szombat, október 29

ambivalens

Voltam egészen két órával ezelőttig, most már csak inkább mámoros. Mámoros, mert végre lenyugodtam, izgatottan várom a holnapot, mégis kicsit oylan mintha minden pillanatban sírnom kéne. Akkor tehát még msot is ambivalens. De már nem annyira. Most már inkább a boldogságtól, meg a szeretettől sírnék és nem a csalódástól, a dühtől, vagy a fájdalomtól.
Valahogy úgy vagyok én a sírással, mint egy alkalmi ivó az ivással. Sokáig nem is gondolok rá, aztán egyszer csak minden pillanatban kitörhet. Még nem tört ki, de majd lesz valami nagyobb "csapás" és akkor kijön belőlem. Majd pár hónapig (hétig) semmi. A sírásba nem számítom bele a filmen való elérzékenyülést, mert akkor én naponta sírnék. Most például elérzékenyültem egy levél írása közben, az Eleanor Rigby hallgatása közben, de nem is levél, vagy a zene miatt, hanem amiatt amit jelentenek. 
*nyáladzás off*

Tényleg boldog vagyok most. Eltöltöttem egy élménydús napot Budapesten,voltam a Mezőgazdasági Múzeumban, láttam Vjdahunyad várát, a Hősök terét, egy órát sétáltunk a Váci utcán, 50 percen keresztül bemutattá ka Parlamentet, tegnap vígan elüldögéltem pénzszedőként és holnap megyünk Bikalra. Szóval igazán semmi okom panaszra. Jó lesz ez a hét. Csak legyek pozitív. Meg az idő is, kéremszépen. Már nem is haragszom.

szerda, október 26

Hagyjatok lógva!

Az a baj az emberekkel, hogy nem tudnak nemet mondani. Ja, hogy ez csak az én bajom. Hát ja. Elvileg erős vagyok, de nem szeretek megbántani embereket, vagyis inkább nem szeretek cserbenhagyni embereket. Olyan jó lenne, ha ők viszont hagynának engem. Meggondolatlanul mondok igen dolgokra, amikről ráadásul még ki is derül hogy feleslegesek, vagy épp ártanak. Vagy csap szimplán időt vesznek el. 

Meg kell tanulni nemet mondani! Különben -hogy elegánsan fejezzem ki magam- rábaszol.
Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedül való. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.

vasárnap, október 23

Wouldn't you love somebody to love?

Don't you want soembody to love
Don't you need soembody to love
Wouldn't you love somebody to love
You better find somebody to love

 

 Ííímádom!

szerda, október 19

What time is it?

Ma angolórán feljött a kérdés, hogy mi a fontos nekünk. Jöttek a feleletek a családról, barátokról, kisállatokról, néha ruhákról... én meg azt válaszoltam, hogy az idő. Nem csak úgy simán a lebegőben lóbálva, mint egy egyszerű szó, hanem maga az idő. Mert én az időbe beleértettem a családdal, barátokkal töltött időt és úgy körülbelül minden hasznosan eltöltött időt, na meg a haszontalant is. A lényeg, hogy minél több legyen. Mert sajnos hihetetlen gyorsasággal száguldozik. Délután bevillant, hogy te jó ég, mindjárt szilveszter és én még emlékszem a tavalyira, ami nem is volt olyan rég. Mit csináltam azóta? Mi történt tavasszal, az évzáró után, a nyár folyamán és a mintegy eltelt két hónapban? Rémisztő belegondolni, hogy egy év huss - elrepült. És szárnyal továbbra is. Most tartunk a 42. hétnél, tehát van még tíz hetünk 2011-ből és utána kezdődik az egész előröl. Igazából én nem csak január elsejétől kezdem újra a dolgokat, hanem a szülinapomtól, ami nyáron van, évkezdéstől és karácsonytól. Nagy kár, hogy a karácsonyt, meg az újévet ilyen közel tették egymáshoz. 

No meg az idő fontosságára egy új film, a Lopott idő is felhívta a figyelmemet. Az idő pénz és a filmben ezt szó szerint kell érteni. Ha van elég pénzed és megtudod vásárolni, akkor örökre 25 éves maradsz, ha nem akkor lopnod kell, különben meghalsz. Ennél jobban nem is akarok belemenni, bár biztosan megnézem, mert érdekel a végkifejlet. De mi lesz a mi végünk. Mivel az idő véges, bár ezzel nem mondok újat. Ha msot elszámolnék magammal feltudnék sorolni rengeteg dolgot, hogy mit csináltam az eltelt évben, de hasznosat, vagy fontosat ? Nem sokat. És ez sajnálatos. Ami meg nem az, az a maradék idő. Mert abból még van elég. Még.

kedd, október 18

El is felejtettem!

De hogy felejthettem el ilyen fontos eseményt bejelenteni??? Hát hülye vagyok én (igen!) ? Szóval az úgy van, hogy *dobpergés* mehetek Angliába!


Reszkess London, jövök!


hétfő, október 17

Rájöttem, hogy J. k. Rowling nagyon is tisztában volt/van vele, hogy mit csinál. Vérbeli író, aki remekül alkalmazza az írói képeket. A hét kötetben csak úgy hemzsegnek a szimbólumok. Néhány példát említenék, amik egy kívülálló szemével is érdesek lehetnek (bár nem időrendi sorrendben):

- Harry Pitontól tanulta meg a lefegyverző bűbájt, amivel többször is legyőzte és végül megölte Voldemortot
- Dumbledore abban az ében győzte le Grindelwaldot, amelyikben Hitler is meghalt (1945)
- A Malfoy név francia eredetű, jelentése rossz döntés
- Mágiaügyi Minisztériumba  való bejutáshoz a 62442 kódot kell beütünk a telefonon, ami a Magic szót adja ki
+ 1: A második filmben Dumbledore dolgozószobájában van egy kép Gandalfról


Ilyen és ehhez hasonló utalások,  szimbólumok vannak a könyvekben. Tényleg briliáns. A nevek eredete, a háttér-információk, minden.

The eights day of the week



Na ez ez ez, erre nincsenek szavak! Felbecsülhetetlen, még így is, hogy csak a monitoron keresztül látom.

vasárnap, október 16

legszívesebben belefulladnék a mosógépbe és ezt most teljesen pozitívan mondom. imádom a frissen mosott ruhák illatát, pedig nem is használunk semmi vegyszert, csak mosódiót. és mégis, annyira tiszta, annyira friss. jajj de nagyon jó. és még a kezem is puha lett tőle.

szombat, október 15

ma eddig csak két darab almát ettem, egyet reggelire, egyet meg ebéd gyanánt. a harmadik és egyben utolsó alma majd vacsoraidőben lesz elfogyasztva. mivel eddig annyit zabáltam, hogy el se merem képzelni, egy napi almaevés meg se kottyan. de lehet, hogy két nap lesz. bár nem, holnap vasárnap. de ez a nap mindenképp.
és még csak nem is okoz nehézséget...

péntek, október 14

Lights, camera annnnnd action!

Jó lenne már tartalmasat alkotni, de jelenleg ott tatok, hogy lusta vagyok bármiféle alkotás létrehozásához. Érdekesen hangzik így látva, meg kiejtve, de sebaj. Már kéne egy kis meleg, és nem érdekel, hogy spórolunk a vízzel, tuti, hogy sokáig engedem majd a hátamra a meleg vizet, mert most egészen át vagyok fagyva. ugyanis bármennyire is rossz érzés, de hála a magasságosnak) még nem kapcsoltuk be a fűtést és egy jó darabig nem is fogjuk. Bár a húsz fok nem olyan rossz, de sokáig húsz fok és főleg egész napos fagyoskodás után.-... nem épp a legjobb. Na de. Igazán tényleg nagyon jó érzés, felemelő és szívet melengető, csak, hogy halmozzam a mellékneveket, szóval tényleg isteni érzés segíteni. Mármint önkénteskedni. Mert ma épp azt tettük. 72 óra kompromisszumok nélkül nemzetközi rendezvényen veszünk részt és a mi kis csapatunknak udvarrendezés votl a feladata az egyik oviban. Pontosabban az én volt ovimban, így még nagyobb kedvvel vetettem magam bele a munkába, ami nem más volt, mint: ásás! Ó igen, az ásás igazán kielégít minden igényt, kellemes, formálja az izmokat,levezeti a feszültséget és átható eredménnyel jár. csak jót tudok róla mondani. Bár inkább tavasszal ásnék ezentúl, mert bármennyire is felöltöztem, azért na... hideg volt. De mégis, a munka és a tudat, hogy jó célért dolgozunk felmelengetett. na ennyi elég votl a csöpögésből.


Már megint és még mindig Gyilkos elméket nézek. No nem úgy, mint egy sorozatnéző, aki minden nap/minden héten ott csücsül a képernyő előtt és nem is pislog, mert kezdődik a sorozata és ha elmulaszt egy részt véget ér az élete. Nem, egyáltalán nem ilyen vagyok sorozatnézés terén. Ha épp nincs jobb dolgom, vagy van de nem érdekel, vagy piont szólnak, vagy eszembe jut akkor leülök és megnézem. Így történt ez tegnap is meg ma is, az egyik kereskedelmi adó alcsatornájánál. Tegnap oroszok voltak, meg utána a Mentalistában is, ami azért érdekes mert épp nagyin bírom az oroszokat, már az olvasni igét is tudom ragozni! És tudom, hogy kegyetlenek, de legalább rendszer van az életükben. Óhó, de még milyen rendszer! Persze, ez csak egy sorozat, de ha történelemben visszatekintünk, akkor is ezt látjuk.. És valószínűleg pont ezért bírom őket annyira, mert a világuk annyira elüt az enyémtől.

Tudom, tudom. Az önkénteskedés és az orosz maffiózók nem illenek össze, se a hideg és a sorozatok. De ez itt mind a jelen, az én jelenem és igenis valós. Ugyanis csodaországban minden megtörténhet.

szerda, október 12

Őszi sanzon

Paul Verlaine

Messze szálló
bús gitárszó
hangja zeng
peng a zord ősz
gyászos és bősz
hangszere

Én félhalott

árnyék vagyok
csak nézem
elém hogy száll
elmúlt sok száz
emlékem

Felkél a nap

és elragad
az éjjel
mint hullt levél
elszállok én
a széllel

Kántás Balázs fordítása

kedd, október 11

Megpróbáltam berakni ide egy piros tengerimalacot, de nem engedte. Nem találom azt a beállítást, amivel be lehetne állítani. Kár érte, nagyon aranyosra sikerült.

I belive in nothing


Not the end and not the start
I believe in nothing
Not the earth and not the stars
I believe in nothing
Not the day and not the dark
I believe in nothing
But the beating of our hearts

I believe in nothing
One hundred suns until we part
I believe in nothing
Not in satan, not in god
I believe in nothing
Not in peace and not in war
I believe in nothing
But the truth of who we are


a message

Wihihíí! 
Egyrészt mert most jó kedvem van, másrészt há me mé ne? Amúgy meg tök vicces, hogy jöttünk haza és a kínai gyros büfé (ez nem félreütés, így olvastuk és ezen szakadtunk vagy 5 percen keresztül) mellett vezetett az utunk, és arra értem haza, hogy kínai van vacsira. úgy örültem a fejemnek. Meg amint jöttünk haza meséltem Dettinek, hogy jajjdejólesz, hazamegyek és zabálok, csinálok magamnak szendvicset és megolvasztom a sajtot, meg majonéz és hogy nyam-nyam... azt mondta, cuki voltam És ez olyan jól esett. Én nem szoktam cuki lenni. szeretnék, de valahogy nem megy magától, akkor meg minek erőltessem. Na mindegy is, azért néha vannak jó pillanataim és most is az volt. Bár ma nagyon jól éreztem magam ,így nevezhetjük az egész napot egy jó pillanatnak. Except for 2 hours, ahogy a művelt francia mondaná. Szóval kedd. Úristen, remélem nem fogok részletes beszámolót írni minden nap az ügyes bajos dolgaimról, az nem az én stílusom. Bár ez a harmadik (?) szóval még nem izgulok. Amúgy is, holnap szerda lesz.

hétfő, október 10

Ritkán mondok ilyet, de ez kurvajó!

Ritkán? Hehe, jó vicc. De ez tényleg az.



Lehet szeretni, vagy utálni a Twilight sagát, de a zenéje überkirály az összes filmnek. Ennyi.

Hát ilyen ez a hétfő!

 
Ma egész jó napom volt, sikerült mindenhova eljutni, bár a buszt így is lekéstem, de ezt igazán meg lehetne szokni tőlem. Bár, már meg is szokták szerintem. Úristen, megkaptuk a részletes programot Angliáról. Hát ha nem mehetek el, akkor eléggé csalódott leszek és ez igen enyhe kifejezés. Mostanában falom a könyveket (mikor nem?). Hopp, gyorsan elolvastam az Abigélt újra, nincs mit tenni, annyira szép történet. Majd gyorsan a Köpönyeget. Bár azért annyira nem gyorsan. Bármennyire is 'csak'  41 oldal ,azért a sorok között van a történet. A végén kicsit kiakadtam, de a szánalom és a segíteni akarás végig bennem volt. A legrosszabb érzés a tudat, hogy tényleg vannak ilyen szerencsétlen emberek. Egyébként nagyon tetszene, ha az utolsó három oldalon nem az lett volna, ami. Mivel tényleg igyekszem egyre több klasszikust olvasni, belekezdtem a godot-ra várvába is, arról még csak annyit tudok mondani, hogy megható. 
Viszont amit tényleg a leggyorsabban olvastam el, az a gyógyír északi szélre volt. Egy nap alatt sikeresen befejeztem, bár koránt sincs befejezve semmi és a vége szinte kiált: FOLYTATÁST! Pedig össz-vissz három (4) szereplős az egész regény. Bár a regények értékét nem a szereplők mennyiségében mérjük.  Az első szó, ami eszembe jut, az a fájdalom. Mert a könyv elejétől a végéig tele van fájdalommal, megspékelve szerelemmel, keserűséggel és cinizmussal. 
Szóval így állok most. Hétfő van és könyvekről beszélek. Tegnap Breaking Dawn-t olvastam elalvás előtt. Valszeg ma is at fogok. Csak előbb még házit kéne írni... 

Egyébként ha lesz tengerimalacom (malacunk), akkor Sir Alfred Benjamin Edward Hale-nek fogják hívni. Röviden Alfie-nak. Csak megjegyeztem.

vasárnap, október 9

Come back baby, come back to the bitter end

http://www.youtube.com/watch?v=QKYUBWWrGpU&NR=1


Ma vasárnap van, holnap meg hétfő lesz. Tudom, tudom, micsoda felfedezéseket teszek.... de hát ez tény. És az is, hogy ez a két nap olyan nemjó. Mármint a vasárnap az azt jelenti, hogy másnap hétfő, vége van a hétvégének, a hétfő meg azt, hogy hétfő van és egy újabb hét kezdődött el. A hétfőkkel hol jóban vagyok, hol nem, de a vasárnapokat általánosságba véve szeretem. Kivéve a vasárnapok végét. Bár ma még az is jó, tudva hogy elkészültem a dolgaimmal. Most egy cél érdekében szorgoskodom, és az a cél nem már, mint Anglia. És Angliáért képes vagyok a Quimbyről is lemondani. A szívemben úgyis mindig ott vannak, és koncerten is voltam, meg még leszek is. Egy kicsit elkanyarodtam. Szóval Anglia érdekében vagyok kevésbé önző és egoista, mert csak úgy engednek el ,ha megérdemlem. Hát tessék, most már egész jó úton haladok.


Ma példának okádék felmostam (úgy néz ki a felmosás lesz az én reszortom, amit nem bánok, mert látható eredménye van és még az illata is finom) és bepakoltam Gedeon drágát, akinek honlap lesz a  név- és majdnem születésnapja. Meg tanultam is valamit. Megint eltelt egy nyugis vasárnap. És holnap még továbbra is hétfő lesz.

szombat, október 8

oh, man you can do what you want


úgy döntöttem nem akarok megfelelni. olyan vagyok, amilyen, bár igyekszem jobb lenni és alakulni, de kényszeresen megfelelni már semmiképp. örülök az elhatározásomnak, valamiféle könnyebbséget ad. olyan sok mindenkire szerettem volna legalább részben hasonlítani, általában külsőleg, meg habitusban, de már nem. ez az elhatározás még friss, de remélem tartós. most csak jó érzés. egy csipetnyi büszkeség, egy csipetnyi boldogság és a várakozás. jövőbe tekintés.

Már vártalak!









Kedves mindenki, a legszebb őszi nap tegnap volt. Na nem a programok, vagy az emberek, hanem az időjárás miatt. Időjárás bácsi igazán kitett magáért. Bár, ha jobban belegondolok egészébe véve maga a nap is jó volt. Egyrészt lemaradtunk kémiáról, mert koszorúzásra kellett mennünk. Én a parasztblúzomban mentem, meg vittem egy bőrdzsekit, biztos, ami biztos alapon. Boldog voltam, mert Fannival együtt mentünk és túl tudtam lépni az előítéleteimen. Sajnos nagyon hamar ítélkezem minden emberen, bár magamon is, és próbálok változtatni rajta, szóval nem olyan vészes a helyzet. Ahogy néztük a ceremóniát egyszer csak elkezdett cseperegni az eső, aminek személy szerint nagyon örültem, majd elállt és kisütött a nap. A hátunk mögül jött, így legalább nem fáztunk, viszont szembe velünk még szürke volt az ég. És akkor a napsütés ellenére megint eleredt az eső. Körülöttünk mindenkii esernyőt vett elő, mi meg csak gyönyörködtünk. És még a szél is fújt, így ebben a napos-esős-szivárványmentes állapotban repkedtek a levelek. Gyönyörű volt, feltöltött egész napra.

És most már igazán ősz van, igazi hideggel, esővel, széllel. Ahogy kell.

szerda, október 5

ami nem lehet a tiéd, mindig az kelll

miért akarok én tumblrt csinálni? annyira nem értem magam. meg a rendszert sem. mármint, miért kéne nekem tumblr? itt van nekem két blog, s nagyon szeretem, rettentő módon örülök a váltásnak, bár a másik blog az olyan hogy semmilyen. bár amennyire családias itt a hangulat, a tumblr annyira személytelen, meg kusza és néha nem is az a tiéd, mai igen, vagy mi? nem értem. pedig szeretném megérteni. tiszta hipster. meg oda elég a kép. bár lehet fotós blogot csinálni de azért az elég nagy hazugság. mert mégsem én csinálom a képeket. szóval most megint nem értem magam, vagy inkább még mindig. 

 suhanc, ez a kép hasonlít a te fejlécedhez... gondoltam szólok, bár biztos észreveszed :)

 
regényötlet.

Godot-ra várva

 ESTRAGON
Nincsenek többé jogaink? 

Vladimir kacag s éppoly hirtelen hagyja abba, mint előző alkalommal. Ugyanaz a játék, de nem mosolyog  

VLADIMIR
Ha szabad volna, most kacagnék.  


ESTRAGON
Elvesztettük a jogainkat? 


VLADIMIR
(élesen)
Elbaltáztuk a jogainkat.
Csend. Mozdulatlanul állnak, roggyant térddel, lelógó karral, mellükre ejtett állal

kedd, október 4

a skizofréniával sosem vagy egyedül

 igaz, Bob?!

A jövő
 kémia, pakolás, sims, hajmosás, szunya


A jelen
teregetés, Quimby, Quimby, Quimby


A múlt
angol, napfény, macskák, evészet


Gekko Boogie!!!


Come with me baby livin’ in a smog soup city
Come with me baby livin’ in Bangkok for free

Ez egy igen muzikális nap a részemről és jájjdeélvezem én eztetet!
 

