Idézzük Petrát!

A matyóhímzéses jó életbe!

Túl vagyunk a felvételin...

Az érzelmeim vegyesek, jelenleg nem tusok sokat írni róla, legalábbis nem összetett, bővített mondatokban. Péntek este úgymond kitomboltam magamból csak és kizárólagosan klasszikus rockot hallgattam és énekeltem amit tudtam, meg amit nem azt is. Szombaton úgy indultam neki, hogy szerencsés nap. Anya névnapja, tizenegyes terem, kabalák rajtam, sütött a nap, szép idő ... és még egy zöld trabantot is láttam. Elvittem apa csokiját, beszélgettem előtte a három legfontosabb emberrel és teljes nyugalommal (azért nem) beültem a terembe. természetesen mindenki megjegyezte, hogy mennyire hasonlítok a nővéremre. 

És akkor megírtuk. Csak így egyszerűen. A magyarnál nem izgultam. Így utólag... kellett volna. De hát elmúlt, kész, vége van, nem tudok mit csinálni. Szünetben igazából megettem a csokit, ezen kívül mást nem csináltam. Mateknál már izzadt a tenyerem... kaptunk időt átnézésre, majd hozzákezdtünk és óóó, ez könnyű. Aztán hetes feladat és végem volt. Az egy dolog, hogy tudom mi az a vektor, de hogy mi!? Koordináta-rendszer, meg körök, meg vektorok együtt? Ne már! Ott kiakadtam, de úgy voltam vele, hogy menjünk tovább. Jött két könnyű (vagy annak tűnő) feladat és a tízes. Amit meg kellett volna hibátlanul oldanom. De nem. Mert képtelen vagyok helyesen leírni egy kurva egyenletet és mert képtelen voltam többet gyakorolni.

Aztán átnéztem, írtam valamit a tízes és a hetes feladathoz.. végeztünk. kint a suli előtt szembesültem azzal, hogy a nyolcasat is elszabtam, nem is kicsit... Mérges voltam és még most is vagyok magamra, tudom, hogy történelem, de nem érdekel. Rosszul esett. Útközben összetalálkoztam kicsiny családommal, elsírtam nekik a bánatom, kínaiba mentünk, majd rohantunk haza a megoldókulcsok miatt. Körülbelül az amire számítottam, egy kicsit rosszabb... és akkor kijött belőlem minden addigi nem létező idegességem, bánkódásom...

Majd az orosz himnusz hallgatása közben összepakoltam a cuccom és mentünk apával mamához. Vittem a Harry Potter és a  Halál ereklyééit. Nem mintha nem lenne jó mamánál, de azért délelőtt kell valamit csinálni... Eltelt az a két nap, ma meg csak úgy kicsit rosszabb hangulatban de ugyanúgy mint máskor csináltam a dolgokat, amiket apáink...

És ugyan már! Nem áll meg ez a rongyos élet egy kis felvételi után sem! az angol szóbelit ügyesen meg fogom csinálni és akkor végre nem kell aggódni egy ideig semmi miatt.


Körülbelül ez lenne a nem tudok sokat írni róla...