vasárnap, június 2

Nem is tudom, mit írhatnék

Van abban valami hihetetlenül nyugtató és boldogító, hogy látod a napot felkelni. Még akkor is, ha nem a napot nézed közvetlenül, csak az eget. Először annyit észlelsz, hogy nem sötétkék az ég. Aztán kikapcsolják a közúti világítást. Utána fokozatosan világosodik ki az égbolt, megjelennek a felhők, majd a nap is. És mikor végre kimászol az autóból, döbbenten tapasztalod, hogy már nincs is hideg, a színek gyönyörűek, a fény ilyenkor a legszebb és hogy abszolút megérte eddig fennmaradni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése