáron azért mosok majdnem minden nap hajat...

12. Nyár vagy tél?
Nyáron tél, télen nyár, de inkább tavasz.

13. Számítógép vagy televízió?
Számítógép, tévét szinte nem is nézek...

14. Mi volt a legtávolabbi hely, ahová eljutottál?
Anglia <3

15. Van-e valamilyen különleges képességed?
A megérzéseim legtöbb esetben bejönnek, ami elég ijesztő tud lenni.

16. Hol születtél?
Kórházban.

17. Milyen hobbijaid vannak?
Olvasás, írás. Egyébként nagyon szívesen futnék is, de egyedül kizárt dolognak tartom, úgyhogy ennyi.

18. Van háziállatod?
Még (látod, kedves kiscsalád?) nincs. Még.

19. Kedvenc filmed?
500 nap nyár, Eredet, Fight club

20. Van testvéred?
Van.

21. Mi leszel, ha nagy leszel?
Remélhetőleg boldog, egyébként még nem tudom.

Ballag már a vén diák, tovább, tovább...

Nos, ezen is túl vagyunk. Elballagtunk. De még hogy!
Szép volt, valami hihetetlenül szép. 

A reggel húzósan indult, nyugis és gyors fürdés után rájöttem, hogy nincs meg a szoknyám, amiben lenni akartam, mikor felvettem tesómét előszedtem az inget, aminek sikeresen elszakítottam az ujját, így gyorsan újat kellett keresni, de közben Panka már ki volt akadva, hogy mi van, ha kinyújtom az ő szoknyáját és nem tud miben szóbelizni. Végül lett megfelelő blúzom, és a szoknya is előkerült. Rövid hajcsinálás után mentem a suliba, elvileg próbálni a búcsúszöveget, vagy legalább a hangomat a mikrofonba, de igazából a semmi miatt mentem oda. Egy óra múlva sorba rendeződtünk a termünk előtt és vártuk a másik osztályt.


Akkor még nem sírtunk. Rövid variálás után osztályfőnök és Fanni helyett csak osztályfőnök mellett ballagtam, Fanni meg Barni mellett, ami abszolút pozitív, imádjuk. Lementünk a lépcsőkön, ki az ajtón és vártunk. Panka (kamerával a kezében) próbált énekeltetni minket kevés sikerrel. Elindultunk. Szépen lassan. Még itt sem sírtunk. Sem a Himnusz közben, sem a beszéd közben, de még a nyugdíjba vonuló tanárok búcsúztatója közben sem, pedig ott már szerettem volna. Beszéd előtt még örömködtem egy sort a diplomám miatt, megkaptam, kitűnő lettem, szerintem nem megérdemelten, de nem baj. tényleg örültem. Mosolyogtunk, néha összenevettem egyesekkel, ha valami olyat hallottunk, lufieregetés előtt a borzasztó Bon-bon zenét nem is énekeltük, mégis akkor kezdtem el sírni először. Vagyis amikor megláttam, hogy Petra sír. Olyan aranyos volt, nekem is kedvem támadt hozzá, jöttek is a könnyek. akkor még viszonylag örömkönnyek. Szép ez az "elengedjük a léggömböket, tovaszállnak, ahogy mi is" metafora. 


Ezután hivatalosan is lezárták a 2011/2012-es tanévet, de hátravolt még a bizonyítványosztás. Mielőtt megjött volna az osztályfőnökünk, negyed órán keresztül körbejártunk, akit értünk öleltünk és sírtunk. Legalábbis a lányok. És igen, kicsit nevetséges, nagyon szentimentális, de megható volt. Nekünk akkor, ott arra volt szükségünk. Fiúkat is ölelgettük mindenféle aranyos dolgot mondtunk egymásnak, egyszer ballagunk nyolcadikból. Megjött az osztályfőnk, gyorsan odaadtam az ajándékát és már akkor láttam, hogy fátyolos volt a szeme. na de ami az után volt! Igen, én eddig is tudtam, hogy szeret minket, csak nem mutatta ki. Eddig. Most elcsuklott a hangja, ugyanúgy küszködött a könnyeivel mint mi, elmondta, hogy eddig mindig csak szidott minket, pedig büszke ránk, és egyenként mindenki bizonyítványa előtt mondott valami jót az illetőről. Párszor megindultak a könnyeim, majd amikor a végéhez értünk már mindegy volt. Az utolsó ember után az egész osztály állva tapsolt neki. Magunknak. De főleg neki. Ott már tényleg sírtunk. 


Elmenés előtt azért még odamentem hozzá, megöleltem, így éreztem helyesnek. Jó volt. Szeretjük. Utána adtunk virágot a portásnéninek (világ legjobbja, nélküle összedőlne az iskola, ő mindenki anyja), igazgatónőnek, és bár már nem sikerült személyesen, de odaadtuk a versenyre felkészítő tanárunknak három tábla narancsos étcsokit. Ezután még néhány tanártól elbúcsúztam, készítettünk néhány képet. Jöttünk haza, majd mielőtt leindultunk fagyizni megint majdnem elsírtam magam. Ez az érzékenység egész nap végigkísért; amikor rámírt Tomi akkor is majdnem, amikor délután mentem Petráékhoz és elhaladtam az iskola előtt akkor is, amikor ültem a sörpadnál és meredtem magam elé az iszonyúan sós burgonyaszirom evése után is.

Ez így talán kusza és még mindig iszonytatosan szentimentális, de akkor még nem írtam az osztálybuli utáni érzésről, a szeretetről, amit az osztályom iránt érzek, a közelgő egri táborról, az összemosolygásokról, arról hogy Sacinak sírva-nevetve ígérgettük, hogy elbiciklizünk hozzá Újfalura, arról, hogy egy kézszorításban minden benne volt... Vagy arról, hogy a fáradság ellenére is nyakunkba vettük a várost, sétáltunk össze-vissza, legfőképp vissza, ettünk itt is, ott is, beszéltünk mindenről és mindenkiről. Vagy arról, hogy évzáró után első dolgom volt a már volt osztálytársaimmal találkozni. 
És még sok mindenről nem. Nem is baj. Jajj. Nagyon szeretem őket, nem mondom hogy feledhetetlen nyolc év volt, ezt a kijelentést nem merem megkockáztatni az én memóriámmal. De mégis. Nyolc év az több, mint a fél életem. Felsőben abszolút közel kerültünk egymáshoz, lányokkal-fiúkkal egyaránt. túl csöpögős, igen. Imádom őket, jajj nagyon. Holnap aludni fogok és sírni. Vegyes sírás lesz, vegyes érzelmekkel.

péntek, június 15

Magadban krumpli vagy?

Hátakkor, gyors összefoglalás a hétről.

Kedd. Ez volt az utolsó tanítási napunk a suliban. Igazából már ezen a napon sem tanultunk, kezdtünk a bolondballagással, amit elmosott az eső, így bent vonultunk végig, kaptunk csuprot az elsősöktől, csináltunk sok képet, és igazán remek hippik voltunk! Imádtam magunkat, meg mindenki más is. Utána átöltözünk, mentünk az iskola legjobbjai rendezvényre, amit csak azért szeret mindenki, mert utána kapunk kaját. Rengeteg mindent. Különféle torták, szendvicsek, gyümölcsös kosárkák, aprósütemények, gyümölcsök... Maga a mennyország. Lebuktam, amikor pakolásztam a szendvicseket drága meg nem hívott osztálytársaimnak, de sebaj. Megérte, így nem haltak éhen azt hiszem. A fogadás előtt még kiemeltek, mint az iskola példáját, vagy valami olyasmi, mert én vettem részt a legtöbbféle versenyen. Kicsit se vigyorogtam. Egyébként remélem, hogy ez azt eredményezi, hogy kitűnő leszek és megkapom a diplomát. Mondjuk ha nem az sem oylan nagy tragédia. Matekra nem mentünk be, gyógytesin meg fagyiztunk, a tanulás illúziója sem maradt meg... hazafele jövet igyekeztem megúszni az esőt, délután tosztam el az időmet, olvasgattam, képet töltöttem fel, készültem külön angolra, elmentem, eldöntöttük, hogy augusztusban megcsinálom a középfokút angolból (nem félek, meglesz, de lusta vagyok készülni, ennek ellenére fogok; a célokért mindent), valamint azt, hogy mégis folytatom tovább a németet és nem leszek franciás. Angol után indultam Petrához, megnéztük a Fight clubot (3.), pizzát ettünk, beszélgettünk, táncoltunk a Tunak tunak tunra, valamiért elállítottam a csapot, így hideg vízben fürödtem, elalvás előtt még megnéztük Fannival a Horrorra akadva negyedik részét, megkaptam az első szülinapi smsem, majd aludtam. 

Szerda. Reggel egy tévedés után hétkor keltünk, ücsörögtünk az ágyban, megkaptam az ajándékom tőlük, reggeliztünk, felöltöztünk, kis késéssel indultunk suliba. Ezen a napon nem volt tanítás, ellenben sportnap az igen. Számomra ez annyiból állt, hogy amit tudtam, azt fotóztam, szurkoltunk a sportolóknak és ide-oda rohangásztunk. Egyébként megérkezés után osztálytársak visszahívtak a terembe és elénekelték a boldog szülinapot. Igaza van mindenkinek, ezt nem lehet normálisan kezelni. Vigyorogtam, mint majom a farkának , megköszöntem mindenkinek, majd indult tovább a gépezet. Mivel tényleg ez volt az utolsó napunk, igyekeztem minden megörökíteni, ami nem jött össze, de azért elég sok kép készült. Vége lett, kihirdették az eredményeket, nyolcadikosként ottmaradtunk elpróbálni a ballagást, hazaszaladtam ,ettem, mentem vissza a szövegemet próbálni, rá húsz percre megint itthon voltam. Háromnegyed négyre okmányirodába mentem, előtte ültem anyáék ágyán és laptopoztam, igazán érdemleges tevékenység volt, evvan. Az okmányirodában munkaidő vége előtt kerültem sorra, az ügyintéző hölgyike ezért igazán szívélyes volt, szerencsére egy második képet tudtam csináltatni, ami annyira nem lett rémisztő, viszont a szám ferdesége már az. És túl egyenes a hajam. Sebaj, négy évig kibírom, majd a személyimet mutogatom mindenkinek, az -csodával határos módon- jól sikerült. Utána megint Petrához mentem, végignéztem az ott lévők monopolyját, majd indultunk a Tiszavirág fesztiválra Blájen életét nézni. Előtte még sétálgattunk, Chen és Blanka elmentek pizzáért, mi helyet foglaltunk Petrával az els sorban, megjöttek a többiekek is. Ettünk, kezdtünk fázni, majd a film is elkezdődött és sokadjára is élveztem minden percét. Végigidéztük a filmet, hihetetlen érzés volt annyi emberrel együtt nevetni. A film második felénél már nagyon fáztunk, talaj közelében ültünk, késő volt, de Blanka anyukája megmentett minket, hozott pulcsikat. Film után Chen hazament, Blanka is, én meg maradtam Petránál. Beszélgettünk, majd közös megegyezés alapján elmentünk aludni. 

Csütörtök. Jó sokáig aludtunk, megettünk fejeként körülbelül öt szelet meggyes sütit (eperrel, de lehet, hogy én többet), utána én olvasgattam, Petra gépezett, nyugis délelőtt volt. Apa hívott, utána mentem haza, ebédeltünk, megkaptam a joghurt tortám, istenifinomvoltjajj, megbeszéltük, hogy nem kapok szülinapomra tengerimalacot mert nem érdemlem meg, összekészítettem a cuccom, és siettem a buszhoz, hogy kiérjünk az osztálybulira. Bezony. Osztálykirándulás nem volt, osztálybulit csináltunk magunknak. De még milyet! Igazából nem történt semmi, fiúk fociztak, szétvertek néhány széket (egyszer élünk alapon, vagy mert igen érettek, fogalmam sincs), szólt a zene, örök gyerekként szórakoztunk a hajóhintán, próbáltam eltanulni a helyes dákófogást és a megfelelő lökést kevés sikerrel, ebéd előtt a fiúk énekeltek nekünk, meg hörögtek, utána pókereztünk (végre, én évente háromszor szoktam körülbelül pókerezni, csak nyáron, már hiányzott. Az első játék vége felé elmentem egy kicsit, erre a többiek úgy döntöttek, hogy all in. A másodiknál már csak négyen játszottunk, köztünk az osztályfőnökünk is, majdnem nyertem. De jó volt. Nyolckor indultunk is, többség már hamarabb elszállingózott, maradtunk nyolcan, majd csak hatan, fagyiztunk, kiültünk a partra, majd hárman leszakadtunk és végigörömködtük a Kowalsky meg a vega koncertet. Ismerek pár számot tőlük, de ez az akusztik koncert annyira élő volt, aranyosak voltak mind, a közönség is táncolt, mi a színpad szélénél ácsorogtunk, de a zene minket is mozgásra késztetett. A Forradalom rt. közepén megmozdult bennem valami, majdnem elsírtam magam, mert eszembe jutott az osztály. Nem akarok elballagni. Annyira imádom őket minden hülyeségükkel, problémájukkal együtt. Igazából tényleg szeretjük egymást, tehát biztosan fogunk találkozni, de mégsem leszünk egy osztály. Végülis nem sírtam, csak megölelgettem Petrát, majd dudorásztunk. Koncert után újra egymásra találtunk Fannival meg Blankával, tettünk egy kört, majd szépen mindenki ment haza. Öt perccel anyáék után érkeztem, gyorsan meghallgattam még pár dalt Kowalskyéktól, majd elmentem aludni olvastam fél kettőig.

(röviden ennyi)

hétfő, június 11

Ballal elpöckölöm, az élet jobb híján egyedül...

Hát a mai nap (nem érdekel, hogy háttal nem kezdünk mondatot) egyáltalán nem volt hatefő. Komolyan annyira kellemesen telt. Reggel a Pumped up kicksre keltem, időben elkészültem, időjárás-jelentés hatására a vajszínű kötött slafrokomat vettem fel, alá fekete toppal. Ez nagyban meghatározta a hangulatomat, egész nap nyugodt voltam... és letisztult. Bezony. 
Bár tanítás már nemigen volt, de még a megbeszélnivalókra sem figyeltem oda, tegnap este óta a Virágot Algernonnakot olvasom és jajj. Kár volt belekezdeni olyan későn. Éjfélig olvastam, ahelyett, hogy aludtam volna. Mondjuk nem bánom, nagyon tetszik, kíváncsi vagyok a végére, és viszonylag heves érzelmeket vált ki belőlem, ami abszolút pozitív egy könyv szempontjából. Év végére sikerül kiművelni magam, és úgy öltözködni, ahogy már egy ideje tervezem. Remek. Bár, ami késik, az nem múlik, avagy jobb később, mint soha, szóval nem panaszkodom.
Sőt!
Nyárra egyre több tervem van és érzem ,hogy ezek nagy része tényleg meg fog valósulni. Kíváncsi vagyok, hogy vajon tavaly nyár elején is ezt mondtam-e, mert hogy a tavalyi nyarat úgy elszabtam, hogy csak na, az is biztos. Az ideit már nem akarom. És egy kis szerencsével, no meg akaraterővel nem is fogom.

vasárnap, június 10

A másik oldalon mindig fúj a szél

Hmm. Igazából a mai nap jól sikerült. csak így, szimplán. Van, amikor elég az ilyen primitív szavakat használni, mert kifejezi a tényleges érzéseket. Fél délben keltem, viszonylag kipihenten, pakoltam, beágyaztam, porszívóztam, négykor ebédeltünk, utána aludtam egy órát, itt ültem felet, németeztem, leszedtem a nyári cuccaimat a beépített szekrény tetejéről, megint pakoltam és még fizikáztam is. Délutánra még a nap is kisütött... Ma már látszik, hogy a tegnapi biciklizést mégsem úsztam meg, a combom leégett, de nagyon, honlapra valószínűleg bebarnul, de eléggé fáj. Így jár az, aki nem keni be magát naptejjel.
Kedden Petránál alszom, szerdán utolsó nap lesz a suliban, este meg vetítés a Verseghy parkban, és Brian élete! Annyira várom már, egyszerűen jájj, összevissza sikítoztam, amikor megtudtam.  Utána is Petránál alszom, az is jó lesz. Tényleg. Utolsó napokban minden olyan szép. Jajj. Azért hiányozni fognak, fog ez a nyolc év, nem is kicsit. De még nincs vége. Három nap, plusz az osztáybuli, plusz a ballagás. És ott van nekünk az egész nyár. 
Jahajj, már kezdem élvezni az életet...

szombat, június 9

És igen! Ezt is megcsináltuk! Elkerekeztünk Szolnokról Rákóczifalvára a gáton keresztül és vissza a közúton... Közben felmentünk a kilátóba, végig a turistaösvényen, lejtőn fel, le, láttunk öthetes kiskutyákat, apával feleztünk egy citromos sört, kockásra ültük a valagunkat, Beatles-dalokat énekeltünk, igyekeztünk nem pecsenyekacsává sülni (szerencsére nekem sikerült csak barnulni) és tényleg sokat bicikliztünk. Még nem érzem, hogy ellennék fáradva, vagy megerőltettem volna magam, ez maximum abban nyilvánul meg, hogy ma már nem szívesen megyek sehova. Valszeg itthon is maradok és megnézem harmadjára a Fight clubot, vagy a Diktátort... 
Szóval jó volt! Abszolút. Hihetetlenül régen bicikliztem, nem mintha elfelejtettem volna, csak azt a kellemes érzést, amit kivált belőlem a munka. 
Legalább plusz egy program van a nyárra.

péntek, június 8

Ibolya árnyék, gyöngyház fény

"Idegen vágy a szívemen, szél a vizeken, víz a hegyeken, árad a fény..."

 

Statisztika...

Magyarország után (mily meglepő) az Orosz Föderációból volt a legtöbb látogató a blogon. Szám szerint  298, ami nem sok, ellenben kevés, de mégis. Hát ez azért hízelgő. Vagyis. lehet, hogy csak megfigyelnek, be akarnak szervezni, vagy épp eltenni láb alól, de biztos azért, mert sokat írok az oroszról, az oroszokról. Hát igen, de csak mert nagyon bírom őket. Jájj, nagyon :)
Egyébként meg Quimby-imádók egyesüljetek, a keresési kulcsszavak között szinte csak Quimby- vagy KissTibi related szavak vannak. Ezt azért jó tudni...

csütörtök, június 7

Fáááák!

Nem. Én Hollóhátas vagyok. Vagyis. Az akarok lenni! Miért kellett engem a Griffendélbe osztani? He? Igen, tudom white people problems, de akkor is. 
Egyszerűen nem érzem magam Griffendélesnek at all. Tényleg, egyáltalán nem. Akkor is, ha igen eléggé lojális vagyok, és viszonylag bátor, de csak kényszerhelyzetekben. A barátaimért nagyon sok mindenre képes vagyok, de akkor sem. A szívem mélyén nem. Nem vagyok Griffenddéles. Nem érzem magam annak. És nem pusztán hiúságból akartam a Hollóhátba kerülni, hogy bebizonyítsam intelligenciám szintjét, egyszerűen csak többre tartom őket. Vagy a házat. Vagy jobban szeretem a Hollóhát tornyát és a plafont, vagy Flitwicket... A fene tudja. 
Oké, Hermione is okos, és a Griffendélbe került, de nála is vacillált a Teszlek süveg, hogy hova tegye... Elvileg néhány embert megkérdezett a Sorting hat Pottermore-on... Engem nem. Kár. Szerintem inkább választottam volna a Mardekárt, vagy talán még a Hugrabugot is, csak ne a Griffendélt. Bár nem tudom. Talán a Hugrabugot nem. És igen, igaza van annak, aki azt mondja, hogy a Griffendél kapja a legnagyobb utálatot az összes ház közül, nem a Mardekár és nem is a Hugrabug. De hát na. Ez nem hipsterkedés, nem az ellen van bajom, hogy a Griffendél még mindig a legnépszerűbb ház, és a könyvben is folyton elmodják ezt, egyszerűen csak nem. 
Nem érzem magam elég bátornak. Kitartónak igen, célokért küzdőnek igen, de az a Mardekárban is megvan. Lojálisnak igen, jólelkűnek viszonylag, de az a Hugrabugnál is megvan. És hát na. Hollóhát, én gyönyörűségem. Egyszerűen szeretem. Kész.

Oké, hörr és morrnak vége, megpróbálom elfogadni a házat, ahova kerültem és minél több pontot szerezni. Nem lesz olyan rossz ez. Végül is, ez csak egy internetes oldal. Csitt! Nem, a Pottermore abszolút csodálatos, pallérozza az elmém, információáradattal lát el és betekinthetünk Rowling képzeletének egy szegletébe. Szóval a Pottermore csodás, a Sorting hat-et úgyis szidja a többség. Most én is az vagyok egy kicsit. Na szóval... A lényeg, hogy bent vagyok, van pálcám és már házam is. Őszinte válaszokat adtam, ezt szűrte le belőle, hát legyen! Tényleg...
Utálom, hogy már a harmadik napja arra kelek fel, hogy álmodom, és álom közben szólal meg az ébresztő, mindig felriaszt. Utálom, hogy nem emlékszem rendesen egyik mostani álmomra, de legalább a hirtelen lökés miatt arra emlékszem hogy álmodtam valamit. legalább. Máskor még arra sem. elvileg, ha végigálmodunk egy álmot az éjszaka folyamán, akkor reggel sokkal nehezebb, vagy egyáltalán nem lehet emlékezni, viszont ha megszakítják, akkor igen. Nálam ez félig jön be.
Aludni akarok!

szerda, június 6

Jeeee! Ma úgy látszik, mindent megtalálok. Ágyon hempergés közben a Roxfort titkait (nem is az enyém, nagyon gáz lett volna elveszíteni), fotelben tanulás közben pedig a szempárnámat találtam meg! Két legyet egy csapásra... Van megint olvasnivalóm és még aludni is tudok majd.

You should be more patient!

Egy hét!
Addig szinte csak ilyen utálomaziskolát-utálomazéletem-elegemvanmindenből-elegemvanmagamból-elegemvan-legyenmárvége bejegyzések lesznek. Evvan, ez egy ilyen időszak. Azért az is furcsa, hogy a felvételikor nem paráztam ennyire... Pedig a tét nagyobb volt, most egy nyamvadt papírért (bőrkötésben) hajtok. Vagy épp nem hajtok. Németből utolsó napon fogok még javítani, addig hátravan még egy fizika doga és egy matek prezentáció. Egyébként ma még írnom kell két cikket, és igen, tényleg elegem van az állandó panaszkodásból.
Fuck yeah, mindjárt nyár. Igazi.

kedd, június 5

Let me take you down...

Na ezt is megértük! Vera élvezi a kémia tanulását. Nem is értem eddig miért nem voltam ötös belőle... Ja de. Nem tanultam. Nem mintha nem szeretném, mert de, hiszen izgalmas és logikus, csak nem tanultam. Van ilyen. Holnap viszont számításokból írok és csak abból, szóval nagyon kell tudnom, évvégi ötös múlik rajta. Egyébként még németből, fizikából és matekból kell javítani. Mármint ötöst szerezni. Az a durva, hogy a némettől jobban félek, mint a többitől együttvéve... De áááh. Már csak egy hét. Egy hét és vége. Legyen már 13-a!!!

hétfő, június 4

"Love was in your eyes..."

Néhány napja szinte csak Beatlest hallgatok, de most már ügyesen full albumokra kattintok a tecsőn, így nem kell gondolkodni és utánanézni mindenfelé, elég egyet kiválasztani, és minimum fél órára meg van oldva a zene kérdés. Egyre inkább szeretem őket, néhány számuk tényleg zseniális, mind hangszerelésileg, mind szövegileg, néhány nem, de az a kevesebb. Jóval kevesebb. A legtöbb dalukból hihetetlenül nagy pozitív életérzés árad, ez csak keveseknél van így. Mondjuk a hárommal több album nem változtatta meg a két kedvencemet, de bővül a lista... Például a White album és a Help is tele van jobbnál jobb számokkal, van miből válogatni. Egyszerűen most nagyon nagy Beatles imádat van nálam, fellángolás... Majd elmúlik, jön egy újabb hullám, ilyen ez.
Addig is:

While My Guitar Gently Weeps 

Why Don't We Do It in the Road?

It Won't Be Long

Help

The Night Before

És még sorolhatnám. Megint csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni/írni a Beatlesről. Inkább be is fejezem. Megyek kémiázni... egy kis zenehallgatással egybekötve, természetesen.

vasárnap, június 3

Holnap hatefő...

Alig fél nap után Szegeden és alig egy nap után Baján megint itthon vagyok. és éppen végeztem a törivel, a tudásom nem biztos, korántsem, de legalább én elmondhatom magamról, hogy tanultam, mert tényleg. Hogy ebből majd mi marad meg, és milyen lesz a doga (ha egyáltalán írunk, töritanárnál sosem lehet tudni) az már más kérdés. Igazából a kémiától jobban félek... De arra még van két napom tanulni, vagyis. Benyesni. Bár a számítást nem lehet, pedig tudom, hogy tőlem csak azt fogja kérdezni. Ááááh, utálom az évvégét, pont amikor eldöntöttem, ohgy itt az ideje a leeresztésnek, akkor jön a nyakamra mindenféle javítás, dolgozat, felelés... Ez az én formám.
Azért a hétvége jó volt. Pénteken a második világháború jegyzetelése közben végighallgattam három és fél Beatles albumot, hajat mostam, szombaton autókáztunk sokat, beszélgettünk a világháború eseményeiről, vásároltunk, imádok minden egyes dolgot, amit kaptam, igazából a szüksges dolgok tényleg megvannak a nyárra, mostmár. Este öntözés és vacsora után rikikiztünk, utolsó lettem, ami nem meglepő, hiszen a Hetedik hullámot olvastam... nem így kellett volna, de sikeresen végeztem vele körülbelül négy óra alatt. Ma tényleg délben keltem, ebéd után már csak pakoltunk és jöttünk haza. persze Soltvadkerten megálltnk fagyizni, utána töri tanulás helyett aludtam, itthon pakoltam megírtam a második világháborús feladatlapot és ennyi. Egy hétig ennyi is lesz, csak kémiával és fizikával, well fuck.

Egyébként már három napja nyár van. Eddig annyi az érzés, hogy az idő melegebb, a nap jobban süt, és érzem a nyárfa termésének a tömény illatát, amit utálok. Meg tegnap volt II. Erzsébet megkoronázásának hatvanadik évfordulója FYI. Egyébként én nagyon bírom az öreglányt, meg Fülöpöt is, igazából amikor ma néztem a tv-ben a felvonulást a Temzén, kicsiny szívem nagyon dobogott. Bár az az emlékek miatt volt, és istenem, imádom Nagy-Brittanniát!

Remélem a jövő hét hamar eltelik. Utána meg kezdődik a móka, vagy mifene...

péntek, június 1

Hoppá!

Ezeregy várost bejártam, ezeregy évig utazom...

Tegnap voltunk Pesten ilyen olyan okokból, és megnéztük a Bodiest Fannival. Két ingyenjegy birtokában mentünk be, és az egész körbejárás nem tartott tovább egy óra harmincnyolc percnél, pedig mindent elolvastunk, kitárgyaltunk, körbejártunk, visszamentünk néhányszor... szóval ja. Kevesebb volt a kiállított tárgy (na ez így durva... szóval preparátum), mint a legutúbb. Így is nagyon élveztük, abszolút sikerült látványosra csinálniuk, csak hát. Nem az igazi. Bodies után (pardon, Bodies 2.) a West End felé vettük az irányt, mert miért ne. A Teréz körúton kellett volna balra fordulni, hogy elérjük célunkat, na mi szépen keresztülgyalogoltunk rajta, egészen a Lövölde térig. Ott már három visszafordulás után jártunk, ideje volt megkérdezni egy járókelőt. Miután ez megtörtént sikeresen visszataláltunk a körúthoz, majd folytattuk utunkat. Nem egy nagy táv, de meleg volt, sütött a nap, és kezdtünk éhesek lenni... vagy szomjasak. a Nyugatinál sikeresen odaadtunk öccá forintot egy ürgének, aki a mittudomén hol élő szegény családokat segíti ebből. Na ja. 
Utána vettünk innivalót, és ültünk egy kicsit valamelyik kanapén. Majd cipőt vásároltunk, sikeresen felváltottunk harminc darab tíz-, és húsz darab ötforintost, nézelődtünk, aztán szépen megtaláltuk a szökőkutat(!), ami vízesés, ahol Dénest, hogy utána együtt örömködjünk Pankának és drága idösapámnak a C&A-nál. Utána elköszöntünk Dénestől, majd mentünk ebédelni nagybátyámhoz, kaptunk palacsintát, pihegtünk, élménybeszámoltunk, majd jöttünk haza. egy kis kitérővel a Kökibe... Az izgalmas volt, de mindenki talált magának azt, amit keresett. Negyed kilencre hazaértünk, kicsit fáradtan, de nagyon elégedetten. Nővérkémnek sikerült az alkalmasságija, úgyhogy a nap, kisebb-nagyobb bukások ellenére sikeres volt és örömökben teli. Minő boldogság.
Ma is én voltam az egyetlen, aki korán kelt, grr. De sebaj, matek és angol után nyugodtan csordogáltak a tanórák egymás után... hazajövetel után meg leültem a fotelbe és törit tanultam. Mármint olvastam a könyvet és a füzetet. Tanulás most fog jönni, meg a hétvége további napjaiban, törin kívül vár még rám a kémia és a fizika is, ugyanis mégis javítok, nem úszom meg. Ez van. Egy hét. Három tantárgy. Szemeim előtt lebegő cél:kitűnőség és diploma a nyolc évnyi kitűnőségért. Azért megéri.

Egyébként meg. 
ÚRISTEN MA VAN A NYÁR ELSŐ NAPJA!!!