Tegnap bátor voltam és felvonatoztam Pestre. Annak ellenére, hogy negyven perc késéssel indultunk, beértem (igaz metróval a végén). Hóban futni az Andrássyn valami hihetetlen élmény volt, imádom a márciusi havat. Egyébként meg az Operett Színház épülete gyönyörű, a Szentivánéji álom musicalként érdekes, Dolhai Attilát továbbra sem szeretem, sőt nagyon nem bírom, de most szerencsére keveset szerepelt. Amikor túlléptem azon, hogy mennyire csili-vili a darab és mennyire ripacskodik mindenki, már élveztem az egészet. A buszozást is.
A reggeli családi pánik közben Buddhai nyugalommal örültem a hónak, egész nap így éreztem. "I'm going on an adventure!" volt minden harmadik gondolatom, olvasgattam a metrón, a vonaton. Amit elértünk. Igaz, hogy Nyugati helyett Keletiből és a 14:28-as helyett az eredetileg 12:10-kor induló vonattal jöttünk, de jött és felszálltunk és elindult és itthon voltunk időben. Egy nagy kaland volt volt az egész, imádok Pesten tömegközlekedni. Meg tömegközlekedni. Meg vonatozni. És imádom a telet tavasszal.
Boldog március 15-ét mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése