hmm

hm.

I don't give a shit.

csak hogy legyünk közkeletűek. ennek a hónapnak is vége. 

és én megint nem lettem sem szorgalmasabb, sem okosabb, sem szebb, sem vékonyabb. 

olyat mondok. ennek az évszaknak is vége. előbbi dolgok még egyszer. 

és tél. és az egyetlen karácsonyi dal, ami most jó nekem, az ez .

hajat mosok.

Ewan McGregornak zenekara van! Ja, várj...

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=EoVNPjmmYeE#!

And if you're trying to tell the dawn what you see
Back off the stars before you come for me
And if you're dealing a line of ???
Who's gonna tell her the reason I left

You took her soul, so incomplete
Why don't you stop fighting me?
You're in control
So why should you be fighting me?

Fighting me..
Fighting me..

How to be sure that what you say is the truth
When I see flaws in every thing that you do
And if I'm passing a sentence of doom
I would give you the queen for a fool
And now you've lost, there's nothing left to defend
You came so close to the king and all of his men
And if you're dealing in a trick and a lie
I need to see her face for one last time

You took her soul, so incomplete
Why don't you stop fighting me?
You're in control
So why should you be fighting me?

The king and all of his men...
The king and all of his men...

You took her soul, so incomplete
Why don't you stop fighting me?
You're in control
So why should you be fighting me?

Nesze neked, karácsony!

Félreértés ne essék, én tényleg nagyon szeretem a karácsonyt. a színeket, az illatokat, a meleget a legnagyobb hideg közepén, a mosolygásokat, a csillogó tekinteteket és azt, hogy az emberek minden évben megtanulnak egy kicsit kedvesebbek lenni. Tényleg szeretem a karácsonyt. De nem novemberben. Igazából a november abszolút átmeneti hónap, mert annyira már nem ősz, elmúlt a lehulló aranysárga falevelek varázsa, szürkeség van. És ünnep az elején halottak napja, a végén meg hálaadás de az sem mindenhol. Természetes, hogy akarunk valami újat, valami kellemesebbet, mint a nagy szürke semmit. De miért pont a karácsonyt, azt nem értem. Az van a legközelebb, de nem kell minden jó dolgot az ünnephez kötni. 

Októberben már ki volt rakva a Tescoban a Boldog karácsonyt tábla, egy hete már fel van díszítve a város, a karácsonyi falut megnyitották, igaz, ami igaz,  abszolút hangulatos. jobb is így, az emberek már nagyban bevásárolnak, én még azt se tudom, hogy mit vegyek a család felének.És ma van első vasárnapja, de nem. Még nagyon nem. Tegnap tetszett, amikor elkezdtük a karácsonyi dalokat énekelni, amiket minden évben szoktunk angolórán, akkor éreztem az egész hangulatot, elkapott, énekeltem is sokat, és boldogan, de utána nem is volt. Majd amikor két hét múlva már teljesen be leszek zsongva akkor biztos másképp írok majd a karácsonyról, de ezelőtt azt mondtam, hogy nem írok semmit. Úgyis családi ünnep. És már nagyon várom. csak még nem annyira. Enyhén ellentmondva önmagamnak. Szóval gyere csak, de ne ilyen erőteljesen.

Tessék!

Valaki nagyon ismer engem, hát tessék, itt az élménybeszámoló.

Elöljáróban annyit, hogy nem szeretem, amikor 9gagen odaírják mindenhova, hogy 'still not as gay as twilight'. A Twilight nem buzi, max Jacob... de ez most tök szubjektív lesz. Szeretem a történetet, mert amikor nem tudom hány éve láttuk a filmet, még nem tudtuk, hogy ennyire ki fogja nőni magát. Persze rögtön elolvastuk a könyvet, rekordgyorsasággal. És vártuk a többit és a filmeket is. Imádtam olvasni és imádtam nézni is az első részt. Angolul, feliratosan, mert magyar szinkronnal óborzalom. 10 megtekintés után szinte végigidéztem az egészet. És én már az első részben beleszerelmesedtem Jasperbe és Alicbe meg a megformálóikba, ami azóta is tart. A második film egy hatalmas nagy csalósás volt, a könyvek végig kitartottak. És amikor jött az utolsó könyv, akkor éreztem igazán, hogy igen, szeretem én az egészet, úgy, ahogy van. Tegyük hozzá, hogy itt még nagy HP-utáló voltam, ami a tudatlanságomból fakadt, mivel nem olvastam a könyveket. Ez idén tavasszal megváltozott és igen, lehet egyszerre két teljesen ellentétes dolgot szeretni. De most Twilight. És Breaking dawn.

Az Eclipse és a negyedik könyv után már tényleg tűkön ültem, de a második film csalódása után már nem néztem meg minden klipet, ami kijött. Elég volt nekem két trailer és így is egy héttel a premier után ötfős lánycsapattal ültem be a Tisza moziba.  Meg egy hatalmas nagy adag várakozással, mivel Panka már elmondta, hogy ez az eddigi legjobb film. Az a baj velünk, hogy ha mi együtt csinálunk bármit is, annak röhögés lesz a vége. Most is az volt. Bár Fannival elég erőteljesen megőrültünk minden egyes alkalomnál, maikor valami könyvre utaló vagy teljes egészében idézett rész volt. És persze én Jacksonnál sikongattam, ő meg Kellannál. És pont ezért szeretem a Twilightot még mindig. Mert igen, a főszereplők története unalmas, Edward papucs, Jacob egy önsajnáltató buzi, Bella meg csak szimplán szerencsétlen és érzéketlen. De mégis. Jó ez így. És csak a mellékszereplők miatt viselem el az ő szerencsétlenségüket. 

Mert a mellékszereplők annyira el lettek találva és annyival többet érnek náluk, hogy megéri. Nagyon megéri. Jasper és Alice szerelme, Carlise és Esme emberisége, Rosalie hibái, Emett hülyeségei, Charlie szeretete, Reneé esetlensége, a sulitársak apró-cseprő gondjai kárpótol minket (engem). Bár nincs okom panaszkodni, mert a Volturi és az északi rokonok igencsak feldobják az eseményeket...

 Szóval a film. Tetszett, hogy több mosolygás volt ebben az egy (fél) filmben, mint az összes többiben együtt véve. Tetszett, hogy színesebb volt, tetszett, hogy Edward végre ordibált, tetszett, hogy megint beletették Stepheniet. Tetszettek a zenék, bár azok mindig jók.Tetszett, hogy többször láthattuk a Cullen-család tagjait. Tetszett, hogy együtt poénkodtuk végig a filmet. És tetszett az, hogy újra beleszerettem Jasperbe. Bella majdnem-halálánál nem sírtam. Amikor Jacob elkezdett bőgni, akkor majdnem nevettem. De amikor Edward harcolni hívta Alicet és Jaspert, akkor megtörtem és elkezdtek potyogni a könnyeim. Mert ez nem volt benne a könyvben és mert tudom, hogy nem lesz bajuk, de akkor is. Szeretem őket, na. 

Ami nem tetszett: kihagyták belőle a szőke nős poénokat, kihagyták az álmok nagyon nagy részét, kihagyták a tojásevést. Nem szeretem, ha változtatnak egy könyvön, ebben nagyon szögletes vagyok, nekem igazából semmilyen könyvadaptáció sem tetszik. Ja és nem tetszett, hogy mindenki meghízott. Kivéve Bellát... de amúgy a többségnek jól áll. Egész emberi külsejük lett tőle. Kivéve Carlise, mert ő úgy néz ki ,mint egy óvódás. De ebben lényegesen több volt az ami tetszett, mint ami nem.  Igazából én szeretem a farkasokat, csak Jacobot nem, nem tudom miért. Nekem jó így. Meg azért Bella és Edward szerelmét is szeretem, csak nem értem. A többi pár szerelme őszintébbnek tűnik, mint az övék, de ők tudják... Vagyis Steph. 

Nem csalódtam. Köszönöm.

ha a csend beszélni tudna

Elhatároztam, hogy nem lesz karácsonyi bejegyzés. Legalább is nálam nem. Szeretem a karácsonyt, persze, de már nem annyira. Amikor már november közepétől díszben van minden és karácsonyi dalok szólnak a rádióból, meg az emberek sokasága vásárol ajándékot, akkor nagyon nem szeretem. Amikor otthon meleg van és az illatok is melegek, és mindenki mosolyog, akkor szeretem. De már máshogy. És valahogy ezt is papához kötöm. Amíg élt, mindig náluk karácsonyoztunk, a nagy házban, kint volt a terasz mellett a karácsonyfa, délelőtt szánkóztunk, amíg apa feldíszítette a fát. És csak égő volt rajta. Semmi extra, de úgy volt a legszebb. msot is jobb szeretem az egyszerűséget karácsonyfa-díszítés terén. És és és, este halászlevet ettünk. Bajait. És az volt a fő-fő. Azt már mondtam, hogy papa meg apa úgy néztek ki, mint a hajléktalanok, de ez hozzátartozott az ünnephez. 

És halászlé után mindig mákos guba volt. Aztán meg Panka és papa zongoráztunk, énekeltünk, majd anya csengetett és mentünk ajándékot bontani. Egy walkmanre emlékszem, meg arra, hogy a nagyszülőknek mindig énekeltünk valamit ketten és hogy utána rájártam a gyufatésztára. Nem is emlékszem arra, hogy volt-e mézeskalács vagy nem. Igazából nem lényeges. Két olyan év volt, amikor halászlé után nem guba votl, hanem anyáék vittek az ügyeletre, de utána minden ment rendesen.

Három éve már itthon karácsonyozunk, ami másoknak tök normális, de nekem nagyon nem. Így is van még hangulata, persze. De a karácsonyfa fele akkora se, hullajtja a leveleit, agyon van díszítve. És már dédi sincs velünk. És nincs akkora tér. Viszont szánkózni tudunk a domboknál, a halászlé bográcsban van főzve és együtt vagyunk. És idén sem fogok vásárolni. Jó lesz ez. Csak más. Mindig más. Nem baj az.

cím végére nem teszünk pontot.

szörnyű vagyok. komolyan mondom, az vagyok. annyi mindenről tudnék írni, meg el is képzelem napközben, hogy jajjdejó, milyen szépen meg lesz fogalmazva. de ennyi. és itt abbamarad, és a csodálatos vagy akármilyen megfogalmazásnak lőttek. pedig elég sok jó (meg rossz is) dolog történik velem. amikből tényleg ki lehetne hozni egy rendes bejegyzést. 

panaszkodjak az időre? az csak egy kifogás lenne. de az igazság közel áll hozzá. tényleg za idő miatt, de nem a hiánya, hanem inkább a sokasága miatt. én meg bedőlök az illúziónak és azt hiszem ,hogy mivel ennyire renngetek időm van, el lehet herdálni. és sikeresen meg is teszem. és puff. vége napnak. legalább az ellopásában jó vagyok, ha a leírásában nem is. azért élek és ha mniden igaz, honlap meghnézem a breaking dawnt és most lehet utálni. szeretem az egész tvájlájtot , de nem a főszereplőket. kritikus vagyok,de azért mert a fél világ és az egész nájngeg utálja én még szeretem. ennyi.

és sütimérgezésben akarok meghalni. ez a legújabb.

walk this way

6:00 - 7:20

A felkelés nálam kb tíz perc, attól függ, tesóm milyen ébresztőt állított be magának... mivel általában vele kelek, aztán vagy visszaalszom, vagy nem. Most speciel nem és még mérgelődni sem mérgelődtem a zene miatt. A Pumped up kicks jó ébresztőnek bizonyult. Így már öt perc alatt ülésbe tornáztam magam és neki is indultam a konyhának. Kis tejet melegítettem, majd kakaót tettem bele, ha már nincs itthon édesapám, aki megfőzi a normális 'főzött' kakaót (tudom, el vagyok kényeztetve). Vajas-mézes kenyeret ettem. Mármint majszoltam vagy tíz percen keresztül. Utána elvonultam a fürdőszobába tulajdonképpen a semmiért, de legalább lemostam az arcom. Majd vizet ittam, tudván, hogy nem szoktam inni. Fogmosás után leültem az ágyamra és bambultam kifelé a fejemből, majd eszembe jutott az ébresztő és mindenképp át akartam küldeni magamnak a Pumped up kicks-t. Sikeresen megtörtént két másik dallal együtt. Ekkora már Panka elkészült így visszaszolgáltattam a telefonját, majd öltözni kezdtem. Jó gyorsan, mint mindig... Héttől negyed nyolcig igazából készen voltam, de még be kellett pakolnom, meg megkeresni a fülmelegítőmet és tesipólót berakni meg megnézni az időt, meg kaját rakni... és hoppá majdnem elkéstem. De végül mégsem. Bár mindig késésben vagyok, sosem késem el (öhm... többnyire). Anya is felkelt, megöleltem, jobbulást kívántam neki és indultam is. 7:20-kor. Bár a fülmelegítőm nem lett meg, örültem, hogy legalább a szemüvegemet nem felejtettem el felvenni. Bizony, nálam már erre is volt példa

7:30 - 14:20

Igazából nem volt vészes. Fanniék elsők lettek, örvendeztünk ennek, meg a Bebés hírnek is. Igazából egész nap jó kedélyű voltam és ebben tényleg szerepet játszott az, hogy jó ébresztőt választott kedves nővérkém. Angolon az egész csoport ült kukán, pedig mi a jobbak vagyunk. De nem ma! Nyelvtanon már egészen kivirultam, nem véletlen, hogy a mellérendelő mondatok kötőszavainál egyedül én nevettem fel a 'meg'nél. Ezek után tényleg nem értem, hogy miért utálják a hétfőt ennyien. Ha még én is képes vagyok vigyorogni a legzsúfoltabb napomon, ráadásul még gyógytesin is röhögni, miközben rendesen csinálom a feladatokat. Nem, igazán nem értem. És még az ebéd is finom volt.

14:30 - 17:30

Tíz percem volt arra, hogy hazaérjek, átpakoljak és kifújjam magam. Matek előkészítő... Nem mintha nem szeretném, de hétfőnként ez a legrosszabb program. Ráadásul kell a fenének. Mert ott alig tanulok valamit. No de majd meglássuk. Előkészítőről mindig futok. Hogy elérjem a buszt. De én nem a megállóhoz futok. Nem. A sulitól majdnem végig az utcán, tána pihi, levegővétel és még egy kis futás. Amióta ezt csinálom nem késem le a buszom és mindig ott vagyok Ifirkászon időben. Igaz, hogy a torkom rakoncátlankodik, de megéri. Az Ifirkász meg igazi kikapcsolódás. Szeretem, bár még mindig haragszom magamra, amiért az utolsó pillanatra hagyom minden cikkem megírását. Hát ez van, és én úgyis csak így tudok 'dolgozni'. Állítólag. És csak egy buszjegyet használok el, mert drága szerkesztőnk rendszeresen hazafurikáz minket.

17:30 - 20:15

Tanulgattam, eszegettem és most gépezek. Ez a jelenlegi helyzet. Meg még fogok enni és tanulni is. Meg talán gépezni. Óh és olvastam. Igaz, csak Nők Lapját, de abban is betűk vannak. És a betűket olvasni kell. A szobák melegek, a sütik finomak, és én ilyenkor jövök rá, hogy fene jó dolgom van.

meme

Az ember társas lény, ugyebár. És ebből adódóan fontos neki a figyelem és a törődés. Persze. Nekem is. De nem ennyire. És nem ilyen feltűnően. Néha nem is érzem magam szar alaknak amiatt, mert önző vagyok. Jobb ez így. Érdekel az emberek véleménye, na de könyörgöm. Az, hogy valaki szomorkodik, mert "unfollowolták" twitteren, az nevetséges. A twitter is csak arra jó, hogy a mindennapos hülyeségeinket kiadjuk magunkból. Vagy csak én látom így? Mindegy is (dehogy). 

Szóval azért bírom Svájcot, mert önző. Éldegéli a kis életét, gyűjti a sok pénzt, okosan használja, jól megy neki. ezt persze csak így, szlengesen. De tényleg. Svájc nagyon jó helyzetben van, pont azért, mert csak az érdekli, hogy neki mi a jó. belépni az EU-ba csak mert Európában mindenki belép? Ugyan. Svájc ennél okosabb. Na meg ravaszabb. Igaza van. Legyen is. Legalább ők nem éheznek, nincs akkora munkanélküliség stb. 

Visszatérve twitterre. Nem is értem, miért követtem eddig a csaj. engem nem zavar, ha valaki azt írja le, hogy épp almát eszik, vagy fáj a lába, vagy, hogy jajjdeuncsi ez meg az. De a nyafi és a "2000. tweetem megy:..." na az, az már idegesítő. Kit érdekel? Meg így lista és úgy  statisztika és bla bla bla. Nem érdekel. Én bajom, igaz? Igen. Ez meg az én blogom, és Audreyt követve nagyon önző vagyok, és ez miattam van. Máris jobban érzem magam, komolyan mondom. 

És igen, nem véletlen, hogy míg másnak van 200 meg 300 követője, addig nekem csak 15... Ők legalább nem "unfollowolnak". Vagy ha de, az nem feltűnő. Nem is nézem. Az életben néhány ember figyelmét szomjazom és belül ordibálok, hogy idenézz, ide, rám figyelj. De nem az interneten. Írtam olyat, hogy jó lenne, ha az emberkék olyanok lennének, mint Svájc? Ha igen, akkor visszavonom, nem lenne jó, ha mindenki ilyen lenne. Elég egy-két olyan arany virágszál (kac-kac), mint én. Bőven. Petőfi az első, Ady a második és József Attila a harmadik. Mármint statisztikailag Petőfi áll az első helyen az 'én' használatában. Ugye milyen művelt vagyok? Ugye! Köszönöm, köszönöm.

Fülmelegítőben ülök a gép előtt és angolra csinálom a házit. Majd utána az összes többit. Jájj. Dejó kedvem van ,egyre inkább .egy héttel ezelőtt nagyon magam alatt voltam, de aztán szerdán egy jó fél órás és magamból kibeszélés után jobban lettem és ez a 'jobbanlevés' azóta is tart. Örömöt találok a zenében, az időjárásban, még a tanulásban is. Ma voltunk nyílt napon a Vargában, és jájjj nagyon tetszett. A mérleg nyelve most a Varga felé hajlik... De még mindig ott a péntek Azt is nagyon várom. 

És és és, az idő annyira gyönyörűséges, eddig sárban, ködben mentem suliban, de most már csak dérben, fagyban. És ezt is élvezem, hol sapkát veszek, hol fülmelegítőt, és van sok-sok (de még mindig nem elég) sálam is. Csak egy fránya kesztyűt kéne beszerezni és teljes lenne a boldogságom. Ja meg örülnék egy szemtakarónak is, vagy párna... mittudomén mi az, de azt tudom, hogy jó. Haha. jó. Jáájjj de egyszerű szó ez. Az élet is egyszerűnek tűnik. Pedig felvételi, versenyek, impotenciamérés is. Ugyan kérem, mi az nekem. Semmi? Há nem? DE! Majd csak túl leszünk rajta valahogy. Valahogy úgy vagyok én ezzel mint a téllel. Hideg, kemény, bele lehet dögleni a végén, már elegünk van belőle, de mégis szeretjük és kibírjuk. 

 Apropó tél. Igazán jöhetnél már és maradj velünk Karácsonykor is. 

Úgy az igazi. Mint a Pöttyös és a Quimby.

hááát

Ma QUIMBY!

És és és én nem leszek ott, de amúgy is délben keltem és akkor csak fél napom van arra hogy csak és kizárólagosan Quimbyt hallgassak. Tegnap elcsíptem a Bolond meg a gyermeket a rádióban, jó érzés volt. És ma is jó érzés lesz, bármennyire is fáj, hogy nem lehetek ott. eddig megadatott két koncert, és még ott leszek egy csomón, és ők is fiatalok meg én is. Nem szomorkodunk, hiszen a Quimbyről van szó! Szóval ma nagyon jó napom lesz. Nagyon nagyon.

Hát ennek a szünetnek is vége van. Elég hamar. Vagy csak azért tűnik kevésnek, mert nem használtam ki? Már megszoktam. Azért jó volt. Én az örök elégedetlen, aki mégis meglátja a dolgok jó oldalát. Jó volt, de lehetett volna jobb is ugyebár. Mint annyi minden más.

Csak én vettem észre, hogy a legtöbb alliterációt M betűvel lehet megcsinálni? Utána fogok nézni...  

ha ennyi hülyeséget hozok össze, igazán eltehetem magam holnapra, holnap suli. yay

űrbemarkolótól

Azt írta kis csekélység a kisstibi rajongóknak, pedig egyáltalán nem csekélység. De hát na. 

Tibi mint mindig, most is imádnivaló, de mégy mennyire! És hát suhanc is oylan videót rakott ki, ami megmutatja, hogy miért is szeretjük a Tibit. Hát pont ezekért a dolgaiért.

Különben is, Tibit nem lehet nem szeretni.

Pont ezért vérzik a szívem, hogy nem tudok elmenni a Quimby koncertre.

á-á-álmokba ragad a nagy élet

hajnal van drágaságaim. 

vagyis inkább éjszaka. 

hogy társalgástanárom szavaival éljek én egy night owl vagyok. halleluja.

hogy mit akartam eme remekműnek is nevezhető irománnyal kifejezni? semmit.

csak azt, hogy még mindig fent vagyok.

sálláláláá. nagyon is.

most mondanám, de nem bírom

Az milyen már, hogy vannak emberek, akiknek kisujjból megy a barátkozás és vannak, akiknek igen nehezen? tudom, persze ez így természetes, de akkor is. Milyen rossz lehet annak, aki nehezen barátkozik, nem? Hát szerintem nem annyira. Persze, nehéz neki, de mikor már sikerült "barátot szereznie" akkor az tényleg jó barátság. És valószínűleg hosszútávú. Aki meg sitty-sutty összebarátkozik annak vajon milyen mély barátságai vannak? Én elhiszem, hogy lehet így is komoly barátot szerezni, de nem annyira. Tudom, hogy lehet, mert én is ilyen voltam/vagyok, bár már egyre kevésbé. Ebben az évben sok változáson mentem keresztül, régebben kicsit (sokkal) extrovertáltabb voltam, most meg egyre inkább antiszoc.

A kevésbé 'meghódítható' ember érdekesebb és értékesebb. Bár az utóbbi inkább kérdés. Valahogy elmosódnak nálam ezek a szerepek. egyszerre vagyok közvetlen, nyitott és antiszoc, magába zárkózó. Mikor, hogy, bár nem a helyzet hozza, hanem inkább a hangulat. Twitteren lehet barátságot kötni az állandó poénkodással? Nem tudom, de remélem lehet. Az én példám az is, hogy hotdogon lehet. De még milyet. Szandit a hotdognak köszönhetem. Másfél év ismertség után találkoztunk először, majd azt követően még egy év volt az igazi. És nagyon szeretem, pedig ő is 'csak' egy netes barátságnak indult. Hát ennyit arról, hogy neten nem lehet. 

De jajj, szokásomhoz híven eltértem a témától. Kijelentem, hogy jó emberismerő vagyok, de elfelejtem hozzátenni, hogy csak utólag. Utólag meg mindenki okos. Kijelentem, hogy extrovertált vagyok, közbe meg... nem vagyok benne olyan biztos. Igazából lényegtelen. Tudok barátkozni, szeretek is (kivéve amikor nem) és kész. Egyre inkább kavarodnak bennem a tulajdonságok, és bizonytalanodom el. Pedig én oylan magabiztos vagyok,vagy nem? DE! Még. Az se baj, ha nem leszek annyira az. Egy kicsit túl magabiztos is vagyok néha. Vagy voltam. Meg leszek majd...

nézd milyen szabad

 http://www.youtube.com/watch?v=aQcU9svLUEw

Hanghullámok taraján
oly gyengéden ér hozzám
hogy is érinthetné meg
a szabadság a szívemet

Kristálytiszta ízű
ez a világoskék érzés
elringatja lelkem ez az édes lebegés!
Nézd milyen szabad!...

Szeretni éppen azért jó
mert mindig oly mámorító
már az első pillanat
mikor magával ragad

Dobban a szív és rád vár
a vére csak egyre pulzál
a szája várja az ajkadat már
Nézd milyen szabad!

Dénes mondta, hogy mindig tudja, mikor pakolok el, mert megírom a blogomba. Hát most is tudni fogja, bár már Pankánál olvashatta. De azért én is leírom. Mivel már egy hete baszogatnak kedves szüleink, ezért ma nekikezdtünk és egész hamar be is fejeztük a nagytakarítást. Ami igazából porszívózásból, hajsöprésből és felmosásból áll. Meg mivel most ketten voltunk veszekedtünk egy sort, de azon is hamar túljutottunk. És már készen is van minden, rendet raktunk úgy, ahogy... és mint mindig, most is jó érzés. Bár ezt már számtalanszor leírtam. És még mindig.

Amúgy csak én vettem észre, hogy egyre kevesebbet és kevesebbszer írok? Úgy látszik, nem tesz jót a szünet... Viszont nyáron meg napi öt bejegyzés volt. Nem értem magam. Azért az írást nem hagyom abba. Soha. Mindig a fejemben van valami ötlet, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. Most például nem akartam semmit még is lett belőle valami. Imádom magam! És még szerény is vagyok...

ki akar hosszú és unalmas monológot olvasni Bikalról, ha megnézheti képen is? hát én sem. képáradat következik, hogy legyen miben gyönyörködni (úgy látszik, két mondatban frappánsabban tudom kifejezni magam).

 

élménybirtok egy része

 

 

 

 

kacsákok

 

kosárfonás közben

Ferenc József

Bélával, a fél éves imádni való szamárbébivel

bár nem látszik, de itt épp egy férgek közül kiszedett gumibékát puszilok meg *büszkefej*

Halloweeni vacsi közben/után

Ezeken kívül még bowlingoztunk, akadályversenyen vettünk részt (a férges is egy feladat volt), kipróbáltam, hogy milyen tekerőlanton játszani, áztattuk magunkat a medencékben, szaunáztunk, karaokeztunk és rengeteget ettünk. Sajnos? Nem! Minden percét élveztem ennek a három napnak.

ebből nem lesz ma bejegyzés, legalább is értelmes nem. holnap. 
holnap, kit tudja, holnap látsz-e még, ki tudja holnap fáj-e még, a szívem a tegnapé  
és tényleg.