Hogy én mennyire szeretek muffint sütni! Minden irónia nélkül. Igazából rendet rakni, mosdókagylót pucolni, beágyazni és felmosni is szeretek. Csak rá kell vennem magam. De ha ez sikerült, akkor megy, mint a karikacsapás.
Tulajdonképpen mindenféle munkát szeretek (kivéve, amit nem) - egy idő után. A porszívózást sosem fogom megszeretni, de amióta van mosogatógépünk, még mosogatni is szoktam. Néha, amikor kell és van kedvem hozzá. A gyertyaöntéskor is motoszkált bennem valami, meg előtte is előjött a gondolat, hogy csinálnom kell valamit. Valami kreatívat. Csak így egyszerűen, csöndesen. Abbahagytam az evezést, egy ideig zumbáztam ,de az is elmúlt ... délutánonként előkészítőkre járok, vagy angolra, vagy teátrumra, nem unatkozom, de nem mondom azt, hogy tartalmasak a hétköznapjaim. Szabadidős tevékenységnek maradt a gépezés, olvasás, néha tévézés, és ha kedvem szottyan, a takarítás és pakolás.
Szeretnék kezdeni valamit magammal, mert ez így nem állapot. A fenébe, mégis csak a véremben van a kreativitás! Persze, rajzolni, papírra alkotni nem tudok. Verset írni sem. Írni igen, de az más. Gyertyaöntés tetszett, legalábbis az a két óra, amíg csináltam, de költséges és felesleges elfoglaltság. Sütés nem igazán kíméli az alakot... Sportolni kéne, de egyedül nem vagyok hajlandó futni. Pedig szeretek. Majd keresek valakit.
Különben is, itt az új év, igazán leszokhatnék az egyedülléttől való tartózkodásomtól.