vasárnap, április 8

Zengjük a dalt üde mámoros ajakkal...

A zöld igazán remekül áll a tájnak. Nem mintha eddig nem lett volna elég zöld, de most az eső után még üdébb, még zöldebb minden. A fű dúsabb és több helyen takarja a kopár talajt.
Nekem meg jól áll a nem mértéktelen zabálás. Persze ettem sokat (húsvétkor ki az, aki nem eszik?), de péntek este sikerült megállni a vacsorázást, meg ma a bő ebédet... így egész normális a helyzet. Meg még dolgoztam is egy keveset a kertben. Nem ez volt életem legjobb húsvétja, de tényleg jól éreztem magam. Sokat aludtam, sokat játszottunk, nevettünk, az idő is egész elviselhető volt... És még esett is. Egy pillanatra kiálltam az ajtó elé és hagytam, hogy ázzak. Nem volt több egy pillanatnál, de végre éreztem, hogy itt a tavasz, igazán itt van. Sajnálom, hogy ritkán kapunk esélyt az igazi tavaszra. A hideg február után rögtön jöttem a majdnem harminc fokok, nekem az nem tavasz. Legalább másfél hónapon keresztül igenis kijár a laza 25 °C, a friss szél, a zöldellő, virágzó fák és a záporok...
Mily prózai vagyok, oh. Na holnap majd nem leszek az... Majd kiugrok a bőrömből, hogy a majdnem frissen mosott hajamra ráfújjanak mindenféle büdös kölnit brr... De húsvét csak egyszer van egy évben, locsolkodás is. Kibírjuk.

1 megjegyzés:

  1. Jöttél volna metálligetre, ott rendesen kaptál volna a záporból :D na meg a mértéktelen sárból :P

    VálaszTörlés