vasárnap, május 26

Kiemelte az árbocot, rágöngyölte a vitorlát, megkötötte. Aztán vállára vette az árbocot, és baktatni kezdett fölfelé. Csak ekkor jött rá, hogy milyen mérhetetlenül fáradt.Megállt egy pillanatra, hátrafordult, s az utcalámpák visszatükröződő fényében megpillantotta a hal nagy farkát, amint kiemelkedett a csónak fara fölött. Látta a hal hátgerincének pucér fehér vonalát, a feje sötétlő tömegét, az előreálló ormányával, s a nagy csupaszságot a feje és a farka között.
Megindult, tovább kapaszkodott fölfelé, s a sziklák tetején elesett, és úgy maradt fekve, az árboccal a vállán. megpróbált feltápászkodni. Nehéz volt, nem ment. Ülve maradt hát az árboccal a vállán, és nézte az országutat. Egy macska haladt át az úton messzebb, ment a dolga után, s az öreg halász figyelte egy darabig. Aztán megint csak az utat nézte.
Végül letette a válláról az árbocot és felállt. Felemelte az árbocot, vállára vette és nekivágott az országútnak. Még ötször kellett leülnie, mielőtt odaért volna a kunyhójához.
Bement a kunyhójába, nekitámasztotta a falnak az árbocot. Talált egy üveg vizet a sötétben és ivott egyet. Aztán lefeküdt az ágyára. Felhúzta a pokrócot a válláig, aztán betakarta vele a hátát és a lábát is, s arcra borulva az újságpapírokon, kinyújtott kézzel, felfelé fordítva a két tenyerét, elaludt.
Aludt, amikor másnap reggel benézett hozzá a fiú a nyitott ajtón. Olyan erős szél fújt, hogy a halászhajók nem szálltak tengerre, s a fiú későn ébredt, aztán átjött az öreg halász kunyhójához, ahogy minden reggel átjött hozzá. Látta, ohgy az öreg csöndesen lélegzik, aztán meglátta az öreg két kezét és sírva fakadt. Csöndesen, óvatosan kilépdelt, hogy lemenjen kávét hozni neki, és végigsírta az egész utat.

1 megjegyzés:

  1. szeretem olvasni a blogod! felíratkoztam hozzád.
    nézz be hozzám ha van időd:

    www.beautyandfashion-makeup.blogspot.com

    VálaszTörlés