kedd, szeptember 17

Színházi Élet, 1921. 52. sz. 3.

Riporter: Mi volt élete legkedvesebb emléke, legvidámabb esete?
Karinthy: Diákkoromban történt. Két barátommal. Andorral és Lajossal megbeszéltük, hogy a Lukács uszodában találkozunk, délután 4-kor. Andor és Lajos háromnegyedkor érkeztek csak, mindjárt bementek a kabinba, levetkőztek és kijöttek a partra. Abban a pillanatban, hogy a vízhez érnek, egyszerre láttak meg engem, aki már bent lubickoltam a vízben, csak a fejem látszott ki, és én, úgy látszik, nem vettem észre őket. összevillant a szemük, a következő pillanatban óvatosan bemásztak a vízbe, hátam mögé kerültek és adott jelre egyszerre vízbe vetették magukat és benyomtak a víz alá. Miután egy darabig tartottak a víz alatt, röhögve eleresztettek - és a víz alól kijött a fizikatanárunk, akivel összetévesztették hátulról a fejemet. Ahogy ezek hárman egymásra néztek, az lehetett az én legvidámabb esetem, bár sajnos, nem voltam jelen, mert én csak négykor érkeztem.


Egyébként örömmel jelentem be, hogy van hörcsögöm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése