SEMMI?! Azt mondják kérem metakommunikatíve, hogy ....
Mostanában úgy vagyok én is a bloggal és az írással, mint Indián Lidérc. Szeretném visszakapni a tavaly nyári énem. Vagy a szeptemberit. Mert bár most se írok jobban, de még mindig keveset. Nem tudom melyik a rosszabb, és tényleg szeretek írni, de egy rohadt interjú lejegyzését is három napja halogatom.
És most ahelyett, hogy előre tanulnék, ami amúgy tök jó érzés; itt ülök a gép előtt és nem csinálok semmi értelmeset. Bár már beágyaztam, a is valami. Megint Hurtsöt hallgatok és idén igenis el fogok jutni valahogy a Szigetre a koncertjükre. Percalapú jeggyel, ha kell, egyedül...
Vasárnap tényleg szánkóztunk, a farcsontom még most is fáj néha, de megérte. Kicsit kislányosan, elég hangosan, de vidáman és lelkesen voltunk kint körülbelül egy órát, ahogy kell. Hétfőn megint táncpróbánk volt és nem mentem ifirkászra. Kedden nem sikerült interjút készítenem (hülye TV-sek), viszont szerdán 15 percet beszéltem az illetővel telefonon.... Remélem megérte. Csütörtökön kimentünk fotózni Lauval a gyaloghídhoz, egész jó képek sikerültek. Az a baj, hogy van valami probléma a gépemmel és egyre életlenebb képeket csinál. Kár, mert nagyon szeretem. Viszont a zajos meg életlen képek is lehetnek jók.
Meg a mai nap is, ha sikerül erőt venni magamon és mozgok. Meg kimegyek. És szórakozok egy kicsit. Aztán Petra. Végre. Azt mondta nem vagyok undorító élősködő, így megyek.
Igen, még mindig éldegélek és nagyon február van.
ezt az egyedült máris felejtsd el... ha senki más nem lesz, akkor én megyek veled szívesen, de oda ne menj egyedül :)
VálaszTörlés