When the zeros line up on the 24 hour clock

Rájöttem, hogy nem tudom hosszan írni.
Ide már nem.

A hónap végén lesz egy idén elolvasott könyvek/megnézett filmek lista, új évtől pedig egy saját Moleskine és egy sütős blog ha minden igaz. Ez marad, ahogy az előző blogom is megvan még...

Krusovszky Dénes - Elromlani milyen szép

Rossznak kellene lennem,
hogy erről mondjak valamit,
ahogy megyünk el, egymás
mellett, az milyen szép,
mint a busz kijelzője,
elromlani milyen szép,
minden megálló végállomás.

*

Nem éreznek semmit,
fáradtan mozognak, hideg szavak
kopognak egy betonkeverőben.
 
*

Vonatablak,
az alagút végén
felvillan mégis,
de üres keret csak,
nincs mögötte táj,
ha sötét lenne újra,
talán meglátnám
magam.

*

Aztán szabadnak lenni,
mint egy tárgy,
próbálom elképzelni,
egy kalapács például,
megfogod
és nincsen benne isten.

*

Soha nincs itt és beszél,
hogy elrontani milyen szép,
mondjuk szakállal az arcot,
de ami nincs itt, az beszél,
már nem jut eszembe semmi rólunk.

*

Egy hentespult a legelőről
vajon mit tudna mondani még?

Meghalni, elszunnyadni és alunni

Ha lenne sketchbookom...

Örömmel jelentem be, hogy van már hat óra közmunkám. Tegnap három óra pad és kukafestés, ma cigarettacsikk szedés, ó igen. Ezen kívül voltam (nép)táncházban, sütöttem browniet, hepajkodtam a lányokkal, matekoztam, aludtam.

Leírva ez mind vidámnak tűnik, illetve azok is, de jelenlegi hangulatom nem igazán tartozik ebbe a kategóriába. Ami nem baj, mert így sem rossz, csak fásult. Talán. Fáradt inkább, csöndesen szomorú, ami még jól is tud esni néha. Főleg, ha van megfelelő ital és hely és tevékenység.

Ki hordaná e terheket izzadva, nyögve élte fáradalmin, ha rettegésünk egy halál utáni valamitől -a nem ismert tartomány, melyből nem tér meg utazó- le nem lohasztja kedvünk, inkább tűrni a jelen gonoszt, mint ismeretlenek felé sietni?

Dolgok, amiket nem értek

1. Hova tűnt az órán elkezdett és leírt feladat a fizikafüzetemből
2. Hogyan került karcolás a hasamra
3. ... és a térdemre
4. Miért van farizomlázam, ha nem is csináltam semmit
5. Miért a papír általi vágás a leginkább fájó

Viszont amit a leginkább nem értek az az, hogy miért érzi bármelyik hímnemű lény feljogosítva, vagy bátorítva magát arra, hogy közeledjen, csak azért mert nem vagyok bunkó és lehet velem beszélgetni?

Egyszerűen nem értem.

Jól figyeljenek arra, amit most mondok!

Valahogy le kéne nyugtatni magam és befejezni a stresszevést, mert teljesen értelmetlen az egész. Amúgy sütök, csak nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt elterveztem és mint mindig, most is kiakaszt. Holnap összesen három órám lesz, aztán találkozom Petrával, aztán megyek Pestre, szombaton opera, előtte még Karmazsin (remélem) és matek, utána meg ahj. Vonatozás, vasárnap tanulás, esszéírás, matek további gyakorlása, agyfasz és hajmosás. Vagy vasárnapi esti depi, de jelen állapotomban az agyfasz helytállóbb. 

Egyébként nem is mondtam, a Lev Tolsztoj és kora elnevezésű versenyen harmadikok lettünk, lehet örülni meg minden.

Nem tetszik, hogy a konyhában kupi van, vagyis inkább az nem, hogy én csináltam és nekem is kell elpakolnom. Ellenben az nagyon, hogy a suliban a lányvécében leszedték a tükröket, így nincs akkora sor, tényleg csak az tartózkodik a helyiségben, akinek kell. Aztán aztán, konyhapakolás helyett megjött az ihlet.

Még mindig nincs sketchbookom, még mindig le vagyok maradva Goodreadsen négy könyvvel a tervezettől, még mindig feszült vagyok kicsit, de alakul már a helyzet. Főleg, ha ki lesz sülve a fordított alma torta.

Kisült és szép és megnéztem a Komment Keddet és valaki más mosogat helyettem, ennek nem örülök. Elég volt mára? Akkor be is fejezem.

Aludnom kéne

Holnap verseny. Országos. Ha nyerünk, akkor egy hét Moszkva. Ezt le se írtam. Szóval aludnom kéne, mert holnap verseny, és bár nem kelek olyan korán, jó lenne kipihenni magam.

Színházi Élet, 1921. 52. sz. 3.

Riporter: Mi volt élete legkedvesebb emléke, legvidámabb esete?
Karinthy: Diákkoromban történt. Két barátommal. Andorral és Lajossal megbeszéltük, hogy a Lukács uszodában találkozunk, délután 4-kor. Andor és Lajos háromnegyedkor érkeztek csak, mindjárt bementek a kabinba, levetkőztek és kijöttek a partra. Abban a pillanatban, hogy a vízhez érnek, egyszerre láttak meg engem, aki már bent lubickoltam a vízben, csak a fejem látszott ki, és én, úgy látszik, nem vettem észre őket. összevillant a szemük, a következő pillanatban óvatosan bemásztak a vízbe, hátam mögé kerültek és adott jelre egyszerre vízbe vetették magukat és benyomtak a víz alá. Miután egy darabig tartottak a víz alatt, röhögve eleresztettek - és a víz alól kijött a fizikatanárunk, akivel összetévesztették hátulról a fejemet. Ahogy ezek hárman egymásra néztek, az lehetett az én legvidámabb esetem, bár sajnos, nem voltam jelen, mert én csak négykor érkeztem.


Egyébként örömmel jelentem be, hogy van hörcsögöm.

Ilyen ez az ősz.

Rendesen tanulok.
Megint sokat sütök.
Harmóniában vagyok.
Kezdenek érlelődni a fogadalmaim.
Ha megfelelő az idő, biciklizem apával.
Egyre többet beszélgetek emberkékkel.
Továbbra is rengeteg időt töltök tumblrön.
Minimum hat órát alszom majdnem minden éjjel.

Rend van.

Right here right now is all we got

Ma.
Volt hideg reggel, melegebb délelőtt, hosszú sorban állás ebédhez, optika, várakozás, jóga, biciklizés, még több biciklizés, napfény, szél, kifakadás, egyedüli fizikaházi írás, Gatsby soundtrack és tojásos lecsó vacsorára. Szeretem ezt.

A mécsvirág kinyílik

Nálam ősz van, a maga indián nyaras módján. Tea, vastag zokni, pulcsi itthon; szoknya, napsütés, jókedv kint. Imádom.

Hold that body

Kéne szereznem egy sketchbookot, mert nem megy ez ilyen formában nekem. 

Napom eseményeit megosztom emberkékkel, a gondolatok pedig túlságosan gyorsan jönnek és mennek, minden másra pedig ott a tumblr, viszont van egy könyves-filmes listám, amit év eleje óta írok, szóval mihamarabb szerzek egy megfelelő sketchbookot és ha összejön a használata, akkor már csak a tumblr marad, vagy ennek a felületnek egy 2.0 verziója. Amúgy nincs baj, nincs menekülési kényszer, csak éppen ihlet (avagy affinitás) sem. Ami nagy kár, pláne ha a jelenlegi bejegyzést nézzük. Mondtam már, hogy szeretnék egy sketchbookot? 

A vonzás szabályai

- Soha senki nem azt szereti, akit kellene - mondom.
- Ez nem igaz - mondja. - Én téged szeretlek.
Én nem pontosan erre gondoltam, vagy ezt akartam hallani, de azért komolyan visszakérdezek: - Tényleg?
Kivár egy kicsit. - Persze. Miért ne? - mondja.
Nincs rosszabb annál, mint amikor részeg az ember és megcáfolják.

Augusztus van

Öhm. Finoman és nőiesen. Basszameg. Tényleg.

Újdonságok

Voltam Budapesten. Egon Schiele és kora kiállításon. Metróztam és villamosoztam sokat. Sétáltunk. Ücsörögtünk a Szabadság híd pillérjének közepén. Fagyit ettünk. Voltam diplomaosztón. Megtanultam a kezemen kettes számrendszerben számolni. Lett sok kép. Ettem szusit. Eddig még sosem ettem szusit. Aludtunk. Vonatoztunk sokat.

No angels

Norman Bates: You know what I think? I think that we're all in our private traps, clamped in them, and none of us can ever get out. We scratch and we claw, but only at the air, only at each other, and for all of it, we never budge an inch.
Marion Crane: Sometimes, we deliberately step into those traps.
Norman Bates: I was born in mine. I don't mind it anymore.
Marion Crane: Oh, but you should! You should mind it!
Norman Bates: Oh, I do, [laughs] but I say I don't.

Paradoxon

Nem is annyira vicces érzés rádöbbenni arra, hogy nem vagyok olyan mint gondoltam, hogy leszek, de ezzel együtt olyan vagyok/voltam, amire nem is gondoltam volna.

Szerintem megfáztam

Mostanában könnyezik a szemem, pedig se lelki se fizikai okai nincsenek, ugyanis Baján voltunk, ahol történetesen négy napon keresztül semmiféle képernyőt nem láttam. Milyen jó volt, tejóég! Sőt, már előtte lévő hét is. 

Hétfő-kedd strand Petruskával és Fannival, hétfőn hepajkodás a hepajkodókkal, szerdán a Holt-Tiszán velük, csütörtökön rajztáboros-alkotós móka, pénteken szintén és filmforgatás is (hahaha), utazás Bajára, Paddy and the Rats koncert első sor, fantasztikusan rekedt és mély lett a hangom utána, szombaton halászlé, Szabó balázs band koncert és egyetemisták, vasárnap gereblye és ejtőzés, valamint nyugodalmas Csík koncert, hétfőn nyugi, majd megijedés majd leszervezés, majd négy órás vonatút (<3), Nullánál is kevesebb másfélszer, itthon, jókedv, alvás, kedden csapatétpítőtábor biciklizéssel, szilvazabálással egybekötve, pizza, körtés cider, fáradtság, életöröm.

Az utolsó szó végigkísérte az elmúlt egy hetemet, végre úgy érzem, hogy tényleg nyár van, tényleg élek. Éppen ideje volt.

"Legközelebb jobb leszek"

Július közepére találtam egy olyan napirendet, ami egyszerre tartható, egészséges, értelmes és még kielégítő is, szóval ezt szerintem tartani fogom.

Amúgy ma befejeztem Az üvegburát, sütöttem cukkinis.reszelt almás-sárgabarackos-mézes muffint, Petruskával elmentünk kicsit festegetni a rajztáborba, felmostam ahol kellett és este spinningeltünk is, szóval a mai napot produktívnak nyilvánítom. Ezt pedig azért írom le, hogy megmaradjon. Leginkább nekem. Az azért nem vicces, hogy három percen keresztül néztünk egymásra, miközben próbáltuk előhozni az agyunk valamely zugából, hogy ugyan mit is csináltunk egy héttel ezelőtt. Tényleg nem volt az. No de, rájöttünk és ez a lényeg. Meg a finom muffin és az, hogy kiegyensúlyoztam magam.

Zöld volt a mező, színes a rét

Mostanában egész sok mindenre jövök rá, csak ezek legnagyobb része triviális igazság, így nincs értelme megosztani őket. Amúgy meg szoktam, de leginkább élőben valakinek, aki hajlandó odafigyelni rám. Ez most úgy hangzott, mintha nem lenne senki, akivel beszélhetnék, pedig vannak többen is, legalább is szeretem ezt hinni. Megint nem úgy telik a nyár, ahogy az eredetileg el volt tervezve, de igazán nem panaszkodom, voltam már koncerteken, strandon, barátnőkkel erre-arra, spinningelni, sütöttem viszonylag sok sütit, elolvastam egy igen hosszú és nehéz könyvet, voltam a Hortobágyon csillagokat nézni és be lett festve a hajam. Az sem zavar hogy nem látszik, az sem zavar, hogy június 30-ig volt a Meztelen férfi c. kiállítás, az sem zavar, hogy nem haladok a jelenlegi könyvvel, vagyis de, viszont ha e a legnagyobb problémám (és úgy tűnik, tényleg), akkor igazán nincs okom panaszra. 

A Bastille jó, ahogy a last.fm is.

Én vagyok az egyetlen ember, akivel jó lenne egyszer

Olyan sokszor világosodtam meg mostanában, hogy az még nekem is furcsa. A vicc az, hogy ezek nagy része triviális igazság, de azért jól esett rájuk ébredni.
Vagy valami ilyesmi.

Előre ország népe

Szerintem büdös festékszaga van a hajamnak, lett két hónapra kölcsönhörcsögünk, tegnap voltunk kiscsaláddal diplomaosztón, itt a július és nem áltatom magam azzal, hogy csináltam valami értelmeset, mert nem, de jelenleg nem zavar. Mert mégis. 

Elolvastam a Feltámadást, challengeztem majdnem minden nap, végigtomboltam a Tiszavirág fesztivált, egész sokat találkoztam a barátaimmal, viszonylag sokat is sütöttem, jelentkeztem diákmunkára és ügyeket intéztem. Mindez persze nem sok, de legalább nem lehet azt mondani hogy nem csináltam semmit.

Ha leírom a terveimet egy lapra, talán meg is valósítom őket.

Akkor hagylak el,
Mikor senki nem izgul,
Mikor minden csendes,
Én akkor hagylak el.
Mikor minden nyílik,
Tavaszra minden ember,
Mikor mindenki boldog,
Én akkor hagylak el.

Hiába jön, hiába fél,
Bárhogy nézi egyedül él,
Magát nézi a toronyból,
Hogy el fog tűnni,
De nem izgul.

Ha minden csillag ég,
Az a legsötétebb este,
Rá van írva a falra,
Hogy elfáradt a teste.
Elfáradt a karja,
Zsebkendőt a földre,
Dobja és elalszik,
Az a legsötétebb este.

Hallgatjuk a csendet,
Megfulladunk benne,
Mind a ketten tudjuk,
Hogy el van ez már cseszve.

Hiába jön, hiába fél,
Bárhogy nézi egyedül él,
Magát nézi a toronyból,
Hogy el fog tűnni,
De nem izgul.

Belezártalak a nagy sötétségbe

Kár, hogy koncert után két nappal hangolódom.

Néha csak itthon akarok maradni és sütit sütni, aludni, olvasni, filmet nézni, pakolászni egyedül, nyugalomban.

Az előbb szomorúan ébredtem rá, hogy sosem leszek az a lány, aki átszellemülten cigarettázik egy csésze kávé mellett, pusztán abból az okból kifolyólag, hogy nem szeretem a kávét és nem is dohányzom. Pedig fílinges lenne, és igazán illene az egészhez valami cuki szőrmók egyszerre művészéstudós kedves és olyan szépek lennénk, csak hát én sehol sem vagyok az elvárásaimhoz képest és nyár van és este Kiscsillag koncert, addig pedig Feltámadást olvasok.

Na többek között ezért sem.

Rimszkij-Korszakov*

Bár aludni nem sikerült, a nyári szünet első igazi napja igazán úgy telt, ahogy kellett neki. Nyolckor felkeltem, tíz körül már vígan úsztunk Blankával és Petrával, kettőkor itthon voltam, rendbe raktam a gépem, szinte mindent letöröltem, a régi beszélgetésekkel együtt szépen a múltat is és ez bármennyire is patetikusan hangzik, így van. Este pedig szintén Blankával és az ő szüléjével orosz esten voltunk a Krampuszban és még jól is állt a virágos ruhám. Nem nagyon produktív, de határozottan vidító és élményteli nap volt a mai, lelkibékém rendben van. Ennél nem is kell több.

*Csak Prokofjevet és Csajkovszkijt játszottak, de ez a név mindent visz.

Írhatnék arról bejegyzést, hogy ma ünnepeltük családilag a szülinapom és az estebéd isteni sült csirkemell volt párolt zöldségekkel, hogy Pankától kaptam meggyes joghurttortát, és hogy az ajándékom a Harry Potter harmadik része és hogy mennyire jól esik és milyen vicces képek készültek, de inkább nem. Hahaha.

Jövőhéten pénteken évzáró és végzünk hivatalosan is. Mármint az első évvel. Írnék én sok mindent, de év közben azért volt bejegyzés related to school és ah. Én vagyok az egyetlen ember, aki nem bebaszással ünnepli meg a tanév végét, hanem alvással. Holnap.

Prioritás

Négy tanítási nap maradt hátra, amiből kettőn lesz témazáró, a többin meg szimplán felelünk, de én maximálisan elvesztettem az érdeklődésem minden tanulással kapcsolatos dologban. Nem érdekel, pedig a lelkem mélyén igen, nem érdekel, pedig jó jegyeket kéne szereznem és nem érdekel, pedig dehogynem, csak már belefáradtam az érdekbe. Magamnak akarok egyedül megfelelni és ebben is elbukom. Nincs semmi baj, csak képzelem.

Vasárnap alszom.

Csak szerintem probléma, hogy...

... az iskolákban egyáltalán nem beszélnek a mindennapok történéseiről? Nem kell a politika, azt szépen mindenki döntse el maga, de legalább tájékoztatnák a tisztelt tanulóközösséget, hogy mi van, mert lehet nagyon sokan nem tudnak egyáltalán semmiről. Miért nem lehet két-három mondatot szólni arról, hogy mi történik Törökországban, miért is kéne valahogy megemlékezni a Nemzeti Összetartozás napjáról, hogy brutális az időjárás, hogy lehet a poénkodások mellett arra is kéne gondolni, hogy mi van ha nem lesz termés a hideg és az eső miatt? Elhiszem, hogy szar a rendszer, nehéz leadni az anyagot, főleg ennek a generációnak, a tanárok is legszívesebben mennének már pihenni, de ezek igenis fontosak. Ahogy fontos a tananyag (egy része), úgy ezek is. Egyik a másik nélkül nem működik. Tessék példákat hozni a tananyagra a jelen történései kapcsán. Akár csak említés szintjén, hogy tudjuk, mi vesz körül minket, mert ez így felháborítóan csak részben helyes.

Ma volt az első olyan nap, hogy úgy éreztem tényleg jó lesz már, hogy ennek a tanévnek hamarosan vége.

Nem is tudom, mit írhatnék

Van abban valami hihetetlenül nyugtató és boldogító, hogy látod a napot felkelni. Még akkor is, ha nem a napot nézed közvetlenül, csak az eget. Először annyit észlelsz, hogy nem sötétkék az ég. Aztán kikapcsolják a közúti világítást. Utána fokozatosan világosodik ki az égbolt, megjelennek a felhők, majd a nap is. És mikor végre kimászol az autóból, döbbenten tapasztalod, hogy már nincs is hideg, a színek gyönyörűek, a fény ilyenkor a legszebb és hogy abszolút megérte eddig fennmaradni.

Kiemelte az árbocot, rágöngyölte a vitorlát, megkötötte. Aztán vállára vette az árbocot, és baktatni kezdett fölfelé. Csak ekkor jött rá, hogy milyen mérhetetlenül fáradt.Megállt egy pillanatra, hátrafordult, s az utcalámpák visszatükröződő fényében megpillantotta a hal nagy farkát, amint kiemelkedett a csónak fara fölött. Látta a hal hátgerincének pucér fehér vonalát, a feje sötétlő tömegét, az előreálló ormányával, s a nagy csupaszságot a feje és a farka között.

Megindult, tovább kapaszkodott fölfelé, s a sziklák tetején elesett, és úgy maradt fekve, az árboccal a vállán. megpróbált feltápászkodni. Nehéz volt, nem ment. Ülve maradt hát az árboccal a vállán, és nézte az országutat. Egy macska haladt át az úton messzebb, ment a dolga után, s az öreg halász figyelte egy darabig. Aztán megint csak az utat nézte.

Végül letette a válláról az árbocot és felállt. Felemelte az árbocot, vállára vette és nekivágott az országútnak. Még ötször kellett leülnie, mielőtt odaért volna a kunyhójához.

Bement a kunyhójába, nekitámasztotta a falnak az árbocot. Talált egy üveg vizet a sötétben és ivott egyet. Aztán lefeküdt az ágyára. Felhúzta a pokrócot a válláig, aztán betakarta vele a hátát és a lábát is, s arcra borulva az újságpapírokon, kinyújtott kézzel, felfelé fordítva a két tenyerét, elaludt.

Aludt, amikor másnap reggel benézett hozzá a fiú a nyitott ajtón. Olyan erős szél fújt, hogy a halászhajók nem szálltak tengerre, s a fiú későn ébredt, aztán átjött az öreg halász kunyhójához, ahogy minden reggel átjött hozzá. Látta, ohgy az öreg csöndesen lélegzik, aztán meglátta az öreg két kezét és sírva fakadt. Csöndesen, óvatosan kilépdelt, hogy lemenjen kávét hozni neki, és végigsírta az egész utat.

Osztálykirándultunk

Este még pakolásztam, valahogy elaludtam, viszonylag kipihentem keltem, összekészültem, tiltakoztam plusz fél liter víz elrakását illetően, elindultam, vettem kaját a pékségben, szerencsétlenkedtem az elrakásukkal, autóbuszállomásnál találkoztam a szöszikkel, vártam rájuk, utána együtt mentünk és hála az égnek Aisha hamar ott volt és így igen jó helyett tudott szerezni.Odafele úton meghallgattatta velem a bemelegítős zenéit, néha nekidőlt a lábamnak, én meg leginkább csak voltam és örültem az időnek. Meg annak, hogy nem szereti a mogyorókrémes buktát. 

Megérkeztünk, végigmentünk a központon, egy idő után megtaláltam a fényképezőgép megfelelő módját az akváriumi halak fotózására, folyton leszakadt az osztály, de ezzel nem volt semmi baj, nem siettünk. Dorinával kimentünk a kilátóba, csináltunk képeket, majd jöttek a többiek, így velük is. Utána négyen elmentünk megnézni az állatokat, barátkoztam kecskékkel, Kevin leginkább vitatkozott velük, majd megnéztük a többi jószágot is. Utána szomorúan vettük tudomásul, ohgy a gps-es motorcsónakázásról lemaradtunk, így ültünk a stégen és vártunk a többiekre, majd egy telefonhívást követően alkalmunk lett csónakba szállni. Hasítottuk a vizet (nem) énekeltünk mindenfélét, majd hosszú idő után megérkeztünk bajbajutott társainkhoz, kihúztuk őket a susnyásból, majd megint, és utána a pasi felajánlotta nekem, hogy vezethetem a motorcsónakot és fyeah, vezettem és nagyon jó volt! 

Visszatértünk, felcaplattunk a központhoz, megnéztük a tizenkét perces kisfilmet, majd bealudtam, majd zoo csemegével és tanárokkal együtt újra meglátogattuk  kecskéket. Ezt (és a leégést) követően már csak a vidraetetés volt hátra. És te jó ég, meghaltam, annyira aranyosak voltak, és a gondozó is olyan gondoskodóan viselkedett velük, nagyon tetszett. Vettem fagyit, megnéztük az akkor már ébren levő pelikánokat és visszaszálltunk a buszba, nagy nehezen odaadtuk a buszsofőrnek a bort, utána már csak Rajmond tó-szagán bosszankodtunk. Fél nyolc volt, mire megérkeztünk, Bogiék hazahoztak és ennyi. 

Vagyis ááááh, annyira élveztem, nem is tudom mire számítottam, de ez így volt jó, nem baj, hogy nem többnaposra mentünk, nem baj, hogy nem feszített tempóban és vasfegyelemben masíroztunk végig a területen, nem baj, hogy nem volt meleg, nem baj, hogy nem voltam mindig ott a dolgoknál, hiszen ahol ott voltam azt élveztem. És ez a lényeg.

Cukrot öntök az asztalra
Abba rajzolok
Ujjaim alatt morzsolódnak
A kristályangyalok

Kiskanalammal méricskélem
Milyen mély a csend – idelenn
És hogyha van az Úristen
Hogy van odafenn?

Látta-e milyen dínom-dánom
Volt itt délután
Tudja-e vajon hogy szőrén-szálán
Eltűnt a babám

Van abban valami hihetetlenül élvezetes, hogy hetedmagaddal elgyalogolsz a teszkóig péntek éjszaka, csak azért, hogy vegyetek egy kiló kenyeret és édességet. Mert megtehetitek, mert poén. És ilyenkor nem érdekel az, ha lejárod a lábad, ha hideg van, ha nincs pénzed, ha az ott dolgozó rád szól, mert megö(ő)rültél két rózsaszín labda láttán. Csak a jókedv van és a nevetés.

Meg abban is, hogy az apáddal mész traktorkiállításra, odafele úton Doorst hallgattok, kapsz lángost, fűben ücsörögsz, nézed a csodaszép Dutrákat, szépen leégsz a Bableves csárdában, isteni áfonyás palacsintát eszel, majd hazafele úton bealszol az autóban.

És abban is, hogy leégve még kimész a főtérre, csak hogy találkozz a barátnőiddel és Brant hallgassatok, napfényben, ülve és ezután/közben téblábolsz, találgatod a Jó reggelt!-et más nyelveken és narancsos jégkását iszol.

Valamint abban is, ha este dráma helyett animációs kisfilmeket nézel, nyugalomban, sötétben, kényelemben.

Az élet szép

Tegnap megvettem Simon Márton Polaroidok c. kötetét, este pedig voltam hangversenyen, ahol Debussyt, Poulencet és Franckot játsztottak, valamint délután volt egy csodálatos zivatar.

Minek?

Na, egy gyors dalváltás után van kedvem, de a cím marad (meg a kő is). 

Sok minden. Először is, ma van Radnóti Miklós születésének 104. évfordulója. Szerintem nem emlékeztem meg róla méltón, de azért valamennyire, egész évben ráérek, szóval mégsem érzem olyan rosszul magam.

Aztán aztán. Ballagás kétszer, kordon lét, ballagási dalok pénteken és szombaton. Virágvásárlás pénteken és vasárnap, filmnézés pénteken, sorozatnézés vasárnap, nemalvás pénteken, szombaton és vasárnap. A koránkeléssel amúgy semmi bajom, de háromból kétszer csodaszép délutáni szunyókálással pótoltam az elmaradt alvást, pedig vasárnap hajnalban is elaludtam, amire nem emlékszem, csak arra hogy felkeltem, tehát előtte aludnom kellett. Legalább is azt hiszem. Furcsa. 

Furcsa dolgok történnek, annyira tudományos vagyok, pedig ma egész jó kedvem volt, elolvastam az első felvonást a Hamletből és attól eltekintve, hogy dráma, tetszik.

Én meg attól eltekintve, hogy holnap lesz nyelvtan témazáró és eddig nem tanultam semmit, egész jól érzem magam, szerencsére nem kell korán kelni, de fogok, így van esély az ötösre. Minő öröm. Ahogy mama mondta, az élet csupa öröm. És igazából igaza van.

Szeretnék egy olyan embert, aki érti és értékeli, ha azt mondom, hogy kurva fix.

Gondolkoztam azon, hogy holnap már május és hogy lehet, hogy még e hónapban kéne írnom a hétvégémről, de akinek kellett, már elmondtam, úgyhogy nem tudom. Azért megörökítem.

Szóval voltam Budapesten, mind a két felében, pénteken főleg Budán, matekoztam, fagyit ettem, meg megnéztük a Rocky Horror Picture Showt, aztán szombaton inkább Pesten voltam. Láttam a Murdert, voltak (életemben először) Ikeázni, lett plüss brokkolim, elmentünk a Siriusba, ami még mindig egy remek hely, csak mást adtak, mint amit rendeltem és hulla fáradtak voltunk, de azért élveztük. Aznap még megnéztük az moziban az Vasember harmadik részét, ami szintén iszonyatosan élvezetesnek bizonyult (kivételt képez ez alól a zene). Utána természetesen megnéztük Szirmai kritikáját.

Vasárnap nem történt semmi különös, matekoztunk, ettünk, jöttem haza, büszkén cipelve a plüss brokkolimat. Utána felmostam.

Ugye, hogy milyen izgalmasan hangzik? Nem? Hát szerintem sem.
Pedig ez volt életem egyik legjobb hétvégéje, és annyi érzelem van bennem, most is olyan lelkes vagyok még, de akinek kellett, annak már meséltem, ide csak konzerválom a tényeket.

This time I mean it

Zooey nyugodtan ült, és figyelte a hópelyhek kavargását. -Néha úgy érzem, akkor lennék boldog, ha egyszerűen lefekhetnék, és soha többé fel se ébrednék - mondta.

Ha még nem mondtam volna

... és még nem mondtam, szóval fuck this shit, miért vagyok ennyire lusta, miért nem vagyok képes látni az összefüggéseket, hogy képzeltem azt, hogy nem tanulok, mi a jó franc van velem, egyszerűen képtelen vagyok felfogni képtelenségemet, holnap lehet írunk fizikából. nem engedhetem meg magamnak a négyest sem. ebben semmi ráció nincs. már most elegem van.

pedig olyan szépen javítottam kémiából és földrajzból is, de természetesen most lerontom a matekom, fizikából a tanár pedig bármelyik pillanatban rájöhet, hogy egy segg vagyok. 

argh. butaszág az egész.

Angenehm

Akkora jellemfejlődésen mentem keresztül, mint Kitty az Anna Kareninában (nem).
Viszont akkora rend és kacatmentesség van házam táján, mint még soha.

nyitva van az ablak és kezd hideg lenni, de nem bírom becsukni, képtelen vagyok ellenállni a tavasznak.
jól mondták, ha télen tizenöt fok van, becsukjuk a nyílászárót, mert hideg van; ha nyáron, vagy tavasszal van tizenöt fok, akkor kinyitjuk, mert meleg van. meleg van és tavasz.

Blackbird singing in the dead of night, take these broken wings and learn to fly

Most már ki merem jelenti, hogy tavasz van, és remélem még egy jó hónapig (szép remények) tavasz is marad, igazi tavasz, nem nyár. Imádom ilyenkor a természetet, abszolút feel good van, voltunk apával biciklizni, és honlap is megyünk és csütörtökön is, ezentúl heti háromszor kerekezés lesz, valahogy formába kell hoznom magam nyárra, bár a gömb is egy forma.

-That was unfair! -Life is unfair, my dear boy.

Már megint szomorú vagyok, fogalmam sincs miért, nem jó érzés, nem tudok mit tenni, van egy papírfecnim, amin körülbelül hússzor rajta van ez a kijelentés, nem csinálhatok mindig újat. Kár.

Április 11-e van, csak szólok.

Ha nem lennék annyira elhavazva, mint amennyire el vagyok havazva, akkor írnék egy bejegyzést arról, hogy el vagyok havazva, de mivel annyira el vagyok havazva, nem írok.

We can be heroes just for one day

Senki ne várjon tőlem élménybeszámolót, magvas gondolatokat, most csak feeling good van. 

Ez a dal (ez a film) pedig olyan, hogy igazából szomorú, végig tudnám sírni, de mégis, nevetni kell rajta, nevetve sírni, mert rólunk szól, mindenkiről, a fiatalságról, tele klisével, mégis egyedi módon, úgy hogy szívhez szóló legyen, úgy hogy ne a végén sírjak, úgy hogy három napon belül megnézzem másodjára és továbbra is imádjam, úgy hogy minden este az Asleepet hallgassam elalvás előtt, úgy hogy angolul akarjam elolvasni a könyvet és úgy, hogy érdeklődjek David Bowie iránt.

Though nothing
Will keep us together
We could steal time
Just for one day

Vörösmarty Mihály - Előszó (részlet)

Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.

Reggel felkeltem a szokott időben, vagyis felébredtem, majd "a szundi úgyis szól öt perc múlva" gondolatbeli felkiáltással szépen vissza is süppedtem az álomba, meghatározhatatlan idő múlva felkeltem és kibattyogtam a konyhába, majd amikor visszafordultam az üvegemért, megláttam a mikró kijelzőjét és rémülten konstatáltam, hogy háromnegyed hét van, ami azt jelenti, hogy húsz percen keresztül fogalmam sincs mit csináltam. Oké, aludtam, na de kérem, ez nem normális, az ébresztőm hangos, és szundi volt ez idő alatt minimum háromszor, de nem. Aludtam. Haha, jó volt. És beértem suliba, szóval semmi baj, de ez a kiesett húsz perc nagyon frusztráló, úgyhogy ma alszom.

