És bárányok gurulnak halkan

Reggel nagy nehezen kimásztam az ágyból, levettem a pulcsit, felöltöztem, gyorsan megreggeliztem, már amennyire egy reggeltő betépett álommanó gyors lehet, és éppen mostam volna a fogam, amikor rájöttem, hogy nincs első órám, aludhattam volna. Így elképesztő gyorsasággal visszafeküdtem aludni és jajjde jó volt. Mindig mondom, hogy imádok aludni, a legjobb érzés pedig az, amikor vissza lehet még egy kicsit feküdni az ágyba, akár tíz percre. És most, hogy abszolút spontán tényleg ez történt, rájöttem, hogy ezek nem csak üres szavak részemről, fantasztikus volt. Jó, utána még kómásabban csináltam mindent, az órák nagy részén is aludtam, de igazán olyan nagyon szeretek aludni, és kell is, szóval nem érzem rosszul magam. Ellenkezőleg, kedvem kellemes aranyozott fehérben pompázik, puha minden és angenehm.

Eleget néztelek, jöhetne már az álom,
úgy várom.

Letters from Oscar Wilde to Lord Alfred Douglas

January 1893, Babbacombe Cliff

My Own Boy,
     Your sonnet is quite lovely, and it is a marvel that those red-roseleaf lips of yours should be made no less for the madness of music and song than for the madness of kissing. Your slim gilt soul walks between passion and poetry. I know Hyacinthus, whom Apollo loved so madly, was you in Greek days. Why are you alone in London, and when do you go to Salisbury? Do go there to cool your hands in the grey twilight of Gothic things, and come here whenever you like. It is a lovely place and lacks only you; but go to Salisbury first.
     Always, with undying love,
     Yours, Oscar

                                                                   March 1893, Savoy Hotel
Dearest of All Boys,
     Your letter was delightful, red and yellow wine to me; but I am sad and out of sorts. Bosie, you must not make scenes with me. They kill me, they wreck the loveliness of life. I cannot see you, so Greek and gracious, distorted with passion. I cannot listen to your curved lips saying hideous things to me. I would sooner be blackmailed by every renter ["renter"was a slang term for male prostitutes] in London than to have you bitter, unjust, hating.You are the divine thing I want, the thing of grace and beauty; but I don't know how to do it.Shall I come to Salisbury? My bill here is 49 pounds for a week. I have also got a new sitting-room over the Thames. Why are you not here, my dear, my wonderful boy? I fear I must leave; no money, no credit, and a heart of lead.
     Your own, Oscar

                                                                   Rouen, August 1897

My own Darling Boy,
      I got your telegram half an hour ago, and just send a line to say that I feel that my only hope of again doing beautiful work in art is being with you. It was not so in the old days, but now it is different, and you can really recreate in me that energy and sense of joyous power on which art depends.
      Everyone is furious with me for going back to you, but they don't understand us. I feel that it is only with you that I can do anything at all. Do remake my ruined life for me, and then our friendship and love will have a different meaning to the world.
      I wish that when we met at Rouen we had not parted at all. There are such wide abysses now of space and land between us. But we love each other.
      Goodnight, dear. Ever yours,
                                Oscar

Na most mi van?

"A bezoar, melyet az arábiai szarvas szívében lelnek, varázsszer, mely meggyógyítja a dögvészt."
Oscar Wilde - Dorian Gray arcképe

"A bezoár a kecske gyomrából kivett kő: védelmet nyújt a legtöbb méreggel szemben."
J. K. Rowling - Harry Potter és a bölcsek köve

Tanulok

Dante - Divina comoedia
Pokol, I. ének - részlet

A sötét erdőben

Az emberélet útjának felén

egy nagy sötétlő erődbe jutottam,

mivel az igaz utat nem lelém.

Ó szörnyű elbeszélni, mi van ottan,

s milyen e sűrű, kusza, vad vadon:

már rágondolva reszketek legottan.

A halál nem sokkal rosszabb, tudom.

De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,

hallanod kell, mit láttam az uton.

Akkortájt olyan álmodozva jártam:

nem is tudom, hogyan kerültem arra,

csak a jó útról valahogy leszálltam.

"Ne haragudj rám Géza, adjál már még egy esélyt!"

Tegnap bátor voltam és felvonatoztam Pestre. Annak ellenére, hogy negyven perc késéssel indultunk, beértem (igaz metróval a végén). Hóban futni az Andrássyn valami hihetetlen élmény volt, imádom a márciusi havat. Egyébként meg az Operett Színház épülete gyönyörű, a Szentivánéji álom musicalként érdekes, Dolhai Attilát továbbra sem szeretem, sőt nagyon nem bírom, de most szerencsére keveset szerepelt. Amikor túlléptem azon, hogy mennyire csili-vili a darab és mennyire ripacskodik mindenki, már élveztem az egészet. A buszozást is. 

A reggeli családi pánik közben Buddhai nyugalommal örültem a hónak, egész nap így éreztem. "I'm going on an adventure!" volt minden harmadik gondolatom, olvasgattam a metrón, a vonaton. Amit elértünk. Igaz, hogy Nyugati helyett Keletiből és a 14:28-as helyett az eredetileg 12:10-kor induló vonattal jöttünk, de jött és felszálltunk és elindult és itthon voltunk időben. Egy nagy kaland volt volt az egész, imádok Pesten tömegközlekedni. Meg tömegközlekedni. Meg vonatozni. És imádom a telet tavasszal.

Boldog március 15-ét mindenkinek!

Oh please there's just one more thing, one more thing, one moe miracle, Sherlock for me, 

Don't be, don't be dead. Would you do just for me? Just stop it. Stop this.

Öröm, Sherlock, hétvége, jókedv úgy általánosságban and that's all folks.
Elegem van a hosszú és körülményes mondatokból. Kivéve, ha Hrabal írja őket. Cakkát.

Most jutott eszembe, hogy valamelyik nap álmomban egy játékáruházban voltam és megláttam Kiss Tibit és odamentem hozzá, és vagy kértem egy ölelést vagy csak szimplán megöleltem és végül ő is megölelt és asdfghjkl.

Én rontottam el?

Ez annyira nem költői kérdés. 

A tavasz és március első napja remekül telt; csakúgy, mint a második. De jobb lenne, ha egy-két dologról nem tudnék. Értem én, hogy nem lehet mindenhol egyszerre ott lenni, nem lehet mindent átélni, elolvasni, megnézni, meghallgatni, de akkor is. Sosem tudom, hogy mikor döntök jól vagy rosszul, vagy ha azt hiszem igen, akkor utólag úgyis megbánom. Visszamondani és később szomorkodni egy elmaradt találkozás miatt az az én hibám. De szembesülni azzal, hogy le sem szarják a fejem, az már annyira nem önhibámból fakadó szomorúság/tanácstalanság.

Lehet én vagyok az oka. Az állandó kifogások, szeretek egyedül lenni kijelentéseim, az okoskodásom, a néha előtörő bunkóságom, nem tudom. Azt viszont igen, hogy nem csak, mert egy kapcsolathoz/barátsághoz (minimum) két ember kell. És igen, lehetne szemtől szembe is mondani, minek panaszkodom, ha nem teszek ellene semmit. 

Lenne értelme?