Autó egy szerpentinen, de ki tudja merre tart, 

kócos kis romantika, tejfogával a szívembe mart *_*

Itt van az ősz, itt van újra

s szép, mint mindig énnekem.

Hajadba szél akadt, fogd össze most már.

Igazából én szeretem az őszt. Szeretem a reggeli napsütést, a lágy szellőt, a kardigánokat, a tornacipőket, a lehullott leveleket, a teázókban való forrócsokizást, a fotózást, a sálakat, a sétákat a folyóparton, az esős délutánokat, a nap melegét nappal, a színházba járást, az összeröfiket, a mozikat, a kirándulásokat. Szóval az őszt szeretem magát, mindennel együtt. Nem szeretnék nagy elvárásokkal nekiindulni, így csak annyit mondok, hogy Isten hozott, nagyon örülök neked!

Hoocy bejegyzését látva kedvet kaptam megint 30y-t hallgatni. De most nagyon. A Hurts-öt egy időre elfelejtem, talán nem túl jó dolog egyfolytában antiszociálisnak lenni. Szóval 30y. Nem tudom, mióta van jelen az életemben, a Quimby után került a képbe, mert a Quimby az olyan volt, hogy robban és utána jött a többi. De még hogy. Bár amikor áprilisban elmentem koncertre vajmi kevés számot ismertem, és ez a hónapok alatt csak kis mértékben változott. Viszont a tudatlanságom ellenére szeretem. Amit ismerek tőlük, az tetszik. Mert még a depis számokban is van valami amitől az ember csak elgondolkodik és nem összetör, hanem talpra áll. Szóval az a koncert nagyon jó volt, még városlepedőt is kaptunk/kaptak. Az a szerencse, hogy jönnek minden évben. Aztán hol hallgattam őket, hol nem. És egyszer csak EFOTT és 30y koncert és rosszabb volt, mint áprilisban, de mégis. szeretem őket, mert van mondanivalójuk, és bármennyire is elcsépelt ez a mondanivalós dolog, van benne igazság. És a 30y minden hangulatra jó, meg alkalmas reggelihez, ebédhez és vacsorához. Vagy valami ilyesmi.

Hoocy, köszi szépen, mert most örömmámorban úszok a visszatérésem örömére.

rend van a szobámban, így rendezetten kezdhetem a tanévet, befizettem és elhoztam a tankönyveket, ötkor aludtam el zokniban, próbáról csak negyed órát késtem, találkoztam Petrával, istenem de jó volt látni. meg Dettivel, Julcsival (bál vele már pénteken, meg tegnap meg azelőtt meg ma is) és Rékával is. kiteregettem a nagy cuccot, kivittem a szemetet, összevesztem idösapámmal, Quimby CD-t hallgattam, 30y-t hallgatok, rendet raktam. ja nem, ezt már írtam. 

Na ez így ennyi lényegében. most már egész nyugodtan várom a tanévet, nincs ez a nagy sajnálkozás, hogy ójajj vége van a nyárnak óóóóh.hát nem. egyáltalán semmi ilyen nincs. szimplán elengedem, mert könnyű elengedni, ez a nyár nem volt a legemlékezetesebb, de jól éreztem magam. most azon gondolkodom, hogy csináljak-e nyárösszegzőt vagy sem. van mit összegezni, és akkor legalább én is tisztába lennék a dolgokkal, amiket apáink este nyolckor...

Voltam ma fodrásznál és egész rövid lett a hajam. Najó, azért annyira nem, mert még így is elég hosszú, csak nem nagyon. De tetszik. szerintem ez az első alkalom, hogy fodrász után tetszik a hajam. Mármint rögtön. Régebben mindig úgy volt, hogy hazajöttem és mérges votlam, mert nem oylan lett, amilyet szerettem volna, de aztán pár nap múlva megbékéltem vele és imádtam. Most meg rögtön tetszik.

csak ilyen fodrászat-szaga ne lenne. hiányzik a samponom illata, de sebaj. pár nap és sállálláláá!

Ma megnéztük Julcsival a Micimackót. A filmet a moziban, Mert erre igenis érdemes költeni, egyrészt mert nagyon jó film, másrészt mert támogatjuk a kultúrát. Az elejétől a végéig leköt és szórakoztat, vicces, és meg merem kockáztatni, hogy a nagyobbak számára viccesebb, mint a csöppségeknek.Különösen tetszett, hogy megmaradtak az eredeti rajzolt verziónál, semmi számítógépes technika, semmi 3D, csak maga a kedves történet, ami egyébként újfent arról szól, hogy Füles elveszti a farkát. Meg persze Rögvestről, Micimackóról, Kangáról, Tigrisről, Nyusziról, Bagolyról és Zsebibabáról. Nyuszi kevesebbet zsörtölődött, Zsebibaba többet beszélt, Malacka továbbra is félős volt. De mindenekelőtt mindegyik szereplő a maga jellemeivel "alakított". és nagyon bájosan. Ez a mese azért ilyen remek, mert bájos. Egyszerűen nincs jobb szó rá. Szóval tetszett. De akit a legjobban bírok, az Füles. Még egy ilyen remekül kidolgozott és kitalált karaktert. Annyira pesszimista, hogy az már vidító és mégis olyan szerethetően csinálja. De nem is húzom tovább a szót, inkább egy kicsit még álmodozok.

-Mi lesz Hirodimbes-dombosból, ha rádobnak egy atombombát?

-???

-Hirosima.

Eegen, tudom, hogy morbid, de akkor is vicces.

félek. félek attól, hogy nem tudom, mit hoz a jövő, félek magamtól és az elkövetkező óráktól.

félek az ismeretlentől, mert a tudatlansággal nem lehet mit kezdeni. 

félek a döntéseimtől, de a következményektől már nem félek. minek.

csak nem szeretnék rossz döntéseket bánni, és nem, nem fogom azt mondani, hogy nem bánom meg a döntéseimet. mert de. csak nem sajnálkozom. mert nincs értelme. viszont a megbánásnak annyi az érdeme, hogy a lelkiismeretem tiszta lesz.

Szervusz nyár! Nem én köszönök el tőled,

te hagysz el újra engem.

Az ördögbe is, megint olyan rövid voltál!

Tudom, tudom, minden évszaktársadnak ez a 

sorsa, jöttök és mentek. Mire igazán megszoknánk,

megszeretnénk benneteket, már indulnotok kell tovább.

Come on!

let's get movin'!

Te túlságosan hajlasz arra, hogy általában szeresd az embereket. Senkiben sem látsz hibát, az egész világ jó és kellemes a te szemedben. Soha életemben nem hallottam, hogy valakiről is rosszat mondtál volna.

A színlelt őszinteség elég gyakori, lépten-nyomon találkozunk vele. De őszintének lenni hivalkodás és minden mellékgondolat nélkül, meglátni a jót mindenki jellemében, és még jobbnak feltüntetni, elhallgatni a rosszat - ezt csak te tudod.

Ma egész nap pizsiben voltam, olvastam és Hurts-öt vagy Harry Potter soundtracket hallgattam. Ja és felmostam a konyhát meg a fürdőszobát. Igazából az elmúlt pár napban csak a HP körül forog az életem, pedig annyi minden mást is eltudnék képzelni helyette, de jelenleg ez kitölt mindent. Sajnálatos módon csak tavasszal ismertem meg a HP világát, így nagyon igyekszem behozni a lemaradásomat. Mindenesetre élvezem minden percét. Meg ennek a unalmas vasárnapnak a nyugalmát és azt, hogy nem kell csinálni semmit, punnyadhatok a fotelben és olvashatom a Harry Potter és a Félvér Herceget.

Szeretem az ilyen vasárnapokat, bár msot egy kicsit izgulok mert egyáltalán semmi az égvilágon nem ismételtem az új tanévre és maradt három napom a sulikezdésig. Mivel az idő szorít csak angolt és fizikát fogok, az előbbit, mert az a legfontosabb, az utóbbit, mert az a gyenge pontom. Hát ez van, majd valahogy bepréselem bokros teendőim közé. Amúgy meg meg kéne írnom az olvasónaplót angolból. Még az a szerencse, hogy pont Jane Austen-t olvastam, és ez enyhítette azt a körülményt, hogy angolul olvasok. Bár mostanában szinte csak angolul nézek filmeket, persze magyar felirattal és The Beatles dalokat hallgatok és nézem a szövegeiket. Mert bizonyított tény, hogy a The Bealtes dalok szövegei pont alkalmasak az angol gyakorlására. És nekem meg gyakorlásra van szükségem, tehát keresve sem találhatnék jobb és szórakoztatóbb módszert. Azért a szószedeteket majd átnézem. Ennyit igazán megtehetek a saját érdekemben. 

De nem ma. Ma vasárnap van és én punnyadok, este pedig közös családi filmnézés lesz.

miért vagyunk gyengék, miért nem bírjuk elviselni a csalódást, miért nem merünk szembenézni a bajokkal, miért nem vállaljuk be a kihívásokat? miért kell ennyire megnehezíteni a saját életünket?

és miért nem lehet felelősséget vállalni a tetteinkért? 

vagy úgy egyáltalán. miért vagyunk ennyire gyávák? az élethez is. nem értem az emberiséget, nagyon nem. tisztelet a kivételnek

be.
akarok.
jutni.
pottermore-ra.

ja és bocs, ha mostanában csak harrypotteres dolgok vannak itt. egy kicsit beleszerelmesedtem a történetbe, meg a világába.

de hogy ne csak harrypotter legyen, mostani másik nagy kedvenc. mert egyszerűen annyira fájdalmas és gyönyörű, hogy nem lehet sem hallgatni, de kibírni sem nélküle. ezek a fránya ambivalens érzések.

rámtört a 'jajjdejó a szerelem' érzés. lényegtelen, hogy nincs kibe szerelmesnek lennem, attól a szerelem még lehet jó érzés.

ne várjatok msot többet tőlem, mint két-három sor és képek. ennyire futja.

hajat akarok mosni, hogy szállhasson, érezzem az illatát, ne tapadjon a fejemre és hogy hajat mossak. mert hajat mosni nagyon jó dolog.

F: How you feeling, Georgie?
G: Saint-like.
F: Come again?
G: Saint-like... I'm holey. Get it?
F: The whole wide world of ear-related humor and you go for "I'm holey". That's pathietic.
G: Reckon I'm still better-looking than you.

„Mit értenek legtöbben azon, hogy fiatal? Valami ártatlant, gyámoltalant, tehetetlent. Pedig a fiatalság nem ilyen! A fiatalság nyers, erős, hatalmas…igen…és kegyetlen. És még valami…A fiatalság sebezhető!”

ma reggel arra keltem még a tényleges kelésem előtt, hogy fáj a jobb hátam. mármint a vállam, de a hátam is az egész jobb oldalon. majd hátra fordultam, és visszaaludtam még egy kis időre. nem tudom mennyire. majd kilenckor felkeltem, fájdalom nélkül de annál fáradtabban. majd a fényességben elkezdtem a tegnapi twitteres esetre gondolni, ami tulajdonképpen abból állt, hogy James Phelps kirakott egy képet a ripityára törött almafonjáról... amihez kommenteltem is, de semmi extra. reggel viszont elgondolkoztam azon, hogy mi lett volna ha. bár ha valamilyen gondolatmenet így kezdődik, abból csak a baj származik, de nem érdekelt. tehát mi lett volna ha valami frappánsat írok és felfigyel rá. csak a szokásos rajongólányos ábrándozás. de már egy kis történet is kerekedett belőle.

amúgy meg voltam suliban, mert hat sorom lesz az évnyitón, és meg is lepődtem mert semmi hülyeséget nem kell mondanom. ez azért elég jó kezdet.

szóval James... meg Fred. igazából lényegtelen. ja és a két nappal ezelőtti életcélom: egy szerelmes rockszám ihletőjének lenni, és lehetőleg a címe az én nevem legyen. gondolok itt a Hurts Evelyn-ére, a Sky Sailing Brielle-jére, de hogy nagyobb neveket is említsek, a Rolling Stones Angie-ére és a The Beatles Michelle-jére. Hát ennyi lényegében a mai nap eseménye. eddig.

Vigyázz, mit kívánsz, mert a végén még teljesül

vagy valami ilyesmi....

nem tudom miért, de valamiért nem volt kedvem aquaparkba menni. pedig barátokkal lettem volna, és ez az utolsó alkalom idén nyáron a strandolásra. de valahogy nem volt kedvem. én magam sem tudom miért. még csak antiszoc se voltam. egyszerűen csak nem. van ilyen. aztán Panka mondta, hogy ha ő eljött velem zumbázni, akkor én igenis menjek el vele aquaparkba. és igaza votl. így hát igent mondtam és akkortól kezdve már kedvem is volt hozzá. előre azon gondolkodtam milyen jó lesz majd ott lenni, együtt csúszni, futkorászni, stb. 

csakhogy nem így lett. mert ahelyett, hogy épp a hagymacsúszdán forognék én itthon ülök a seggemen és szenvedek. persze csak képletesen. de valahogy mégis. mert bár kifogásnak jó volt átélni már nem az.

ja és az utolsó két sort egy órás kényszerpihi után írom. de sebaj. lesz még nyár.

Dear Fred,

Mum suggested I write this letter, told me it would make me feel better. I don't see how because you can't see it and I won't see your reaction to it, but I don't have anything to lose, so here we are.

It's been a year since you died. Everything has changed, yet everything is the same. The joke shop is still going strong. ron is helping me with it. It's not the same without you, though. He doesn't appreciate my jokes as much as you did.

I'm struggling, Fred. I'm not going to lie. I pretend like I'm okay, I crack jokes, I laugh, but my heart is hurting. I want to touch you, hug you, to hear you laugh again. I keep praying that you're happy, that you're having fun with Tonks, and encouraging Lupin to lighten up. And of course, you're with Dumbledore. It's always a party when he's around.

Do you miss me? Do you ever think of me? Do you wish you were still here with me? Do you remember the good times we've shared? I do. Everyday.

I'll stop writing now. I just wanted to let you know, I love you.

Your partner in crime,
George

This is pretty sad, but so nice.

Children waiting for the day they feel good Happy Birthday, Happy Birthday And they feel the way that every child should Sit and listen, Sit and listen

And I find it kind of funny, I find it kind of sad

These dreams in which i'm dying, Are the best I've ever had

I find it hard to tell you, I find it hard to take

When people run in circles it's a very very mad world

Wáááh, nem tudok fogalmazni. Pedig msot csak kétszer ezerötszáz karakter kéne, és az első hétszáznál megakadtam. Nem tudok fogalmazni, mi a fffffffffff******* van velem????

Update:

Készen van. Mind a kettő.Már azt hittem, alkotói válságba kerültem, egy pillanatra megijedtem. de azért egy kis botlás nem tántoríthat el. Szóval befejeztem, erre a hónapra ennyi cikk elég is volt. Ez azért vicces, mert hónap vége van, de sebaj. Ameddig tudok és szeretek írni,addig megbirkózom a feladatokkal. És ez jó érzés.

Love is all you need

Na most hogy le szeretnék fogyni és éppen azon vagyok, hogy húszpercenként mosdóba járok, mert annyit iszom, mint egy gödény a méregtelenítés jegyében. Most megéheztem. De mérték és kitartó vagyok, tehát a finomság csak képekben jön hozzám. De még milyen képekben.

Egyelőre ennyi. És ez mind nyamm-nyamm. Eper már csak jövőre lesz, legalábbis itthon, mert az kizárt, hogy én fagyasztott és génkezelt epret egyek. Inkább kivárom az igazit. Viszont a szőlőnek itt az ideje és azzal fogom teletömni magam. nem mellesleg vacsira főtt kukorica lesz, úgyhogy nem is olyan rossz ez a fogyókúra.

Ma valami csoda történt. Ha nem is valódi, de számomra nagy csoda.

Az úgy volt, hogy nekünk van bakelit-lejátszónk, csak nem votl hozzá tűnk. De anya szerencsére az összes bakelitet megtartotta (ami nem csekély mennyiség). És sikerült hozzá lejátszótűt venni. És anya ma felrakott egy Queen albumot. És tetszett, meg táncoltunk rá. Aztán álmodozva megjegyeztem, hogy milyen jó lenne ha lenne Beatles-lemez. És mondta, hogy van. kettő is. Az Abbey Road, meg a Love songs. Ja és a Love songs az dupla. Tehát összességében van három The Beatles bakelitünk. És ez gyönyörűséges, boldogító, valóságos csoda. Fel is tettük. És a mostani kedvencem is rajta van a Love song negyedik felén (Norwegian wood). És annyira jó érzés, hogy van Beatles-albumom. Kettő is. Az értékük felbecsülhetetlen. Jajj, annyira jó érzés.

In my life, I love you more

Kérdem én, mit csinál egy ember, fiatal, fiatalember, gyerek, diák, tini, tizenéves, tehát egy húsz év alatti egyed, ha nem akar gépezni (igen, létezik ilyen is), de hogy ne említsek nagyon durvát, nem tud gépezni, és olvasni sem akar, pardon, szeretne.Mert azért akad ilyen is. Tehát kilőttük a gépet, az olvasást, és most kilőjük a TV-t is igen, azt a kis dobozt, amiben mozognak az emberkék, meg az állatok, meg minden más is. Szóval a televíziót (tele van víziókkal, vagyis nem valós -> ne higgy a szemednek, és jobb, ha az agyadnak sem hiszel) is. Amit az egészből ki szeretnék hozni az az, hogy mit kezd egy tini a szabadidejében (és most vonatkoztassunk el a sporttól, a drámaklubtól, a különórától, tehát minden szabadidős tevékenységtől) számítógép, könyv, magazin, újság, képeslap és TV nélkül otthon, egyedül. Mert ezt is hozzá kell tenni. itt nincs az, hogy oké, jóban vagyok az ősökkel, meg tesómmal és akkor együtt játszunk. Nám. Vázolom a helyzetet: te (én, ő -> egyvalaki, aki akár lehetsz te is)egyedül otthon nappal gép, olvasás, TV (vagy gép, TV, olvasás, ne adj isten játékkonzol) nélkül

ebben a helyzetben mit lehet tenni?

najó, hazudtam. igazából rólam van, igazából valamelyiket a három közül legtöbbször csinálom és igazából ritkán vagyok egyedül (ha mégis, akkor is valamelyiket művelem és közben eszek valamit). igazából csak kíváncsi vagyok a lehetőségekre. a lehetőségeimre. és sajnos az én esetemben szinte kizárt a kreatívkodás, máshogy fogalmazva bárminemű művészkedés, mert a kézügyességem nem épp alkalmazható. pedig én tök (csillag méghozzá avagy patiszon)  kreatív vagyok... de csak fejben. ja és az ötleteléssel msot pnot nem vagyok kreatív. sőt. az ötletelést most hagyom is. egy darabig gyűjtöm az ötleteket, és akinek van egy, netán kettő, az szóljon nekem, vagy hallgasson örökre. viszont ezzel az irománnyal rávilágítottam arra a tényre, miszerint minden összefügg. vagy ha nem is minden, de nagyon sok dolog.

hány mondat után (közben) tettem zárójelet, mert volt valami megjegyzésem (tényleg, hány? nem hány! mennyi)? És csak azért, mert néhány kijelentésből (gondolatban) egyenesen következett egy másik (vagy több) kijelentés. megvan a szó. megjegyzés.

(megjegyzem, még mindig nincs ötlet. még)

Tegnap este bebizonyosodott, hogy nem tudok malmozni. Malmozni! A játék malom, a malom táblán. De ez mi már. Persze, az alapszabályokat tudom, de mindig vesztek. És nem azért, mert nincs szerencsém csak szimplán nem tudok játszani. Mert nem figyelek. És ez nem csak a malomnál van. Koncentrálós, meg logikai játékokban sosem voltam jó. Még a memóriában sem. Ez nagyon durva. Ja, és sakkozni sem tudok. Egy ideig nem is akartam megtanulni, mert jajj aszt csak azok játsszák akiknek nincs életük, meg csak a matekosok, meg blablabla. Csakhogy. Van olyan hat éves ismerősöm, aki már tud sakkozni. És akkor én meg nem. Meg az egyik Mentalista rész után kedvem támadt legalább egy kicsit is érteni a sakkhoz. Ugyanis Pityu meg valamilyen botl tulajdonosa fejben játszottak. Sakkot! Fejben! megáll az ész. 

Szóval jó lenne valamennyire érteni a logikai játékokhoz. Ha már a sakkhoz nem is, de legalább a malomhoz. Mert így elég hülyének érzem magam.

sikerült megírnom a 6000 karakteres cikket és msot hihetetlenül büszke vagyok magamra. HIHETETLENÜL BÜSZKE!

sállállálláá
 jajj de szép az

élet

paramparam

jajj de szép az

élet

paramparam

param param

http://www.youtube.com/watch?v=zxEP_UrdJD0

egyszerűen ennyi a mondanivalóm, jelenleg nincs több. 

Szamárfüles könyv, gondosan a ruhásszekrény legaljára rejtve.

Voltunk zumbázni sálálláláá! És jó volt, lesz még jobb is. Majd elmegyünk (elmegyek) máshova is, mert egy alkalomból még nem lehet megállapítani. Nade. Élveztem, csak ne lettünk volna ennyire kevesen. Bár hétköznap délelőtt tökre megértem. Jövőhéten lehet, hogy elmegyek, utána meg: suli. Igen pontosan. Bár én várom már. Na persze nem a tanulást (ki tudja... tanulni nem szeretek, csak tudni, viszont a tudás /általában/ tanulással szerezhető meg), de úgy magát azt, hogy ősz legyen, meg rendszer az életemben. igen leginkább a rendszert várom. Mint azt már oly sokszor leírtam. És a kilátásaim jók. Valami rendszert már vélek felfedezni a napjaimban. Igen halványan, de megvan.És ha már tudás, akkor:

Knowledge is power. Knowledge is happiness.

/Thomas Jefferson/

Vigyél el innen kicsi eső, 

vigyél messze innen el, 

a mögöttem ácsorgó idő 

halszemeivel játszik egy teddy bear

let it go

This is a story of boy meets girl. The boy, Tom Hansen of Margate, New Jersey, grew up believing that he'd never truly be happy until the day he met the one. This belief stemmed from early exposure to sad British pop music and a total mis-reading of the movie 'The Graduate'. The girl, Summer Finn of Shinnecock, Michigan, did not share this belief. Since the disintegration of her parent's marriage she'd only love two things. The first was her long dark hair. The second was how easily she could cut it off and not feel a thing. Tom meets Summer on January 8th. He knows almost immediately she is who he has been searching for. This is a story of boy meets girl, but you should know upfront, this is not a love story. 

Na most már hivatalosan is otthagytam az előző blogot. Azért hivatalos, mert eddig nem írtam oda semmi olyat, hogy csá, végeztem, vagy máshol folytatom. Nem semmi, egy árva pisszenés nem volt. Csak húztam az időt, semmitmondó bejegyzéseket írtam és oda raktam egy egész jó sztori kezdését, pedig ide akartam. No, sebaj, majd itt is lesz valamikor. Mert azt tervezem, hogy a sztorikat, vagy sztorikezdeményeket átmásolom és itt folytatom tovább. Ki tudja... A lényeg mégiscsak az, hogy bejelentettem a távozást, amivel elsimítottam ezt az újblog dolgot.

És a régi sorsa: marad. Ott lesz, mert másfél év mégiscsak másfél év, és néhány emlékem csak ott található meg, így majd amikor majd keresgetni szeretném a régi énem (úgyis lesz ilyen, mindig lesz ilyen), csak oda kattintok és voilà. Olyan jó, hogy megtettem ezt a lépést, megkönnyebbültem tőle. És ez nem az első. itt volt az evezés, onnan is elköszöntem. Úgy érzem már nem halogatom annyira a dolgokat, mint régebben. És ma is csináltam egy csomó mindent. Az igazat megvallva egy kicsit büszke vagyok magamra, hogy tudtam fejlődni és kilépni a halogatós, majd-csak-lesz-valami életérzésből. Persze, úgyis lesz valami... De addig is megpróbálok valami rendszert vinni az életembe. Például azzal, hogy holnap tízre elmegyek zumbázni. 

Kívánjon mindenki sok szerencsét!

A kolibri nem csak egy egyszerű madár. A szíve ezerkétszázat ver egy perc alatt, és nyolcvanat csap a szárnyával egy másodperc alatt, és ha lefogod a szárnyait, hogy ne repülhessen, akkor tíz másodpercen belül meghal. Ez itt bizony nem egy átlagos madár, ez egy valóságos csoda. Lelassították a szárnyait egy mozgóképpel, és tudjátok, mit láttak? Hogy a szárnyai nyolcas alakban mozognak. Na, és azt tudjátok, hogy a nyolcas mit jelöl a matematikában? A végtelent.

Norwegian woods

I once had a girl, or should I say, she once had me...
She showed me her room, isn't it good, norwegian wood?

She asked me to stay and she told me to sit anywhere,
So I looked around and I noticed there wasn't a chair.

I sat on a rug, biding my time, drinking her wine
We talked until two and then she said, "It's time for bed"

She told me she worked in the morning and started to laugh.
I told her I didn't and crawled off to sleep in the bath

And when I awoke, I was alone, this bird had flown
So I lit a fire, isn't it good, norwegian wood.

 

Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?

Hello autumn, hello changing!

a kibaszott kurva életbe, hogy ilyen rondán beszélek, de most semmihez nincs kedvem. még az olvasáshoz sincs. igaz, ami igaz, most fejeztem be Betty Cavanna Mintha nővérek lennénk című könyvét. rögtön egy teljesen más történet nem tudna lekötni, a hasonlóból meg nem találok semmit, ami tetszene. felmostam a konyhát, és nem, egyáltalán nem vagyok elragadtatva magamtól. semmit sem csináltam nyáron. tudom, hogy nem ,de idegesít, ha a szememre vetik. most minden idegesít, meg a tény hogy el kell viselnem magam. ilyenkor legszívesebben... najó, azt azért nem. de mégis. dühös vagyok a saját hülyeségem miatt. és tudnék tenni, de mégsem teszek semmit. és általánosságban beszélek már megint. semmi vész, megszoktam. 

csak az a baj (többek között), hogy elfolynak a ... dolgok. az órák, a napok, a hetek és egyszer csak arra fogok eszmélni, hogy elfogytak az évek is. persze, ezt csak ilyenkor érzem. nyáron. mert azon kevesek egyike vagyok, akiknek nem öröm a nyár. helyesbítek, nem mindig öröm. például öröm akkor, amikor találkozom a szívem csücskeivel (barátok, osztálytársak, szakkörösök), vagy öröm akkor is, amikor nyaralunk és igen, még akkor is öröm, ha itthon szorgoskodom.

csakhogy.

ez nagyon ritkán esik meg, vagy kimerül abban, hogy hajat mosok és elpakolom a ruhakupacot a székemről és beágyazom. és a dühösségemnek, idegességemnek, antiszockodásomnak, elegem van mindenből hangulatomnak egyetlen oka van: *dobpergés* én.

és pont ezért vagyok dühös magamra, mert tehetnék az 'ügy' érdekében valamit, de mégse teszek, amitől még dühösebb leszek és így tovább, ördögi kör.

bár a körnek is vége van egyszer, még távolinak, megfoghatatlannak tűnik. még!

a megoldás itt lebeg az orrom előtt, csak épp nem kapom el. legfőképp, mert nem akarom. és sajnos általában az akaraton múlik. az utóbbi időben nagyon sok mindent nem akartam, kibújtam a feladatok alól... és igen, haragszom magamra, mert elcseszem a saját életem. annyi mindent csinálhattam volna, de nem tettem meg. most meg egyre inkább bánom, de már késő.

viszont változtatni sosem késő. így hát.

befejezem a cikket, 

befejezem az angol könyvet, és elkezdem még egyszer, 

olvasónaplót írok róla, 

elmegyek külön angolra,

nem hagyom szanaszét a ruháimat,

zumbázni fogok,

meg jógázni és futni is,

olvasni klasszikusokat, vagy kevésbé klasszikusokat (Rejtő Jenőt már bekészítettem)

... és még sorolhatnám

igazából nyár elején is tele voltam tervekkel, amik nem valósultak meg. viszont nyár volt - van. bár ez elég gyenge kifogás, mégis segít. szóval majd lesz valami, egyelőre semmiben sem vagyok biztos, de ez biztos.

Senki nem veszi észre, hogy elmegyünk. Úgy értem... a pillanatot, amikor ténylegesen elmegyünk. Legfeljebb egy suttogást hallasz, a víz susogását, ahogy a hullám partot ér.

Augusztus huszadika, államalapításunk ünnepe, meg a kenyéré, meg a kézfogásé (na jó nem, de úgyis olyan sok mindennek van ünnepe, ennek miért ne lehetne?)! Emberek! Augusztus huszadika van! Ünnepeljetek, élvezzétek a programokat, a tűzijátékot a vásárt és az egész hangulatot!

Vagy csak én szeretem ennyire az augusztus huszadikát? Mert nekem és még jó néhány barátomnak ez a nap egyenlő azzal, hogy találkozunk és a fél napot együtt töltjük. Tízen körülbelül összeverődünk és nyakunkba vesszük a várost. Csak úgy, egyszerűen és jól érezzük magunkat, miközben lejárjuk a lábunkat - észrevétlenül persze. És eltelik a nap. Délutántól az éjszakába nyúlóan. Pia, cigi vagy bármiféle tudatmódosító nélkül. Csak mi és a hülyeségeink. 

Szóval csak annyi, hogy mindenki érezze jól magát úgy ahogy szeretné és éljetek. ez a legfontosabb :)

Éljen Augusztus huszadika!

Fuck Yeah!

igen, tudom, hogy csúnyán beszélek

The Box Tops - The Letter

Egyrészt, mert ez a dal überfantasztikus, minden megvan benne, ami a jókedvhez kell. Másrészt, mert Rockhajót nézek és az a világ egyik legjobb filmje. Nem is értem miért nem raktam be a kedvencek közé. Akárhányszor nézem meg, mindig tetszik és mindig izgulok és mindig magával ragad a zene. Mint ez a dal is. Vagy a Kinks dalai, vagy a Turtles-től az Eleonore, vagy a Beach boys-tól a Wouldn't it be nice és még sorolhatnám. A hatvanas évek zenéi, egy kalózrádió története, kiváló rendezésben, kiváló színészekkel. Lehet ezt nem szeretni?! Nem hiszem. Így akár megbocsátotok, akár nem, én megyek és folytatom a filmnézést.

Rock 'n' roll is with you guys!

Nothing's gonna change my world

Egy újabb nap egyedül, csendben, magányban. Milyen kár, hogy tegnap már elpakoltam. ma csak ágyazni kell. Egyébként ha bárkinek, akárkinek, valakinek úgy tűnne, hogy nagyon szeretek pakolni, avagy rendet rakni és rendmániás vagyok, annak msot szólok, hogy nem. De meg kell csinálni, és nem is olyan sok ez a "munka".

....

Igazából csak két órával ezelőtt voltam egyedül. most nem. Már ebédeltünk, voltunk boltban és együtt táncoltunk (ugráltunk) a Beatlesre.  A Petőfi rádió meg nem jön be. Miért nem jön be? Olyan régen hallgattam már, igazán szükségem lenne már rá. Akkor marad a Beatles.        Nem mintha a Beatlessel nem érném be. Mégis. 40 éve feloszlottak, de mégsem. Mindenki tudja kik  voltak, mit alkottak és nagyon sok ember hallgat még ma is Beatles-dalokat. köztük én is. nem is olyan rég fedeztem fel magamnak őket, talán egy éve. Késve, de legalább megismertem őket. És úgy örülök, hogy a szüleim is imádják, még ő ajánlanak dalokat nekem, hogy mit kéne hallgatni. amikor apa megmutatta az Eleanor rigby-t. Jajj de nagyon jó volt. Volt már az is a kedvencem, volt már a Here comes the sun.. igazából az még mindig nagyon magasan van. A csengőhangom is a Here comes the sun. 

Igazából nem azt akartam kihozni az egészből, hogy mennyire szeretem a Beatles-t, de ez lett belőle.

Szóval, álljon itt, feketén-fehéren, csak egyszerűen: I love The Beatles so much!

You say you want a revolution?

Well, alright, start doing something!
we all want to change the world

rájöttem, hogy igazából szart se csináltam eddig, azt leszámítva, hogy bepakoltam és elindítottam a mosogatógépet.
jájj.
Don't let me down!

" Időről időre azt álmodom, hogy repülök. Úgy kezdődik, hogy szélsebesen rohanok, mint valami szuperhős, aztán a talaj egyre rögösebb és meredekebb lesz, és végül már olyan gyorsan futok, hogy a lábam nem is éri a földet. Aztán csak lebegek, olyan hihetetlen, elképesztő érzés, szédületes... szabad vagyok, biztonságban vagyok, de aztán rájövök, hogy teljesen magamra maradtam... és felébredek. "

Mindegy mit csinálsz az életben - csak csináld!

Zakatol a mosógép, Alvarezt hallgattam Csíkos változatban, most megint Hurts. Az idő is nekik kedve. Remélem Panka jól érzi magát... én mindenesetre elvagyok itthon egyedül. Már csak teát kéne főzni, de valahogy ahhoz sincsen kedvem. Pedig még pakolni is kell. Úgyis megcsinálom, csak nem mindegy mikor. Igazából szeretek pakolni. Mármnit rendet rakni és beágyazni. és a saját szobámba, a saját dolgaimat,. Amúgy nem. De ki szeret? Bár egy embert ismerek aki szeret takarítani, de ő az én szempontomból lényegtelen. Számomra a pakolás olyan, mintha megkönnyebbültem volna. 

Rendet rakok a szobában, rendet a lelkemben. Világos, mint a monitor... 

" Azt mondják minden emberben nyomot hagyunk, akivel életünk során találkoztunk. "


Itt az ideje egy kis tisztaságnak. Kívül-belül.

Mindennek eljön az ideje egyszer

most itt az ideje a búcsúnak. majdnem négy év után (a pontosság kedvéért egy év 9 hónap után) abbahagyom az evezést, vagyis már abbahagytam, viszont ezt hivatalosan is meg kell tenni. tehát szépen felkerekedek (felkerekedünk) és kifizetjük a júliusi tagdíjat meg viszünk egy üveg bort. én meg közben elmagyarázom, hogy miért. mert az fontos. és igen, egész életemben szeretni fogom az evezést, és védelmezni és tisztelni. csak éppen művelni nem fogom, de az emléke megmarad. 

update:

elintéztük. és igen, ezt így kellett. korrekten, kedvesen sok sikert kívánva egymásnak. 

nem véletlenül az első és egyetlen olyan edzőm, akit a tisztelet mellett még szerettem is.

Ámen

Kinek kell a Czikornyai & Patza ?

 Ha ott van az Aranytoll!

Tegnap hipermarketekben szedtük össze a sulira valót, ma viszont elmentünk az Aranytollba, ami egy kis papír-írószer bolt. És ott lehet csak az igazán jó dolgokat kapni. Például zebra tollat. Bárhol keresem, csak ott találok, bár lehet ebben az is közre játszik, hogy hiper-, avagy szupermarketben nem árulnak ilyet és én még máshol nem kerestem. A lényeg, hogy az Aranytollban van. És ez miylen jó nekem. Jajj nagyon jó nekem. Mert kézre esik, még vékony is és nem maszatolódik, nem folyik. Ami nekem nagy segítség, mert nem elég, hogy balkezes vagyok (szombaton volt a világnapunk), de még csúnyán is írok. Így persze, hogy örülök egy olyan tollnak, ami csak javít az arculaton... 

Amúgy is élvezet vele írni, olyan szép. Meg a kéksége is.. halvány. Most vettem egy feketét, majd kipróbálom. Meg amúgy is. A fekete tollakat imádom, jobban szeretem őket, mint a kékeket, csak a kék elfogadottabb. Hát majd meglátjuk mi sül, akarom mondani folyik ki belőle.

ül és vár

hogyha az életben
boldog akarsz lenni
csinálj zenekart és hogyha
abból nem lesz semmi
vegyél magad mellé egy
kutyát vagy macskát társnak
mert nem beszél vissza egy
ilyen háziállat

látni a szíveddel
a szemeddel lesni
ha becsukod vágyak
és ha, ha kinyitod semmi
majd a hintaszéked
elringat s az álom
nem jön a szemedre csak
ott ül a párkányon

ha feldobod, piros
ha leesik, semmi
ha az élet fenn van, akkor
neked kell lenn lenni
ott ül a felhőkön
az égben keres társat
háziállat lehetsz, hogyha
rossz voltál gazdának

mert ez most ennyi

mi a rosseb történik Tékozló Angyal háza táján?

azt én sem tudom, pedig itt ülök a saját magamban és én vagyok én.. na mnidegy. az új fejlemény pedig kéremszépen az, ohgy egy nap alatt háromszor ülök neki írni. méghozzá ide. pedig régebben is próbálkoztam azzal, hogy jó akkor blogspotos blogot indítok, de egy vagy kettő, esetleg három bejegyzés után otthagytam, kitöröltem, el is felejtettem az egészet. túl lojális vagyok az a bajom... másnak meg éppen a szerencséje.

és az igazat megvallva eddig valahogy olyan idegennek éreztem az egészet. amikor írtam, akkor is. pedig nagyon szeretek írni, de valahogy nem éreztem sajátomnak, és ez az érzés rossz érzés. amikor egy elvileg saját tárgyat, helyet, dalt, embert nem érzünk magunkénak. így, az érzés elkerülve, megkerülve, kikerülve abbahagytam a dolgokat. de nem most. amikor a Hurts-ös bejegyzést írtam, annyira jó volt, és csak úgy zongoráztak a kezeim a billentyűzeten. most is. és akkor ennek örömére úgy döntöttem, hogy maradok. ezt már érzem. aztán meg meglátjuk, hogy mi történik később. de annyira nagyon jó és már a kedvem is jobb, és már nem is Hurts szól, hanem Magashegyi Underground. és a kedvem is jobb sálláláláá

" Tesz-vesz a kezem,üres a fej naponta így megy valamivel telik az idő,szakad a konfetti-eső "

a mai nap amúgy is épp elég bajom volt, persze mind az én kis hülyeségem,de nekem kell magammal együtt élnem és ez még rímelt is. szóval nem könnyű ez az akaratlan házas élet, de a világ minden kincséért sem cserélném el magamat. és még élek, és írok és lélegzem és eszem ... bár nem ilyen sorrendben. a lényeg igazából lényegtelen, de az van, hogy jó kedvem lett így hirtelen. és most örülök a saját örülésemnek és magashegyit hallgatok meg majd Quimbyt és a Hurts egy időre szünetel. de csak mert nagyon szeretem.

There's a storm on the streets but you still don't run

The clouds go black and the thunder rolls and I see lightning, I see lightning ♥ 

Mert még mindig Hurts és tovább, tovább, tovább. És bármennyire is a Quimby az egyetlen kedvenc, a Hurts mostanában elég erőteljesen jelen van az életemben. Több összetevős, talán a brit-mániám miatt, vagy mert egyedi, vagy mert antiszoc hangulatomban Hurts-öt szoktam hallgatni, vagy mert szerdán votl a koncertjük és én nem jutottam el. Igen a Szigeten. Hát ez van. Azt tudom, hogy még az életemben legalább egyszer ott leszek egy Hurts koncerten. Kívánjatok sok szerencsét!

Szívélyes üdvözletem küldöm erről a szimpatikus helyről

Kukucs mindenkinek!

Remélem jól telik a nyár, az augusztus, az élet stb. Elöljáróban annyit, hogy másfél éves blogolós múltamat itt lehet megtekinteni: http://greny.freeblog.hu/
csőh