vasárnap, június 10

A másik oldalon mindig fúj a szél

Hmm. Igazából a mai nap jól sikerült. csak így, szimplán. Van, amikor elég az ilyen primitív szavakat használni, mert kifejezi a tényleges érzéseket. Fél délben keltem, viszonylag kipihenten, pakoltam, beágyaztam, porszívóztam, négykor ebédeltünk, utána aludtam egy órát, itt ültem felet, németeztem, leszedtem a nyári cuccaimat a beépített szekrény tetejéről, megint pakoltam és még fizikáztam is. Délutánra még a nap is kisütött... Ma már látszik, hogy a tegnapi biciklizést mégsem úsztam meg, a combom leégett, de nagyon, honlapra valószínűleg bebarnul, de eléggé fáj. Így jár az, aki nem keni be magát naptejjel.
Kedden Petránál alszom, szerdán utolsó nap lesz a suliban, este meg vetítés a Verseghy parkban, és Brian élete! Annyira várom már, egyszerűen jájj, összevissza sikítoztam, amikor megtudtam.  Utána is Petránál alszom, az is jó lesz. Tényleg. Utolsó napokban minden olyan szép. Jajj. Azért hiányozni fognak, fog ez a nyolc év, nem is kicsit. De még nincs vége. Három nap, plusz az osztáybuli, plusz a ballagás. És ott van nekünk az egész nyár. 
Jahajj, már kezdem élvezni az életet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése