Egy újabb nap egyedül, csendben, magányban. Milyen kár, hogy tegnap már elpakoltam. ma csak ágyazni kell. Egyébként ha bárkinek, akárkinek, valakinek úgy tűnne, hogy nagyon szeretek pakolni, avagy rendet rakni és rendmániás vagyok, annak msot szólok, hogy nem. De meg kell csinálni, és nem is olyan sok ez a "munka".
....
Igazából csak két órával ezelőtt voltam egyedül. most nem. Már ebédeltünk, voltunk boltban és együtt táncoltunk (ugráltunk) a Beatlesre. A Petőfi rádió meg nem jön be. Miért nem jön be? Olyan régen hallgattam már, igazán szükségem lenne már rá. Akkor marad a Beatles. Nem mintha a Beatlessel nem érném be. Mégis. 40 éve feloszlottak, de mégsem. Mindenki tudja kik voltak, mit alkottak és nagyon sok ember hallgat még ma is Beatles-dalokat. köztük én is. nem is olyan rég fedeztem fel magamnak őket, talán egy éve. Késve, de legalább megismertem őket. És úgy örülök, hogy a szüleim is imádják, még ő ajánlanak dalokat nekem, hogy mit kéne hallgatni. amikor apa megmutatta az Eleanor rigby-t. Jajj de nagyon jó volt. Volt már az is a kedvencem, volt már a Here comes the sun.. igazából az még mindig nagyon magasan van. A csengőhangom is a Here comes the sun.
Igazából nem azt akartam kihozni az egészből, hogy mennyire szeretem a Beatles-t, de ez lett belőle.
Szóval, álljon itt, feketén-fehéren, csak egyszerűen: I love The Beatles so much!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése