6:00 - 7:20
A felkelés
nálam kb tíz perc, attól függ, tesóm milyen ébresztőt állított be magának...
mivel általában vele kelek, aztán vagy visszaalszom, vagy nem. Most speciel nem
és még mérgelődni sem mérgelődtem a zene miatt. A Pumped up kicks jó ébresztőnek
bizonyult. Így már öt perc alatt ülésbe tornáztam magam és neki is indultam a
konyhának. Kis tejet melegítettem, majd kakaót tettem bele, ha már nincs itthon
édesapám, aki megfőzi a normális 'főzött' kakaót (tudom, el vagyok kényeztetve).
Vajas-mézes kenyeret ettem. Mármint majszoltam vagy tíz percen keresztül. Utána
elvonultam a fürdőszobába tulajdonképpen a semmiért, de legalább lemostam az
arcom. Majd vizet ittam, tudván, hogy nem szoktam inni. Fogmosás után leültem
az ágyamra és bambultam kifelé a fejemből, majd eszembe jutott az ébresztő és
mindenképp át akartam küldeni magamnak a Pumped up kicks-t. Sikeresen megtörtént
két másik dallal együtt. Ekkora már Panka elkészült így visszaszolgáltattam a
telefonját, majd öltözni kezdtem. Jó gyorsan, mint mindig... Héttől negyed
nyolcig igazából készen voltam, de még be kellett pakolnom, meg megkeresni a
fülmelegítőmet és tesipólót berakni meg megnézni az időt, meg kaját rakni... és
hoppá majdnem elkéstem. De végül mégsem. Bár mindig késésben vagyok, sosem
késem el (öhm... többnyire). Anya is felkelt, megöleltem, jobbulást kívántam
neki és indultam is. 7:20-kor. Bár a fülmelegítőm nem lett meg, örültem, hogy
legalább a szemüvegemet nem felejtettem el felvenni. Bizony, nálam már erre is volt
példa
7:30 - 14:20
Igazából nem
volt vészes. Fanniék elsők lettek, örvendeztünk ennek, meg a Bebés hírnek is.
Igazából egész nap jó kedélyű voltam és ebben tényleg szerepet játszott az,
hogy jó ébresztőt választott kedves nővérkém. Angolon az egész csoport ült
kukán, pedig mi a jobbak vagyunk. De nem ma! Nyelvtanon már egészen kivirultam,
nem véletlen, hogy a mellérendelő mondatok kötőszavainál egyedül én nevettem
fel a 'meg'nél. Ezek után tényleg nem értem, hogy miért utálják a hétfőt
ennyien. Ha még én is képes vagyok vigyorogni a legzsúfoltabb napomon, ráadásul
még gyógytesin is röhögni, miközben rendesen csinálom a feladatokat. Nem,
igazán nem értem. És még az ebéd is finom volt.
14:30 -
17:30
Tíz percem
volt arra, hogy hazaérjek, átpakoljak és kifújjam magam. Matek előkészítő...
Nem mintha nem szeretném, de hétfőnként ez a legrosszabb program. Ráadásul kell
a fenének. Mert ott alig tanulok valamit. No de majd meglássuk. Előkészítőről
mindig futok. Hogy elérjem a buszt. De én nem a megállóhoz futok. Nem. A
sulitól majdnem végig az utcán, tána pihi, levegővétel és még egy kis futás.
Amióta ezt csinálom nem késem le a buszom és mindig ott vagyok Ifirkászon
időben. Igaz, hogy a torkom rakoncátlankodik, de megéri. Az Ifirkász meg igazi
kikapcsolódás. Szeretem, bár még mindig haragszom magamra, amiért az utolsó
pillanatra hagyom minden cikkem megírását. Hát ez van, és én úgyis csak így
tudok 'dolgozni'. Állítólag. És csak egy buszjegyet használok el, mert drága
szerkesztőnk rendszeresen hazafurikáz minket.
17:30 - 20:15
Tanulgattam,
eszegettem és most gépezek. Ez a jelenlegi helyzet. Meg még fogok enni és
tanulni is. Meg talán gépezni. Óh és olvastam. Igaz, csak Nők Lapját, de abban
is betűk vannak. És a betűket olvasni kell. A szobák melegek, a sütik finomak,
és én ilyenkor jövök rá, hogy fene jó dolgom van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése