Újdonságok

Voltam Budapesten. Egon Schiele és kora kiállításon. Metróztam és villamosoztam sokat. Sétáltunk. Ücsörögtünk a Szabadság híd pillérjének közepén. Fagyit ettünk. Voltam diplomaosztón. Megtanultam a kezemen kettes számrendszerben számolni. Lett sok kép. Ettem szusit. Eddig még sosem ettem szusit. Aludtunk. Vonatoztunk sokat.

No angels

Norman Bates: You know what I think? I think that we're all in our private traps, clamped in them, and none of us can ever get out. We scratch and we claw, but only at the air, only at each other, and for all of it, we never budge an inch.
Marion Crane: Sometimes, we deliberately step into those traps.
Norman Bates: I was born in mine. I don't mind it anymore.
Marion Crane: Oh, but you should! You should mind it!
Norman Bates: Oh, I do, [laughs] but I say I don't.

Paradoxon

Nem is annyira vicces érzés rádöbbenni arra, hogy nem vagyok olyan mint gondoltam, hogy leszek, de ezzel együtt olyan vagyok/voltam, amire nem is gondoltam volna.

Szerintem megfáztam

Mostanában könnyezik a szemem, pedig se lelki se fizikai okai nincsenek, ugyanis Baján voltunk, ahol történetesen négy napon keresztül semmiféle képernyőt nem láttam. Milyen jó volt, tejóég! Sőt, már előtte lévő hét is. 

Hétfő-kedd strand Petruskával és Fannival, hétfőn hepajkodás a hepajkodókkal, szerdán a Holt-Tiszán velük, csütörtökön rajztáboros-alkotós móka, pénteken szintén és filmforgatás is (hahaha), utazás Bajára, Paddy and the Rats koncert első sor, fantasztikusan rekedt és mély lett a hangom utána, szombaton halászlé, Szabó balázs band koncert és egyetemisták, vasárnap gereblye és ejtőzés, valamint nyugodalmas Csík koncert, hétfőn nyugi, majd megijedés majd leszervezés, majd négy órás vonatút (<3), Nullánál is kevesebb másfélszer, itthon, jókedv, alvás, kedden csapatétpítőtábor biciklizéssel, szilvazabálással egybekötve, pizza, körtés cider, fáradtság, életöröm.

Az utolsó szó végigkísérte az elmúlt egy hetemet, végre úgy érzem, hogy tényleg nyár van, tényleg élek. Éppen ideje volt.

"Legközelebb jobb leszek"

Július közepére találtam egy olyan napirendet, ami egyszerre tartható, egészséges, értelmes és még kielégítő is, szóval ezt szerintem tartani fogom.

Amúgy ma befejeztem Az üvegburát, sütöttem cukkinis.reszelt almás-sárgabarackos-mézes muffint, Petruskával elmentünk kicsit festegetni a rajztáborba, felmostam ahol kellett és este spinningeltünk is, szóval a mai napot produktívnak nyilvánítom. Ezt pedig azért írom le, hogy megmaradjon. Leginkább nekem. Az azért nem vicces, hogy három percen keresztül néztünk egymásra, miközben próbáltuk előhozni az agyunk valamely zugából, hogy ugyan mit is csináltunk egy héttel ezelőtt. Tényleg nem volt az. No de, rájöttünk és ez a lényeg. Meg a finom muffin és az, hogy kiegyensúlyoztam magam.

Zöld volt a mező, színes a rét

Mostanában egész sok mindenre jövök rá, csak ezek legnagyobb része triviális igazság, így nincs értelme megosztani őket. Amúgy meg szoktam, de leginkább élőben valakinek, aki hajlandó odafigyelni rám. Ez most úgy hangzott, mintha nem lenne senki, akivel beszélhetnék, pedig vannak többen is, legalább is szeretem ezt hinni. Megint nem úgy telik a nyár, ahogy az eredetileg el volt tervezve, de igazán nem panaszkodom, voltam már koncerteken, strandon, barátnőkkel erre-arra, spinningelni, sütöttem viszonylag sok sütit, elolvastam egy igen hosszú és nehéz könyvet, voltam a Hortobágyon csillagokat nézni és be lett festve a hajam. Az sem zavar hogy nem látszik, az sem zavar, hogy június 30-ig volt a Meztelen férfi c. kiállítás, az sem zavar, hogy nem haladok a jelenlegi könyvvel, vagyis de, viszont ha e a legnagyobb problémám (és úgy tűnik, tényleg), akkor igazán nincs okom panaszra. 

A Bastille jó, ahogy a last.fm is.

Én vagyok az egyetlen ember, akivel jó lenne egyszer

Olyan sokszor világosodtam meg mostanában, hogy az még nekem is furcsa. A vicc az, hogy ezek nagy része triviális igazság, de azért jól esett rájuk ébredni.
Vagy valami ilyesmi.

Előre ország népe

Szerintem büdös festékszaga van a hajamnak, lett két hónapra kölcsönhörcsögünk, tegnap voltunk kiscsaláddal diplomaosztón, itt a július és nem áltatom magam azzal, hogy csináltam valami értelmeset, mert nem, de jelenleg nem zavar. Mert mégis. 

Elolvastam a Feltámadást, challengeztem majdnem minden nap, végigtomboltam a Tiszavirág fesztivált, egész sokat találkoztam a barátaimmal, viszonylag sokat is sütöttem, jelentkeztem diákmunkára és ügyeket intéztem. Mindez persze nem sok, de legalább nem lehet azt mondani hogy nem csináltam semmit.

Ha leírom a terveimet egy lapra, talán meg is valósítom őket.