vasárnap, május 26

Kiemelte az árbocot, rágöngyölte a vitorlát, megkötötte. Aztán vállára vette az árbocot, és baktatni kezdett fölfelé. Csak ekkor jött rá, hogy milyen mérhetetlenül fáradt.Megállt egy pillanatra, hátrafordult, s az utcalámpák visszatükröződő fényében megpillantotta a hal nagy farkát, amint kiemelkedett a csónak fara fölött. Látta a hal hátgerincének pucér fehér vonalát, a feje sötétlő tömegét, az előreálló ormányával, s a nagy csupaszságot a feje és a farka között.
Megindult, tovább kapaszkodott fölfelé, s a sziklák tetején elesett, és úgy maradt fekve, az árboccal a vállán. megpróbált feltápászkodni. Nehéz volt, nem ment. Ülve maradt hát az árboccal a vállán, és nézte az országutat. Egy macska haladt át az úton messzebb, ment a dolga után, s az öreg halász figyelte egy darabig. Aztán megint csak az utat nézte.
Végül letette a válláról az árbocot és felállt. Felemelte az árbocot, vállára vette és nekivágott az országútnak. Még ötször kellett leülnie, mielőtt odaért volna a kunyhójához.
Bement a kunyhójába, nekitámasztotta a falnak az árbocot. Talált egy üveg vizet a sötétben és ivott egyet. Aztán lefeküdt az ágyára. Felhúzta a pokrócot a válláig, aztán betakarta vele a hátát és a lábát is, s arcra borulva az újságpapírokon, kinyújtott kézzel, felfelé fordítva a két tenyerét, elaludt.
Aludt, amikor másnap reggel benézett hozzá a fiú a nyitott ajtón. Olyan erős szél fújt, hogy a halászhajók nem szálltak tengerre, s a fiú későn ébredt, aztán átjött az öreg halász kunyhójához, ahogy minden reggel átjött hozzá. Látta, ohgy az öreg csöndesen lélegzik, aztán meglátta az öreg két kezét és sírva fakadt. Csöndesen, óvatosan kilépdelt, hogy lemenjen kávét hozni neki, és végigsírta az egész utat.

szombat, május 25

Osztálykirándultunk

Este még pakolásztam, valahogy elaludtam, viszonylag kipihentem keltem, összekészültem, tiltakoztam plusz fél liter víz elrakását illetően, elindultam, vettem kaját a pékségben, szerencsétlenkedtem az elrakásukkal, autóbuszállomásnál találkoztam a szöszikkel, vártam rájuk, utána együtt mentünk és hála az égnek Aisha hamar ott volt és így igen jó helyett tudott szerezni.Odafele úton meghallgattatta velem a bemelegítős zenéit, néha nekidőlt a lábamnak, én meg leginkább csak voltam és örültem az időnek. Meg annak, hogy nem szereti a mogyorókrémes buktát. 

Megérkeztünk, végigmentünk a központon, egy idő után megtaláltam a fényképezőgép megfelelő módját az akváriumi halak fotózására, folyton leszakadt az osztály, de ezzel nem volt semmi baj, nem siettünk. Dorinával kimentünk a kilátóba, csináltunk képeket, majd jöttek a többiek, így velük is. Utána négyen elmentünk megnézni az állatokat, barátkoztam kecskékkel, Kevin leginkább vitatkozott velük, majd megnéztük a többi jószágot is. Utána szomorúan vettük tudomásul, ohgy a gps-es motorcsónakázásról lemaradtunk, így ültünk a stégen és vártunk a többiekre, majd egy telefonhívást követően alkalmunk lett csónakba szállni. Hasítottuk a vizet (nem) énekeltünk mindenfélét, majd hosszú idő után megérkeztünk bajbajutott társainkhoz, kihúztuk őket a susnyásból, majd megint, és utána a pasi felajánlotta nekem, hogy vezethetem a motorcsónakot és fyeah, vezettem és nagyon jó volt! 

