péntek, augusztus 31

Azon gondolkodott, hogy...

 mi lett volna belőle ha nem hátra indul el hanem, hanem előre...

Negyed óra és szeptember és ősz. Tizenegy óra és tizenöt perc múlva indul a Roxfort Expressz a King's Cross pályaudvarról a 9 és 3/4-ik vágányról.
Körülbelül egy napon belül (de mindenképpen holnap) érkezik a nyárértékelő. Bár alig csináltam valamit, értékelni lesz mit. Mindig van.
Jóéjt!

csütörtök, augusztus 30

Túl vagyok a tankönyvosztáson. Vagy mi. Tudom, tudom, nincs is ennél érdekesebb. De ha úgy írom, hogy túléltem az első tankönyvosztást az új gimnáziumban, máris izgalmasabban hangzik, ugye? Hát nem, szerintem sem. 
Nem is volt valami nagy durranás. Fanni meg Tomi jöttek ide, a suli előtt megvártuk Petit, majd bementünk és elcsodálkoztunk a tömegen. Azt hittük, ha hamarabb ott vagyunk, mint a hivatalos kezdés, akkor semmi idő alatt végzünk. Nem így lett.
Már ott sorakozott előttünk egy kisebbfajta sor, de szerencsére a portától indultunk, ami még mindig jobb, mintha a folyosó végéről kezdtünk volna. Megbeszéltük, hogy kinél mennyi pénz van (természetesen nálam volt a legkevesebb), majd csökkenő sorrendben beálltunk egymás mögé. Nem paráztam azon, hogy elég lesz-e, tudtam, hogy nekem úgysem kell annyit fizetnem mint a többieknek, hiszen nővérem könyveinek egy része megfelel nekem is. 
Sorra kerültem, mondtam a nevem és az osztályom (9. C, tejóég!), aláírtam, majd mondtam, hogy Pankával minden rendben, épp gólyatáborozik, köszöni szépen, átadom az üdvözletet. Ilyen ez, ha van egy nővére az embernek...
Bepakoltuk a táskákba, majd indultunk, Petrával összefutottunk a suli előtt, ő jött velünk, páran leszakadtak, többiek elkísértek a papír-írószerboltba, majd jöttünk hazafelé, ház előtt könnyes búcsút vettünk egymástól. Itthon kipakoltam, szentségeltem az irodalomkönyv miatt, most pedig matekozni fogok. Bizony.
Cél a jobbik matekcsoport, köszönöm szépen a szíves figyelmet.

szerda, augusztus 29

So keep your head up, keep your love

I would do the same, your best believe...

Nos hát, új kedvenc a láthatáron, mégpedig a Lumineers személyében. Jelenleg ilyen stílusra, hangzásra, jelentésre van szükségem. Zenéjük alapból megfogott, ha nem is figyelek oda a szövegre akkor is érzem, hogy a szívemből énekelnek. Kicsit hasonlít a Wolf Gangre, sőt nem is kicsit, majd őket is újra meghallgatom, de egyelőre csak a Lumineers szól. Szeretem a tumblit, ha az nem lenne, nem valószínű, hogy most sorra hallgatnám a dalaikat.

I had none, so I will die with the secrets of the sea

When the music's over...


Az utóbbi napokban meglepő módon csináltam valamit a szokásos döglődésen kívül. Például hétfőn kisúroltam a kádat és a mosdókagylót, tegnap matekoztam nem is keveset (köszönöm!), ma pedig porszívóztam és felmostam ahol csak tudtam és szintén matekoztam, de ez tényleg nem volt soknak mondható.
Amit viszont a legnagyobb eredménynek könyvelek el, az a varrás. Van egy darab fekete nadrágom (meg egy másik, de az virágos), és ha nem akarok szoknyában menni az évnyitóra (már pedig nem akarok), akkor sürgősen meg kell varrni. Ugyanis csodálatos adottságaimnak köszönhetően a nadrágjaim mindig kiszakadnak a térdrésznél és elég érdekesen néznék ki évnyitón lyukas lábakkal... Ezért fogtam magam és kibattyogtam a szemközti éjjel-nappali közértbe megvarrtam. Nem lett szép, ellenben igen ronda, de felvéve már nem a habtestem egy darabja látszódik, hanem maga az anyag, no meg a varrás. Sikeremen annyira felbuzdultam, hogy gyorsan megvarrtam az egyik pólómat is (négy helyen, igazán jó minőségű) a maradék cérnával.

Ma már nem tervezem tevékenykedni, ahogy többen is írták, még nyár van. Érik már egy nyár értékelő itt a blogon, és egy hatalmas alvás, koránfekvéssel, későnkeléssel, amolyan kipihenem magam amíg még lehet módon.

hétfő, augusztus 27

Jajj, hát én úgy szeretem a tumblrt!
Főleg most, egy jó nagy adag önbizalom növelő elolvasása után. Néhányan reblogolták egy csaj agymenéseit, nekem se kellett több, utánanéztem, és örültem a fejemnek. Főleg annak, hogy én nem vagyok ilyen. Mert persze, a káröröm sem valami szép dolog, az az alapgondolat, hogy a többségnél intelligensebb vagyok meg pláne, de az ilyeneknél nincs mit tenni, mert tényleg.
Igazából nem csinál mást, csak tölti fel magáról a képeket, és leírja, hogy mit csinált aznap, de mindezt valami hihetetlenül buta módon. Ja, és két pontos j-vel írja a milyt. 

Végeztem.
Csodálatos, tele van az internet olyan posztokkal, hogy ez az utolsó hétfő, amit nem utálnak, a fele temeti már a nyarat, a másik szimplán kiélvezi az utolsó napokat. Én meg csak vagyok, ahogy szoktam lenni. 

Pénteken végre úgy keltem fel öt nap láz után, mint a normál időkben, szombaton mentünk Tatára esküvőre, vasárnap Panka indult gólyatáborba, mi meg reggeli után jöttünk haza, a Kökiben vásároltunk, és végre, végre, végre lett Beatles-pólóm! Meg sok minden másom is, de azt hiszem, bátran állíthatom, hogy ez a legfontosabb.

Este megnéztem a Never let me go-t. Őszintén szólva, nem tudtam, hogy őket a szervátültetés miatt hozták létre, azt hittem, csak egy sima intézetben nőttek fel, nos nem. Igazából nem szólt sok mindenről, nem rágták a szánkba a dolgokat, de voltak olyan mondatok, amiket nagyon eltaláltak. Szerintem nem is a végén levő, minden ember úgy érzi, hogy nem élt eleget volt a legmeghatározóbb, hanem amikor Katie a nőnél azt mondta: nincs haladék, Tommy, soha nem is volt.
Ha jobban belegondolunk, nem csak nekik nincs haladékuk. Senkinek nincs, addig élünk, ameddig élünk, a halállal nem lehet alkudni.


És nem, én nem temetem a nyarat, eltelt, élveztem, sok minden nem történt velem, várom az őszt. A gimnáziumot, az új osztálytársakat, magát az őszt. Az érzést. 

csütörtök, augusztus 23

Okok, amiért tényleg NEM vicces nyáron belázasodni

Ha valaki tud ilyen teljesítményt hozni, nyugodtan szóljon! Tehát.

1: Vizet kell inni. Amivel nem is lenne baj, de a mennyiséggel már van. Oké, eddig is általában vizet ittam, de nem naponta négy litert. Igaz, abból csak három a tiszta víz, egy pedig tea, de az is víz alapú, szóval ugyanott vagyunk.
2: A rengeteg víz miatt a hasamban nincs étvágyam, és olyannyira gyenge vagyok az energiahiány miatt, hogy a három méterrel arréb levő asztalig való odamenés is komoly előkészületeket igényel.
3: Ha mégis van éhségérzetem, nagyon keveset tudok enni, a már említett vízmennyiség miatt, így minden étkezés kész csoda.
4: Egyszerre fázom, érzem hogy tűzforró vagyok és izzadok. Na ez tényleg nem vicces.
5: Nem bírok hajat mosni, ami miatt rossz a kedvem és fáj a fejem, mert összefogva hordom, és húzza bőröm (ezt tegnapig bírtam, szóval most meg van mosva és imádom... soha többet ilyen hosszú időt hajmosás nélkül).
6: Négy napja nem voltam kint, nem éreztem a napot. Persze, volt olyan nyáron, amikor három napig csináltam ugyanezt és nem zavart, de most más, szükségem lenne a gyógyító napfényre.
7: Sokszor fáj a szemem és könnyen elfárad, ami azért nem vicces, mert lényegében semmit nem tudok csinálni. Se olvasni, se gépezni, se tévézni... semmit. Csak döglődöm egész nap és ez kiborít.
+1: Természetesen hétfőn sem mentem sehova, pocsék volt egyedül tölteni az augusztus huszadikát, de barátok aranyosak voltak, felhívtak, örültem nekik.

Hirtelen ennyi. Tényleg kezdem megutálni a vizet, pedig régen tényleg nagyon jóban voltunk, de ahogy egyre jobban leszek, úgy szórakoztatom magam mindenféle hülyeséggel, és a családom is kezd rájönni hogy javulok, mert egyre bunkóbb vagyok mindendenkivel, persze csak szeretetből.
Szép az élet.

péntek, augusztus 17

Jahajj. 
Ma itt volt Petra, megnéztünk két filmet, nevetgéltünk ahogy szoktunk, együtt valahogy mindig szőkébbek vagyunk mint amúgy. Egyébként a napok csak telnek, vánszorognak, nem csinálok semmit, még olvasni se olvasok... haladok az árral. Inkább csak lézengek. Majdnem egy hét telt el a nyelvvizsga óta, és én masszívan nem csinálok semmit. Nem sajnáltatom magam, nagyon jól van ez így. Viszont jövő héttől ráfekszem a tanulmányokra, vár még rám néhány kötelező, angol gyakorlás és a szent hármas: matek-fizika-kémia. Az igazat megvallva már várom is. Most viszont nagyon élvezem a dolce far nientét, ami annyira nem is semmittevés, mert minden nap pakolászok, ki/berakodom Gedeont... csak a képemet nem tolom ki a jó hűvös lakásból. Na de majd hétfőn!

szerda, augusztus 15

Nagyon boldogságos első évfordulót... nos, magamnak!

Már itt is van. Egy éves ez a blog. 
Nem is gondoltam volna. Persze, reméltem, hogy kitartok, szeretni fogom, na de ennyire... Igazából tényleg örülök neki. Körülbelül fél évbe telt, mire rávettem magam, hogy váltsak, és milyen jól tettem. Sokkal többet nem tudok mondani, imádom a blogspotot, akiket követek, a lehetőségeimet, és ha néha szentségelek is, valahogy mindig sikerül megoldani a dolgokat. 

Még sokszor ennyit (micsoda nyálas szöveg...)!

kedd, augusztus 14

Nem mintha unatkoznék...

1.Do you want a boyfriend or girlfriend?  Nem, nem igazán.
2.When did your last hug take place?  Délután valamikor.
3.Are you a jealous person?  Néha.
4.Are you tired right now?  Igen.
5.Do you chew on your straws?  Yep.
6.Have you ever been called a tease?  Nem hiszem.
7.Have you ever been awake for 48 hours straight? Annyit nem.
8.Do you cry easily?  Igen.
9.What should you be doing right now?  Aludni kéne, mert anélkül meghalok.
10.Are you a heavy sleeper? Egyáltalán nem.
11.Do you think you can last in a relationship for 6 months?  Igen.
12.Are you mad at someone right now?  Nem.
13.Do you believe in love?  Igen.
14.What makes you laugh no matter what?  Carol?!
15.Who was the last person you talked to?  Apa
16.Do you get butterflies around the person you like? Néha.
17.Will you get married?  Nem tudom még.
18.When was the last time you smiled?  Dél körül.
19.Does anyone like you?  Igen.
20.Do you secretly like someone?  Én teljesen nyilvánosan szeretek.
21.Who was the first person you talked to today?  Mama.
22.Who do you feel most comfortable talking to about anything?  Panka.
23.What are you NOT looking forward to?  Munka.
24.What ARE you looking forward to?  Hétvége.
25.Has someone of the opposite sex ever told you they loved you, and meant it?  Igen.
26.Suppose you see your ex kissing another person what would you do?  Nagyon semmit.
27.Do you plan on moving out within the next year?  Nein.
28.Are you a forgiving person?  Szerintem igen.
29.How many TRUE friends do you have?  Négy.
30.Do you fall for people easily?  Eléggé.
31.Have you ever fallen for your ex’s best friend?  Nem.
32.What’s the last thing you put in your mouth?  Fogkefe.
33.Who was the last person you drove with?  Szüléim.
34.How late did you stay up last night and why?  Fél kettő, mert tumblröztem.
35.If you could move somewhere else, would you?  Talán.
36.Who was the last person you took a picture of?  PetraBlanka.
37.Can you live a day without TV?  Többet is.
38.When was the last time you were extremely disappointed?  Ma.
39.Three names you go by...  ?
40.Are you currently in a relationship?  Nem.
41.What is your all-time favorite romance movie?  nincs olyanom... hacsak nem az 500 nap nyár, de az meg nem szerelmes film, mint tudjuk..
42.Do you believe that everyone has a soul-mate?  Teljes mértékben.
43.What’s your current problem?  Előző bejegyzés.
44.Have you ever had your heart broken?  Volt rá példa.
45.Your thoughts of long distance relationships?  Talán.
46.How many kids do you want to have?  Kátto.
47.Have you ever found it hard to tell someone you like them? Nemigen.

hétfő, augusztus 13

Beszéljünk egy kicsit a csalódásokról


Igen, nem egyszerű téma. Sajnálatos módon nem tudom, hogy melyik a rosszabb. Csalódni, vagy csalódást okozni. Vagy fájdalmat. Egyik sem szívderítő, de a saját fájdalmamat mégiscsak jobban el tudom viselni, mint másét. Ez nem a Panka-féle ha neki fáj, nekem fáj kategória, ez az, amikor tudom, hogy megbántottam valakit és nincs mit tenni, kimondtam, leírtam, nem lehet visszavonni. 
Ezért nem szeretek ígéretet tenni, vagy elvállalni valamit. A végén úgyis csak csalódást okoznék. Mindig csak csalódását okozok. Legfőképp magamnak, de ha másnak az is ugyanúgy fáj. 
"Bolond voltam... Engem is bolonddá tettél. az egész életemet tetted bolonddá."

Sokat akar a szarka tipikus esete

Na nem mintha túlvállaltam volna magam, mert jelenleg azt a csodálatos állapotot élem meg, hogy egyszerűen semmit nem kell csinálnom, úgy körülbelül még egy hétig, és ezt igyekszem a legteljesebben kiélvezni. 
Viszont most hogy beindult a nyár (mármint számomra, mások biztosan agyonbulizták és bulizzák magukat... nos, én nem vagyok az a kategória), számtalan program van. Ma is. Vagyis pont ma. Programlehetőségek között volt a Paolo Nutini koncert nézés youtubeon, ételkorzózás Petrával és Blankával, és az Olimpia zárórendezvények bámulása on tv. Nos, természetesen én a középsőt választottam, mert annyira mégse vagyok antiszociális. Hogy megbántam-e? Nos, nem. Mert jól éreztem magam, a Sheket koncert abszolút szórakoztató volt, az eső sem szegte kedvünket, végre kimozdultam, barátokkal mászkáltam. Hogy megbántam-e? Nos, kicsit igen. Paolo Nutini három napja szívem szerelme, csodálatos dalai vannak, azért jó lett volna élőben látni. Na de majd, ha fent lesznek a videók! Jelenleg nincsenek... És hát. A megnyitót végignéztem, hatalmas lelkesedéssel néztem végig és imádtam minden percét. Azt rögzítettük is, viszont a záró rendezvényt se nem láttam, se nem lett archiválva, abban reménykedem, hogy lesznek olyan kedvesek a... bárkik, hogy felrakják az egészet a világhálóra, lehetőleg úgy, hogy én is megtaláljam. Nem érdekel a One Direction, sem a modellek, de ott volt Timothy Spall Churchillként (!), Russel Brand I am the walrust énekelt, és a végén megemlékeztek Freddie Mercuryról hosszabban, és énekelték a Bright side of lifeot. Ja, hogy ezt honnan tudom? Twitter, egyetlenem. A tv a másik szobában van, nem akarok rohangálni, nem akarok szülőket felkelteni. Így azt is jegeljük. Majd... 
Igazából nem érdekel. Ez a nyár lényege. Sok sok tevékenység. Egyébként is. A koncertet visszanézhetem, dalokat meghallgatom, lényeges részletek fent lesznek interneten, nincs miért aggódni. Jól éreztem magam, kellett már egy kis hepajkodás. 

szombat, augusztus 11

Aaand it's done!

