szombat, április 28

Fogjunk egeret lasszóval.
Az Avengers valami fantasztikus! Igen, ezt én mondom, aki amúgy utálja az akciófilmeket, de ez valami (pardon) kikurt jó volt! Tényleg megérné az 5000 Ft-ot is. Meg az sem mellékes, hogy barátokkal néztem, és végigpofázhattam az egészet, szerencsére senki nem szólt hátra, hogy be kéne fogni. Ma meg nyugodtan ébredtem, még sikerült reggelizni i, hála a kora hajnali órának... Nem baj, hogy nem leszek itthon hétvégén, legalább kipihenem magam, alszom jó sokat és megpróbálok nem gigászi adagokat enni... 
Sikeresen kivettem a Nyolcszáz mérföld az Amazonason c. művet, így már a versenyre is tudok készülni. Évente egyszer Vernét olvasni egész jó élmény. Bár ezt minimum háromszor kell, hogy helyezést érjünk el, de megéri. Ja és már csak 8 nap van hátra Angliáig! 

Na igen, most tényleg remekül érzem magam!

péntek, április 27

Radnóti Miklós - Hetedik ecloga


Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.

Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok,
Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra.
Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon?
Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?
És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e?
Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?

Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva,
úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,
vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron;
zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager
őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra.

Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel,
hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben,
szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, -
jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot,
s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat.

Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák
ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már.
Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság
és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra
rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek,
s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya
lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.

Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok,
horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már
ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

szerda, április 25

Tegnap kicsit ki voltam, de ma már elküldtem a Kiss Tibi interjút, holnapra nincs mit tanulnom, még a nap is kisütött, kezdek jobban lenni. Az a jó az életben, hogy mindig az egyenlőségre törekszik. Ha egy darabig rossz kedvemben vagyok, akkor utána valamikor biztos nagyon jól fogom magam érezni. Persze ez fordítva is igaz, viszont örülök, hogy csak egy napig voltam morci, letört és ma már megint kezdek önmagam lenni. Talán az idő is hatással van rám egy kicsit, talán nem. Bár a szakadó esőnek megvan az az előnye, hogy lehet harsány nevetések közepette, hangosan énekelve futkorászni előle-alóla... 
Szóval szeretlek én élet, mert te olyan jó vagy hozzám...

kedd, április 24

Elalvás előtt majd megpróbálok nem is olyan régi emlékképeket keresni és a boldogság illúziójában elaludni. 
És majd azt hiszem az úgy jó lesz. 
Talán.

hétfő, április 23

Na végre!

Szóval. Uramisten, eddig is tudtam, hogy be fogok kerülni, negyedik voltam összesített ranglistán, de akkor is. Hivatalosan is bekerültem a Verseghy Ferenc Gimnázium angol tagozatára!
Utoljára a Pottermore levélnél voltam ilyen boldog, de ez más, ez több, ezen is nagyban múlik az elkövetkező életem. Az ország 13. (tizenhrmadik!) legjobb vidéki középiskolájába fogok járni, annyira örülök. Igen, követem a nővérem, igen, majdnem pontosan ugyanazt teszem már egy ideje, és fogom is tenni, mint ő, csak más módszerekkel.
Szóval Verseghy... és Fanni is bekerült, természettudományira, amit elsőnek jelölt és Tomi is oda és Petra meg matek-angolra a Vargában és a legtöbbünk oda, ahova szeretett volna. És ez egy nagyszerű dolog. A lényeg, hogy ne hagyjuk el magunkat. Bár én nem fogom. Nem tehetem, a "diplomához" meg kell lennie a kitűnőnek. És meg is lesz.
Most már a nehezén  túlvagyok/vagyunk. Ami hihetetlenül jó érzés.

vasárnap, április 22

Szombatom szavakban

Vidám reggel, suli, izgulás, hajmosás, izgulás, bonyodalmak, hegyibeszéd, bátorság, KissTibi interjú, öröm, telefon, hallgatás, gépelés, autókázás oda-vissza, Quimby koncert.
Quimby koncert bővebben: fantasztikus mint mindig, tényleg Fefe a legaranyosabb, hatalmas ötlet volt egy sráctól, hogy a koncerten kérte meg a barátnője kezt, ráadásul a mikrofonba!
Livius még seggrészegen is képes borzongatóan énekelni a Magam adomot, és sok kellemes meglepetés dalt játszottak. Áldott jó emberek, hogy vannak nekünk és muzsikával árasztanak el minket.


csütörtök, április 19

A nyakam még mindig fáj, a szobám kész romhalmaz, házim semmiből nincs, egyre fáradtabbnak érzem magam és egyre hülyébben viselkedem. Igen ,a versenyek megviselnek. Főleg, ha ilyen sűrűn vannak egymás után. Hétfő óta nem voltam még rendesen suliban, a piros táskámmal járkálok mindenhova, utazom, így vagy úgy. Bár én mindig úton vagyok.
Tényleg kéne már pihenni. Ami ezen a hétvégén kizárt, hogy megvalósul... de sebaj. Kevesebb, mint két és fél hét és Anglia. Végre. ott biztos nem fogok pihenni, és úgy jövök haza, mint a mosottszar, de az a mosottszar boldog lesz. Megint és még mindig.

szerda, április 18

True story

In an ideal world no one would talk before 10 am.
People would just hug, because waking up is really hard.

/Zooey Deschanel/

kedd, április 17

Na na na nananana nananana

Hey Jude :)
Igen, nagyon megérett már egy alvós bejegyzés, de addig várat magára sok minden.

Kezdek belefáradni a ersenyekbe, pedig csak tegnap keztem, de a tudat is eléggé lefáraszt.
Oké hétfőn angol volt, nem vészes. Ma német, az problémásabb, nem is tudok németül, csak szerencsém volt, főleg azzal, hogy tudok logikusan gondolkodni... Holnap hatalmas nagy kárpát-medencei verseny területi fordulója lesz, huh, hát igen, izgulok. Bár lehet, hogy a felkészülésnek, nem csak a gépezésből kéne állnia. Csütörtökön ugyanazzal a prezentációval kell majd kiállnunk, igaz csak az egyik középiskolában, de na. És még mindig nincs megállás, bár nem verseny de akkor is... talán emiatt izgulok a legjobban. KissTibi-interjú szombaton koncert előtt vagy után OMFG annyira izgulok, mert tisztelem és imádom őket, nem akarom elbakizni. Legalább a kérdéseim megvannak. De akkor is jujj.
Jövőhétre meg megkéne tanulni a katasztrófavédelem alapfogalmait, mint a harminchármat, plusz az egészségügyi részt. Hát köszönöm szépen.

Igen, én vállaltam. Igen, mindet. Igen, nekem már mindegy. De akkor is. Sok. Sok ez így egyszerre. Bár édesapám szavaival élve, nekem az kell, hogy hajtsanak, rugdossanak, akkor tudom magamból kihozni a legjobbat. Most egy szavam se lehet, megkaptam. Versenyről ki, próbára el, előadásra fel, majd versenyre be. Ja és szombaton suli, de őszintén... mi az nekem ezek után.
Azért jó volna pihenni, olvasni, csak úgy lenni. Akkor meg miért gépezek? Jó kérdés. Ehhez a tevékenységhez nincs szükségem túl sok agyejtre, úgysem akar velem senki sem honfoglalózni, igazán pihenhetek egy pöppet. A szemeim elég érdekesen fognak kinézni, de ez a legkisebb baj. Baj? Nincs nekem olyan, a boldogság még mindig tart, ez egy fáradtabb boldogság, de mégiscsak az.
Ja igen. Filmet is szeretnék már nézni. Normálisan. Meg sok mindent szeretnék még. Az időjárásra sem panaszkodom, a tanulnivalóra sem (a versenyek egyik legnagyobb előnye az, hogy egy csomó órát, dogát, felelést, házit megúszunk), egész jól elvagyok.
Tényleg türelmesebb és elfogadóbb lettem, ami minden szempontból kellemes.
Csak egy kis kikapcsolásra vágyom hazug dög vagy, nem való neked a leeresztés, megmondtad, az kell, hogy legyen tennivaló, egen, az! ...

vasárnap, április 15

Young, wild and free

Valahogy most úgy vagyok, mint Indián lidérc. 
A boldogságról nem lehet sokat írni....
Vagy csak nem akarok. Mindegy. 
Boldog vagyok, hihetetlen jó hétvégém volt, és még nincs vége.

szombat, április 14

Nem tudom milyen rég óta várok erre...

POTTERMORE! IGEN, VÉGRE!
Úristen annyira boldog vagyok, régen sikítottam már ekkorát... De el sem hiszem, fél évnyi várakozás után végre... Már novemberben megjósoltam, hogy bármit mondanak csak tavasszal lesz mindenki számára elérhető, és tessék! De nem baj, megérte rá várni.Még csak regisztráltam, de ez is akkora örömmel tölt el, hogy az elképesztő. Elképesztő. Istenem, annyira örülök.
Már csak azt kéne megtudni, hogy melyik házba tartozom...  egyelőre még nem enged semmit, de a nehezén már túl vagyok, szerencsére.

csütörtök, április 12

Are you watching?


Ma valahogy. Nem tudom. Lelkes voltam, izgatott, egy kicsit (frászt. nagyon) ideges a kémia és a bemutató miatt. Te jó ég, én nem tudok puskázni! Ha csak a képletekből kéne írni, olyan ötös lennék, hogy öröm lenne nézni. De sajnos nem csak képletek kellenek. Pedig tanultam is, a kitűnőnek meg kell lennie, és meg is lesz. Csak miután rájöttem, hogy a fémek vízzel való reakciója helyett az oxigénnel valót jellemeztem és azt is rosszul, hát majdnem elbőgtem magam. Tanulás nélkül nem fájt volna annyira, de így. Így már más. Sikeresen lelomboztam magam a nap további részére, még a hasam is elkezdett fájni, mai tartott egészen bioszig, amin szerencsére nem kellett részt venni felkészülés céljából. Biosz után ebéd, futkorászás majd bemutattuk a prezentációnkat. Hát igen. Nem a legjobb. Hohó, nagyon nem. De a sok negatív megjegyzés után (mind igaz volt) azt is mondta a tanár, hogy érzi, jó lesz ez. Igen, tudjuk. 
Nosza hazajöttem és elkezdtem... neeeem, ilyet nem is lehet tőlem elvárni. Szépen döglöttem a fotelben, Joy-t és Harry Pottert olvasgatva, majd csak úgy gépeztem.. és sikeresen elkezdtem fél hatkor a prezentációt. Inkább hatkor. De jelentem, mindennel együtt készen lettem vele három és fél óra alatt. Mi az nekem. De kész. És ez a lényeg. És már nem fáj a torkom annyira. Elég volt hozzá egy sál, ó igen. egy szép nagy sál. A honlapra kíváncsi vagyok...
Na meg a jövőhétre. Nem bántam meg, hogy ennyi minden hülyeségre versenyre jelentkeztem, de azért vicces lesz hétfőn a drogprevenciós micsodáról angol versenyre rohanni, kedden a német versenyről katasztrófavédelmi versenymegbeszélésre visszamenni, és a szerdát Hajdúböszörményben tölteni. Igazából nekem ez kell. Hogy hajtsanak, hogy hajtsam magam, hogy tevékenykedjek. Nem unatkozom, az biztos. De hát én választottam, vagy nem ?

szerda, április 11

Audreytól, aki M-től, aki fogalmam nincs...

A lényeg, hogy jó.
De tényleg.
Érdemes kipróbálni :)

1. nemes, ritka, bátor
2. intenzív, élénk, változatos
3. variálható, veszélyes, kellemes
4. lumos, elmélkedő, riadt

*UPDATE*
Hát igen, van megoldása is, khm. A legdurvább, hogy ha jobban belegondolok, akkor igaz, pontos minden.

kedd, április 10

Make out like it never happened

Majdnem teljes két nap után én is kidugtam az orrom egy kis sétálásra. Persze nem önszántamból, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem angolra. Előtte persze ment a szentségelés, de mindig úgy állok hozzá hogy nem, aztán végülis jól alakul az az egy óra. Mint most. Attól eltekintve, hogy kibaszottul nagyon megfáztam.
De azért abban az oda-vissza összesen negyedórában jó volt érezni a napsütést, látni a még több zöldet, a nővő füvet... Igen, hideg van, fúj a szél, meg nem is mindig süt a nap, de igenis lehet érzni a tavaszt. Megvallom őszintén, nekem így is nagyon tetszik. A nem létező szünet ellenére itthon maradtam egy napot, aminek a nagyrészét átaludtam, a másik jóval kisebb részét meg végigtanultam. Mondom jóval kisebb. De legalább megint minden házi kész (ilyen is régen volt) és még be is pakoltam. Eléggé szép hétnek nézek elébe.
Azt hiszem...

Piglet cannot knot!

Ezt nem lehet megunni :D


vasárnap, április 8

nem egészen így képzeltem a vasárnap esti sütögetést, de a dolgok alakulnak, ahogy alakulnak. ez most nem alakult jól, nem mintha elrontottuk volna a sütit... én ott se voltam. de még hátra van egy, na majd akkor. mintha ezt a mondatot már sokszor mondtam volna. sebaj. mindig van egy újabb esély, igaz?

Zengjük a dalt üde mámoros ajakkal...

A zöld igazán remekül áll a tájnak. Nem mintha eddig nem lett volna elég zöld, de most az eső után még üdébb, még zöldebb minden. A fű dúsabb és több helyen takarja a kopár talajt.
Nekem meg jól áll a nem mértéktelen zabálás. Persze ettem sokat (húsvétkor ki az, aki nem eszik?), de péntek este sikerült megállni a vacsorázást, meg ma a bő ebédet... így egész normális a helyzet. Meg még dolgoztam is egy keveset a kertben. Nem ez volt életem legjobb húsvétja, de tényleg jól éreztem magam. Sokat aludtam, sokat játszottunk, nevettünk, az idő is egész elviselhető volt... És még esett is. Egy pillanatra kiálltam az ajtó elé és hagytam, hogy ázzak. Nem volt több egy pillanatnál, de végre éreztem, hogy itt a tavasz, igazán itt van. Sajnálom, hogy ritkán kapunk esélyt az igazi tavaszra. A hideg február után rögtön jöttem a majdnem harminc fokok, nekem az nem tavasz. Legalább másfél hónapon keresztül igenis kijár a laza 25 °C, a friss szél, a zöldellő, virágzó fák és a záporok...
Mily prózai vagyok, oh. Na holnap majd nem leszek az... Majd kiugrok a bőrömből, hogy a majdnem frissen mosott hajamra ráfújjanak mindenféle büdös kölnit brr... De húsvét csak egyszer van egy évben, locsolkodás is. Kibírjuk.

szerda, április 4

József Attila - Reménytelenül

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

kedd, április 3

Pécs, te gyönyörűséges!

http://www.youtube.com/watch?v=hzM71scYw0M
Mindig ez jár a fejemben, amikor Pécsre megyek, Pécsen vagyok vagy csak egyszerűen Pécsre gondolok. A második kedvenc városom annak ellenére, hogy nincs folyója. Hát igen, aki a Tisza mellett él, annak minimum szüksége van legalább egy folyócskára, na.



Hétvégén is Pécsett töltöttünk két napot, de már az oda-és visszaúton is megvolt a hangulat. Imádok utazni, látni a zöldellő mezőket, a szántást és Pécsre menet ez még inkább kijön belőlem. Nagyon tartalmasnak nem nevezném az ott-tartózkodásunkat, de egy esti séta a Tettyére, egy fél napos Király utcai vásárlás és Árkád, Korhely pub, medvehagyma szedés, sörvevés és mindmeghalunkozás belefért. Na meg a Zsolnay negyed és a csilis-csokis cukor, amiben szinte csak csili volt. Egyre komolyabban gondolkodom a pécsi egyetemistáskodáson, meg az ott élésen. Csak az autóval van problémán. Hogy én autóban ülve nem bírom elviselni a lejtőket, emelkedőket kanyarokat, az biztos. Gyalog viszont vígan. Csak messze van. Sebaj. Évente egy örömmel, mi több szívvel-lélekkel viselek el mindenféle autókázást csak, mert szeretem Pécset. Tényleg. Imádom.

hétfő, április 2

A zongoraszó csodásan nyugtat. És annyira kellemes hallgatni,szinte észre sem veszem. Még aludni is lehet rá. Bár nem marad meg olyan mélyen az emlékezetemben, mint egy olyan dal, aminek szövege van, azért ha újra hallom, felismerem és megint megszeretem. 
Igen, a zenének ereje van.