Nyaaaaah, amilyen régen hallgattam 30y-t, olyan régen hallgattam Hurts-öt is... szóval. A mai napot megosztom köztük, bár mind a kettő megérdemelne sok-sok külön napot, csak azt nem sokáig bírnám idegekkel. Mert azért na. Egyikről sem mondható el, hogy hejj de vidám zenekar lenne. Viszont bármennyire is depisek, iszonyú jó érzés őket hallgatni és énekelni a dalokat. megnyugtat. Így most Hurts.


egy perccel tovább

Ne ülj most le mellém, menjél más vonattal,
keress másik várost, és a nagy csomaggal,
amit a szívedből a hátizsákba raktál
húst vigyél az útra, nem kell, mondom, hagyjál!

Ma 30y-t énekeltem. Méghozzá öntudatlanul. Azon kaptam magam valamelyik órán, hogy magamban dúdolok és nem jöttem rá, hogy mit. Aztán mikor már harmadjára ismételtem a fenti sorokat, eszembe jutott, és örültem a fejemnek, hogy dejó, harmincipszi. Mivel egész hétvégén Quimbyt, Kraftwerket, Goran Bregovicot és Budapest bárt hallgattam a mai harmincipszizés tényleg meglepett. És örültem neki.

Ne nézz szembe a nappal,
mással se nézz szembe.
Téglákat cipelsz magaddal,
emeld fel, aztán tedd le.

Válladon pihen sok régi álmod, 
és onnan figyel, hogyan csinálod, 
mutasd most milyen, ha átdobálod, 
ha tényleg ezt akartad.

hétfő, október 3

kollektív elmebaj?


Ma nem is volt rendes magyaróránk, pedig három is lehetett volna. De nem volt. Helyette arról beszélgettünk, és hallgattunk, hogy miért van válság. Legalább is Magyarországon. Mert az van. 
És áh, még egy forradalom is politika. De tényleg. Tehát aki lázad a politika ellen, az lényegében maga is politizál. És én meg beszélek a politikáról, tehát én is politizálok. Pedig nagyon nem szeretnék, mert egy nem értek hozzá, kettő mindig felidegesítem magam, három túlságosan is optimista és naiv vagyok én ehhez, négy nagyon is tisztán látom a dolgokat, öt mindig ellentmondok magamnak, másoknak és úgy nagy általánosságba véve mindennek. Hát így állok én a politikával. Meg úgy hogy elegem van belőle. Inkább arra kéne fordítanom az időmet, -amiből egyesek szerint rengeteg van és elpazarlom, mások szerint (szerintem) meg nincs elég és kínomban pazarlom el- hogy megvalósítom a három nagyon friss célomat.
1: szélesíteni a látókörömet minden téren
2: ezen belül -klasszikusokat olvasni -kortás műveket olvasni -szókincset bővíteni
3: ezen kívül más szemével nézni a világot
 +1:  Ne akarjak mindenkinek megfelelni, miközben azt bizonygatom magamnak, hogy igazából senkinek nem akarok megfelelni.

Akinek nincs esze, legyen notesze

tartja a mondás.
És akinek nincs esze, de van notesze, csak elfelejt belenézni a noteszába az mégis mi a fészkes frász fenét csináljon?

reggelire karamellás tejet ittam és hozzá házi eperlekváros kenyeret ettem, mert a nagymamánál ilyen is van. hogy karamellás tej. elfelejtettem lefotózni a kamrában levő körülbelül száz teli dunsztos üveget, amiben vagy befőtt, vagy lekvár van. 
nappal hol olvastam, hol gereblyéztem, hogy mosogattam, mert valahogy a nagymamánál jobban esi ka munka. a mosogatás meg akárhol vagyok, igen nagy szó.
este játszottunk, bezabáltam, és inkább kártyáztam, mnithofgy tv-t nézzk. mert a nagymamánál nincs oylan, hogy megszokott életvitel. igenis bezabálunk este és igenis kártyázunk. bár azt máshol is és másokkal is szívesen, der azért na. 

Szeretek néha hétvégéken úgy kikapcsolni, hogy igazából nem kapcsolok ki, de valamilyen szinten mégis, mert nem a megszokott helyen vagyok és nem a megszokott tevékenységeimet csinálom. Ilyenkor egy kicsit kilépek önmagam árnyékából és sütkérezem az (most már) októberi napfényben.