El sem tudjátok képzelni, milyen hihetetlenül jó érzés, egyrészt az hogy TÚL VAGYOK AZ ANGOL KÖZÉPFOKÚN, másrészt az, hogy végre magyarul írok!

Egyelőre az előbbinek örülök jobban, de az egy hónap, vagy nem tudom mennyi idő során annyi minden lett volna, amit csak magyarul tudtam megfogalmazni, így nem írtam le... Angolul is tudok írni, de az érzelmek kifejezése még mindig csak magyarul működik. Oké, nem volt rossz angolul írni, de tény, a nyelvezete annyira póriassá sikeredett, hogy az elképesztő, szinte csak kétféle igeidőt használtam, és se reported speech, se passive voice. Ennél azért jobb voltam, utóbbi két napban akaratlanul is sok mindent angolul mondtam, elkezdtem tegnap olvasni a HP egyet angolul...

Este hajat mostam, telefonáltam Dénessel, skypeoltam Pankával, anyával altatót énekeltettem, így kis lelkem viszonylag megnyugodva várta a mai napot. Reggel elképesztően bezsongva keltem fel, Jajj, de jól aludtam, menjünk nyelvvizsgázni! -felkiáltással indítottam, Magical Mystery Tour albumot hallgattam, főtt tojást ettem, felvettem a Londonban vásárolt pólómat, union flages bögréből ittam a kakaót és valami hihetetlen jó kedvem volt. Minden annyira sikeresen alakult, az idő, a busz, a terem ahol írtam, a számom. Egyszerűen semmi nem ronthatta el a kedvem. Bár az elején a Reading Comprehension résznél elakadtam, de egy kitérő után visszatértem. Húsz perccel az idő lejárta előtt befejeztem, pedig így is sokszor újra kellett programozni az agyamat, mert koncentrálás helyett Beatles dalokat dúdoltam magamban, de megcsináltam. Három hibám biztos van, mert javítottam, amit alapból nem fogadnak el, de azon kívül is igen kevés, egy jó 85%-ot várok, igen eléggé nagy pofára esés lesz, ha nincs meg a nyolcvan se, de ilyenekre nem is gondolok. Listening része sokkal könnyebb volt, mint amire számítottam, ott talán három hibával megúszom (ajj), a levél meg. Az kész öröm. Hivatalos levél, de nem panasz, öröm volt írni! 
Utána megnéztem kivel leszek együtt, és hogy mikor, valaki kiesett előttem, így felkerültem az eggyel korábbi csapatba. Ez csak annyiban jelentett változást, hogy kevesebb időt tölthettem itthon, főleg, hogy tíz percet vártam a buszra, de mégiscsak elégnek bizonyult. Megérkeztem, telefonáltam Fanninak, ettem, tettem el vizet, elindítottam a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band albumot, kicseréltem a kardigánt a rongyra, majd indultam is. A buszjegyért visszafordultam, igazából nem is kellett volna, mert elnéztem, és tíz perccel később jött a busz, mint hittem. Így várakoztunk egy kicsit, a buszon azon idegeskedtem, nehogy kizárjanak a késésért, meg Lovely Ritát énekeltem, akkor már nem csak az öröm dolgozott bennem.
Szerencsére nem késtünk el, negyed órát nagyon simán eltöltöttünk a szokásos hülyeségeinkkel, nem kicsit volt epic (pardon az egyre szlenegesedő szóhasználatért, még nem egészen tudom milyen nyelven kéne beszélnem), ahogy mind a ketten a Harry Potter első részét olvastuk, csak ő magyarul, én meg angolul.

Aztán aztán. Behívtak. Kaptunk negyed órát a kidolgozásra, az gyorsan eltelt, de azért minden témáról írtam valamit. A bemutatkozás huss, elrepült. És igazából maga a teljes szóbeli rész is. Érződött a vizsgáztatókon, hogy legszívesebben hagynának csapot-papok maguk után, na meg az is, hogy nem mi vagyunk az utolsók, így eléggé unott/kiábrándult fejjel ülték végig az egészet. Nagyon sürgettek minket, szinte bementünk és már jöttünk is ki, de Fanni azt mondta, kintről hosszabbak tűnt. Hát igen... Érzéseim szerint jobb voltam, mint a partnerem, lehet, hogy ő kevésbé egyszerű szavakat használt, viszont én nem hibáztam nyelvtanilag, vagy ha de, akkor kijavítottam magam. Kiengedtek, és akkor jöttem rá, hogy vége!
Kint beszélgettünk még kicsit, majd drága Fanniellával indultunk a Marcipán cukrászda felé, hogy megünnepeljük... engem. Hogy megcsináltam. Egész úton odafelé telefonáltam, angoltanárnak, kiscsaládnak, barátoknak, majd betérve ettünk barackos kölestortát (legalább is én). Akkor már szülőkkel. Találkoztunk egy másik kedves ismerőssel, úgy látszik ez ilyen összefutós nap volt. Utána már csak hárman még elmentünk vásárolni, telefonáltam még pár embernek, utána meg csak ültem és vigyorogtam, mnit majom a farkának.
Tényleg megcsináltam, tényleg jól sikerült, és tényleg vége van! Nem kell többet készülni, nem kell többet levelet írni, szavakat magolni (iskolától jelenleg eltekintek)... Egyszerűen csak hihetetlenül hihetetlen érzés, hogy egész nyáron nincs már tennivalóm, legalábbis tanulni valóm. Azért egy kis matekozás belefér majd, talán fizika is, de az angol után... gyerekjáték lesz.

kedd, augusztus 7

Let's do this!

  • A. Why my last relationship ended. 
    • Because nothing happened.
  • B. Favourite band. 
    • Quimby.
  • C. Who I like and why I like them. 
    • I like far too many people... because they're loveable.
  • D. Hardest thing I’ve ever been through. 
    • My grandfather's death.
  • E. My best friend. 
    • Fanni.
  • F. My favourite movie. 
    • The Fabulous Destiny of Amélie Poulain.
  • G. Sexual orientation. 
    • Straight.
  • H. Do I smoke/drink? 
    • No.
  • I. Have any tattoos or piercings? 
    • Would like to, but no.
  • J. What I want to be when I get older. 
    • I don't know it... yet.
  • K. Relationship with my parents. 
    • Variable.
  • L. One of my insecurities. 
    • Future.
  • M. Virgin or not? 
    • I am.
  • N. Favourite place to shop at? 
    • Árkád (yep)
  • O. My eye colour. 
    • Brown.
  • P. Why I hate school. 
    • I don't.
  • Q. Relationship status as of right now. 
    • ?
  • R. Favourite song at the moment. 
    • Little black submarines from The black keys.
  • S. A random fact about myself. 
    • I hated Harry Potter for so many years, but now I'm a huge fan.
  • T. Age I get mistaken for. 
    •  Do I really want to attend at the exam?
  • U. Where I want to be right now. 
    • In bed.
  • V. Last time I cried. 
    • 22nd of July.
  • W. Concerts I’ve been to. 
    • 3 Quimby, 2 30Y, 1 Vad Fruttik... and some more.  
  • X. What would you do if (…)? 
    • If.. ?
  • Y. Do you want to go to college. 
    • I want to go to university.
  • Z. How are you? 
    • Tired a bit, but fine, I suppose.

Keep calm and carry on!

I lost my ambition and enthusiasm around Friday... No, I think I didn't have any enthusiasm about the exam, maybe in June, but now. No way. I just watched the display for hour doing nothing. I was careless and aimless. But I decided to carry on (my wayward son) and learn. And practise. I have less than a week till the exam, I do have to learn as much as I can! Really, why was I so idiotic?
Yesterday I looked through my vocabulary and practised with Tomi, today we went to our english teacher and we succeeded. I think I don't have problems in neither in speaking nor in reading comprehension, but in letter writing or listening... Well. They aren't horrible, not at all, but I have a few mistakes. These mistakes aren't so serious, but I'm still worried about them.

So... from now on: listening, practising and no life. And no internet. Oh...

vasárnap, augusztus 5

Take a good look around you!

Régebbi bejegyzéseimet olvasgatva jöttem rá, hogy miért voltam olyan nyűgös az elmúlt pár napban.
És a válasz: nem hallgattam Beatlest.  Pedig én nagyon szeretem a Beatlest, második kedvenc együttesem. Csal valahogy egy kicsit sok volt belőlük. Egy hónapon keresztül szinte csak őket hallgattam és bár rengeteg daluk van, meg rengeteg albumuk, a zenekar ugyanaz, és ha a stílus nem is, de az alapok mindenképp. Szóval akkor egy kicsit sok volt, most meg pont hogy kevés. Ma reggel meghallgattam a Martha my deart, egész autóúton fel voltam pörögve, toltam a hülyeséget, anya szavaival élve gyagya voltam. Mindezen viselkedés pedig a Beatlesnek köszönhető.
Most vettem észre, hogy nem angolul írtam, de már nem érdekel. Valamikor tegnap elvesztettem minden motivációmat... Ez már marad így, utána még pár napig angolul írok (ha írok... ha nem az azt jelenti, hogy angolozok, remélhetőleg), majd visszatérek az anyanyelvemhez. És akkor majd kifejtem a véleményem. Jelenleg csak a Beatles izgat.
Meg az alvás. Igen, főleg az alvás. *roló le*

szombat, augusztus 4

Liebster Award, azaz végre magyarul írok, minő boldogság!

Először is szeretném nagyon megköszönni Kitty Kyenak, akitől kaptam!
És akkor lássuk a szabályokat.
Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
11 embert meg kell jelölni és linkelni
Nincs visszaadás/visszajelölés

Ééééés. Utolsó három szabályt megszegem, nem küldöm el senkinek, akit követek, az mind magáénak tudhatja ezt a díjat, csókolom *jelképes átadás*.


Random 11 dolog magamról
1: Balkezes vagyok és büszke rá (imádom!)
2: Valami okból kifolyólag vonzódom a diktátorokhoz, legkedvencebb kedvencem Napóleon, ha valaki meg akarna mérgezni, csakis arzénnal tegye (ő arzénmérgezésben halt meg).

3: Ha lesz tengerimalacom, valamilyen A-betűs férfinevet fogok neki, akkor is ha nőnemű lesz. Eleinte Arnoldot akartam, utána Archibaldot, utána Averyt és most úgy néz ki, hogy Hübner Alfréd lesz a teljes neve. Ha lesz.

4: Túl sokat foglalkozom magammal és szeretek beszélni is becses személyemről (valószínűleg ezért  lett blogom is...)
5: Kedvenc számom a 13, és ez még rímelt is.

6: Felsőbbrendűnek érzem magam az emberek többségénél, amiért sokszor akaratlanul is bunkó vagyok velük. Egyrészt szerintem van mire, másrészt, van miért, harmadrészt ez nem lenézést jelent.

7: Kedvenc évszakom az ősz, és erre csak idén jöttem rá.
8: Mindent halogatok, és ha azt mondom hogy mindent, akkor tényleg mindent kell alatta érteni.

9: Akaratom ellenére sok időt töltök értelmetlen dolgokkal (a tumblr nem értelmetlen!).
10: Dániában akarok egyetemre járni, Oroszországban mesterképzést tölteni, Észtországban élni, és nyaralót venni Walesben...
11: Kiszámítható vagyok, de csak akkor ha valaki ismer valamennyire.


1. Miért kezdtél el blogolni? Beváltotta a blogod a hozzá fűződő reményeidet?
Valahol konzerválnom kellett a gondolataimat, de a naplóírással elbuktam, maradt a blog. És egyáltalán nem bántam meg, imádom.
2. Mi a legértékesebb tulajdonság a számodra egy emberben?
Talán az intelligencia. Viszont nem csak a "normális", hanem az érzelmi is.
3. Gyakran szórakoztatod magad idilli képekkel, sokszor vágyódsz el?
Ha nem is gyakran, de megesik.
4. Mi a kedvenc italod?
Gyömbér.
5. Mi a véleményed a művészetről?
Without art Earth is just eh... szeretem, de érthetnék hozzá jobban is.
6. Fontos neked az idő?
Ha belegondolok nagyon, de ez nem látszik meg a viselkedésemen.
7. Hogy képzeled magad húsz év múlva?
Családdal, saját házban, munkával, talán itthon, talán külföldön. Messze van még.
8. Mi az, amit az emberek vagy szeretnek, vagy utálnak? Mi jut eszedbe először?
Lana Del Rey? Most épp őt hallgatom és szerintem eléggé megosztó személyiség, előadó, de semmi kép sem közömbös.
9. Sokat olvasol?
Igen, de nem eleget.
10. Szerinted a pénz boldogít?
Ha nem is boldogít, de elengedhetetlen a létfenntartáshoz.
11. Gyűjtesz valamit?
Régebben gyűjtöttem ruhacímkéket, de már nem. Azért a "gyűjteményt" megtartottam.

1. Hány könyvet olvasol egyszerre? Egy könyvnek szenteled minden figyelmedet, vagy szeretsz egyszerre többet olvasni?
Mostanában egyre többet, kettőt, hármat biztosan. Van, amit csak beszúrok másik kettő közé, nagyon gyorsan elolvasom, van amivel csak úgy haladgatok.
2. Ki a kedvenc íród és mi fogott meg benne?
Igazából kedvenc íróm nincs, de akinek minden eddigi könyve tetszett, az Celia Rees volt. Ami megfogott az egyértelműen a témaválasztás volt, de a nyelvezete is hibátlan.
3. Mi a fontos számodra egy jó könyvhöz? (pl. a történet, az író stílusa, műfaj, hosszúság, stb.)
Jó történet elengedhetetlen, de sajnos a helyes megfogalmazás is az. Éhezők viadalának cselekménye lenyűgöző, a nyelvezete pedig pocsék, és van még néhány ilyen könyv, nem is egy.
4. Melyik volt az a könyv, ami annyira nem tetszett, hogy nem tudtad végigolvasni? (Már ha egyáltalán volt ilyen.)
Nem emlékszem ilyenre, amit viszont egy oldal után abbahagytam az a Szent bolondok volt Joanne Harristől, egyszerűen nem kötött le.
5. Inkább könyvtárba jársz, vagy inkább megveszed azokat a könyveket, amiket el szeretnél olvasni? (esetleg más egyéb verzió, pl. e-book, kölcsönkéred ismerőstől, stb.)
Inkább megvetetem a könyveket, könyvtárba rapszodikusan járok, interneten csak novellákat olvasok (bár a Godotra várva annyira nem novella).
6. Melyik az a könyv, amit már régóta tervezel elolvasni, de mindig csak halogatod?
Khm... kötelezők. Khm.
7. Mely könyveket kedveled jobban, amiket egy külső mesélő mond el, vagy amikben a szereplők szemszögéből van leírva a történet?
Ezen még nem gondolkoztam, de történet szempontjából élvezetesebb a külső mesélés, mert többet tudunk meg.
8. Melyik könyv szerinted az, amit mindenkinek el kéne olvasnia? Miért?
Szerintem ilyen nincs, hogy mindenkinek. Nem tudom. Ahhoz túl sok ember van és túl sok könyv.
9. Hogy veszel könyvet? Csak azt veszed meg, amit már előtte hosszas mérlegelés után kiválasztottál, vagy csak bemész a könyvesboltba azzal a címszóval, hogy majd találsz valamit, ami tetszik?
Általában már előre tudom, hogy mit szeretnék, de néhanapján csakúgy is vásárolok. nagyon néha.
10. Puha vagy keménykötésű könyv?
Inkább kemény, a puhát akaratlanul is összegyűröm.
11. Volt-e már könyvvel kapcsolatos álmod? Ha igen, mi volt az?
Szerintem még nem, de könyvbeli szereplőkkel igen, ami majdnem ugyanaz.

péntek, augusztus 3

I couldn't imagine, but now I'm lazier than a year before.
One week. No one cares.

Watched Submarine. I knew I would like it, but it's just flawless. It was made for me. I love it.
I just want to warch movies all day, the list still has many more.

O : Ask me how deep the ocean is.
J : Shut up.
O : Come on, just ask me.
J : Why?
O : 'Cause I know the answer.
J : Oh! Do you?
O : Yes, I do.
J : How deep is the ocean?
O : I'm not gonna say.
J : I'm brokenhearted.
O : The ocean is six miles deep.
J : Good.


csütörtök, augusztus 2

Got back from grandmother, gained at least 1 kg, swam inliving water, read The Hunger games, watched Olympic games, listened to my own mind.
One week two days till the exam. Feeling anxious, but brave. Here we go.
Anyway, happy 21th wedding anniversary Mum & Dad! I love you!