Visszatértünk, felcaplattunk a központhoz, megnéztük a tizenkét perces kisfilmet, majd bealudtam, majd zoo csemegével és tanárokkal együtt újra meglátogattuk  kecskéket. Ezt (és a leégést) követően már csak a vidraetetés volt hátra. És te jó ég, meghaltam, annyira aranyosak voltak, és a gondozó is olyan gondoskodóan viselkedett velük, nagyon tetszett. Vettem fagyit, megnéztük az akkor már ébren levő pelikánokat és visszaszálltunk a buszba, nagy nehezen odaadtuk a buszsofőrnek a bort, utána már csak Rajmond tó-szagán bosszankodtunk. Fél nyolc volt, mire megérkeztünk, Bogiék hazahoztak és ennyi. 

Vagyis ááááh, annyira élveztem, nem is tudom mire számítottam, de ez így volt jó, nem baj, hogy nem többnaposra mentünk, nem baj, hogy nem feszített tempóban és vasfegyelemben masíroztunk végig a területen, nem baj, hogy nem volt meleg, nem baj, hogy nem voltam mindig ott a dolgoknál, hiszen ahol ott voltam azt élveztem. És ez a lényeg.

vasárnap, május 19

Cukrot öntök az asztalra
Abba rajzolok
Ujjaim alatt morzsolódnak
A kristályangyalok

Kiskanalammal méricskélem
Milyen mély a csend – idelenn
És hogyha van az Úristen
Hogy van odafenn?

Látta-e milyen dínom-dánom
Volt itt délután
Tudja-e vajon hogy szőrén-szálán
Eltűnt a babám

hétfő, május 13

Van abban valami hihetetlenül élvezetes, hogy hetedmagaddal elgyalogolsz a teszkóig péntek éjszaka, csak azért, hogy vegyetek egy kiló kenyeret és édességet. Mert megtehetitek, mert poén. És ilyenkor nem érdekel az, ha lejárod a lábad, ha hideg van, ha nincs pénzed, ha az ott dolgozó rád szól, mert megö(ő)rültél két rózsaszín labda láttán. Csak a jókedv van és a nevetés.

Meg abban is, hogy az apáddal mész traktorkiállításra, odafele úton Doorst hallgattok, kapsz lángost, fűben ücsörögsz, nézed a csodaszép Dutrákat, szépen leégsz a Bableves csárdában, isteni áfonyás palacsintát eszel, majd hazafele úton bealszol az autóban.

És abban is, hogy leégve még kimész a főtérre, csak hogy találkozz a barátnőiddel és Brant hallgassatok, napfényben, ülve és ezután/közben téblábolsz, találgatod a Jó reggelt!-et más nyelveken és narancsos jégkását iszol.

Valamint abban is, ha este dráma helyett animációs kisfilmeket nézel, nyugalomban, sötétben, kényelemben.

kedd, május 7

Az élet szép

Tegnap megvettem Simon Márton Polaroidok c. kötetét, este pedig voltam hangversenyen, ahol Debussyt, Poulencet és Franckot játsztottak, valamint délután volt egy csodálatos zivatar.

vasárnap, május 5

Minek?

Na, egy gyors dalváltás után van kedvem, de a cím marad (meg a kő is). 
Sok minden. Először is, ma van Radnóti Miklós születésének 104. évfordulója. Szerintem nem emlékeztem meg róla méltón, de azért valamennyire, egész évben ráérek, szóval mégsem érzem olyan rosszul magam.

Aztán aztán. Ballagás kétszer, kordon lét, ballagási dalok pénteken és szombaton. Virágvásárlás pénteken és vasárnap, filmnézés pénteken, sorozatnézés vasárnap, nemalvás pénteken, szombaton és vasárnap. A koránkeléssel amúgy semmi bajom, de háromból kétszer csodaszép délutáni szunyókálással pótoltam az elmaradt alvást, pedig vasárnap hajnalban is elaludtam, amire nem emlékszem, csak arra hogy felkeltem, tehát előtte aludnom kellett. Legalább is azt hiszem. Furcsa. 

Furcsa dolgok történnek, annyira tudományos vagyok, pedig ma egész jó kedvem volt, elolvastam az első felvonást a Hamletből és attól eltekintve, hogy dráma, tetszik.
Én meg attól eltekintve, hogy holnap lesz nyelvtan témazáró és eddig nem tanultam semmit, egész jól érzem magam, szerencsére nem kell korán kelni, de fogok, így van esély az ötösre. Minő öröm. Ahogy mama mondta, az élet csupa öröm. És igazából igaza van.

péntek, május 3

Szeretnék egy olyan embert, aki érti és értékeli, ha azt mondom, hogy kurva fix.