csütörtök, szeptember 8

we are all yellow

elérkezett az az idő, amikor már nem elég egy pólóban suliba menni, vagy kint lenni az utcán, sétálni, mert fázom.. itt az ősz, és nem olyan aranyszínű mint vártam. viszont a borongós, esős szürkeségbe örömmel viszem bele a piros kardigánom, színes sáljaim, tornacipőim színét. ja és a táskám is kék, tehát rajtam nem fog múlni a hangulat egyébként nem is értem az embereket, hogy miért utálják a hétfőt. csak azért mert elmúlt a hétvége és dolgozni vagy tanulni kell? és? ott a következő hétvége. 
a hétfő csak azt jelenti, hogy lezártunk egy hetet és jön az új, sok lehetőséggel, úgymond tiszta lappal. az csak esély a változásra. az újrakezdésre. nem véletlenül próbálunk meg hétfőn fogyókúrába kezdeni. bár szerintem a vasárnap nem a vég, és a hétfő nem a kezdet. ez nem ennyire végletes és nem ennyire határolt. ha nem lenne neve, számítana? nem értem az embereket. a hétfő miért negatív. és ha annyira az, akkor miért van két egymásnak teljesen ellentmondó közmondás a hétfőről? az egyik: ha két borongós nap után végre egy napfényes következik, akkor hétfő van. a másik: ha két napfényes, meleg nap után egy borús következik, akkor tudod, hogy hétfő van. és akkor a hétfő rossz vagy jó? egyáltalán, miért kell mindent bekategorizálni? vagy ha kategória, akkor miért ennyire konkrét. nem csak rossz meg jó vagy fekete meg fehér létezik. a világ ezernyi színből áll. a hétfő is. akár borús, akár nem, az is csak egy nap az évben, egy az ötvenkettő hétfőből és egy a 365 napból.  vagy a szerda. vagy a csütörtökök. ma is csütörtök van, csak szólok. és ma fáztam. pedig nem is póló volt rajtam, hanem blúz. és van különbség. de fáztam. bár futottunk és áztunk, meg esernyőt tartottunk a fejünk fölé, amikor nem is esett, és szeretek bolondozni, szeretem az osztályom, szeretem hogy ilyen hülyék vagyunk mind, de ha kell össze tudunk dolgozni. szeretem, hogy a rossz idő senkit nem kedvtelenít el. 

és tetszik a gondolat, hogy majd színt viszek a napjaimba. ha máséba nem is, de azt is megpróbálom. csak győzzek eleget mosolyogni. igazából nem tudom ki ötlete volt, hogy a téli ruhák sötétek legyenek. persze, magába szívja a napfényt, de emberek! most őszintén, szép látvány a sok fekete kabát a nagy fehérségben? már megint fekete-fehér, pedig annyi sok szép másmilyen lehetne. mondjuk piros. igen, igen nagyon vágyom már egy piros kabátra, mert a jelenlegi sem színben (fekete) sem fazonban, sem pedig anyagban nem tetszik. ja és szőrös a kapucnija, amiből már egy éve elegem van. de kibírom. a piros kabátért megéri várni. addig is van nékem piros sálam, meg lila, meg sokszínű, meg lila sapkám és fekete. túl sok a fekete. viszont ha lesz piros kabátom, akkor szükségem lesz egy nem piros sálra. és ahhoz illeni fog a fekete sapka is. jaj de sok baj van ezekkel a színekkel. bár az ilyen ráér. ez a jövő zenéje. most ősz van, és holnap péntek. meg holnap is lesz ősz. meg péntek is. és holnap is jókedvem lesz. de ami a legjobb, az az, hogy hétfőn is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése