hétfő, június 11

Ballal elpöckölöm, az élet jobb híján egyedül...

Hát a mai nap (nem érdekel, hogy háttal nem kezdünk mondatot) egyáltalán nem volt hatefő. Komolyan annyira kellemesen telt. Reggel a Pumped up kicksre keltem, időben elkészültem, időjárás-jelentés hatására a vajszínű kötött slafrokomat vettem fel, alá fekete toppal. Ez nagyban meghatározta a hangulatomat, egész nap nyugodt voltam... és letisztult. Bezony. 
Bár tanítás már nemigen volt, de még a megbeszélnivalókra sem figyeltem oda, tegnap este óta a Virágot Algernonnakot olvasom és jajj. Kár volt belekezdeni olyan későn. Éjfélig olvastam, ahelyett, hogy aludtam volna. Mondjuk nem bánom, nagyon tetszik, kíváncsi vagyok a végére, és viszonylag heves érzelmeket vált ki belőlem, ami abszolút pozitív egy könyv szempontjából. Év végére sikerül kiművelni magam, és úgy öltözködni, ahogy már egy ideje tervezem. Remek. Bár, ami késik, az nem múlik, avagy jobb később, mint soha, szóval nem panaszkodom.
Sőt!
Nyárra egyre több tervem van és érzem ,hogy ezek nagy része tényleg meg fog valósulni. Kíváncsi vagyok, hogy vajon tavaly nyár elején is ezt mondtam-e, mert hogy a tavalyi nyarat úgy elszabtam, hogy csak na, az is biztos. Az ideit már nem akarom. És egy kis szerencsével, no meg akaraterővel nem is fogom.

2 megjegyzés:

  1. Jaj, én annak a könyvnek bőgtem a végén. Csodálatos, remélem, benned is ilyen kellemes élményeket fog hagyni. ^^

    VálaszTörlés
  2. Tudom mi lesz a vége, félek elolvasni, pedig nincs sok hátra. Bennem már most kellemes élményeket hagyott, hihetetlen történet, jajj :)

    VálaszTörlés