Olyat akarok veled, amit csak veled lehet

Reggel korán keltem, hogy lássam a Burkot. Láttam. És vettem Mechanikus narancs dvd-t mert megláttam, és nem bírtam ki, régóta sóvárgok már érte. Igaz, hogy a filmért, nem terveztem megvenni, de szembejött velem, nem hagytam ott. És voltam édesanyával kávézni (teát ittam), boldog születésnapja alkalmából. Meg tanultam is. Elvileg most is azt csinálom. 

Este pedig szintén filmet nézek.

Lassan vége a hétfőnek és mindenki halál érdektelen

Pedig milyen mókás kis szünet volt ez!

És még tart. Na de.

Csütörtök.

Körülbelül tíz perccel keltem korábban, mint máskor; felöltöztem, összepakoltam, konzultáltam Petrával, reggeliztem és indultunk. Egész hamar megérkeztem a vasútállomásra, vettünk pogit, sajtos rudat, ja és vonatjegyeket, vártuk Rékát, aki levest reggelizett, majd elindultunk (öt perc késéssel hujujuj). Odafele a nyolcszemélyes fülkében kényelmesen elhelyezkedtünk hatan, énekelgettünk, beszélgettünk, elvoltunk, ahogy szokás, majd meg is érkeztünk másfél óra múlva az Keletibe. Onnan pár perc séta után, mondanom sem kell hova, hát nem, DE! az Aréna plázához érkeztünk, kerestünk illemhelyet, ruhatárat, majd miután megtaláltuk őket, indultunk is kávézni, mert miért ne. A Starbucksba, mert miért ne, ezer forintos frappucinot ittam, mert miért ne és szépen el is röpült egy óra. utána egyik boltba be és ki és megint be egy másikba és ki, a sorrendet nem tudom, sikerült ennem egy Jim Morrison felsőt a Pull&Bearben, valamint egy nagyon szép kék inget a H&Mben, Fanni talált magának nadrágot, Réka korrektort, Blanka rövid ujjút, Petra hosszú ujjút, Saci pedig tartózkodott, ő csak kajára és kávéra költött. haha. Csak. Közben bolondoztunk a Clarie'sben, meg azon kívül is, ettem Nordsee szendvicset, mert szintén miért ne (tejóég, ennyi reklámot), aztán káposztasalátát is, mert finom. A vonat indulása előtt egy órával eldőltünk az elfekvőbe, majd egy utolsó rendbeszedés után szépen kivonultunk az Aréna területéről. Visszafele kapkodtuk magunkat, pedig igazán felesleges volt. Felszálltunk, megbizonyosodtunk róla, hogy jó helyen vagyunk (jó helyen voltunk,de akkor már pusztán hat személyes fülkében) és egészen megérkezésig ugyanazt csináltuk, mind odafele úton. Az állomáson könnyes búcsút vettünk a csapat felétől, Blankával megvártuk Saci apukáját, és várakozás közben letörött a cipősarka és én így utoljára a Carolos esetnél röhögtem, igazán felemelő volt. Megfájdult a torkom. De igazán mókás volt. Ja igen, ezt már mondtam. Az este is. Dénessel matekoztunk, majd megnéztük a Csíkos pizsamás fiút és jajj, az a film.

Péntek.

Fogalmam sincs mikor keltem, de akkor felkeltem, majd valamikor elkezdtem édesapának browniest sütni, amiből egy egész lapos, ám kerek és isteni finom torta lett. Igaz, sülése közben megjött, és Panka is és pakoltunk. Meg indulás és tortaevés előtt beiktattunk egy rövid fotózást, egész kellemes képek születtek, minő öröm. Miután mindenki evett és énekeltünk, indultunk is rokonlátogatásra. Kecskeméttől fogva megérkezésig énekeltünk. Előbb ballagási dalokat, utána kommunista dalokat, himnuszokat, népdalokat, a végén pedig műdalokat, de szerencsére abból kevesebb volt, megérkeztünk. Nagy összeborulások, vacsora, háromnyelvű kommunikáció jó sokáig, fürdés alvás, másnapra tervezett korai kelés.

Szombat.

Hah. Körülbelül délben keltünk, hamar felöltöztünk, ebédeltünk előző napi vacsorát, majd az ifjúság, azaz mi, fogta magát és autóba ült, elhajtott a Sugó-partig. És sétált. El a kilátóig, fel a kilátóra, le a kilátóról, el a Béke-térig (láttam evezősöket), vissza, elvileg négy kilométert megtettünk.Utána mily meglepő, ettünk, háromféle sütit és volt hozzá kávé is, amit nem iszom, de most kivételt tettem és jó sok tejjel, valamint cukorral fogyasztottam el. Uzsonna után, hogy-hogy nem elérkezett a vacsoraidő, és mivel húsvét van/volt, megadtuk a módját. Sonka, kolbász, főtt tojás, többféle torma, kalácsok, kenyér, retek, cékla, zöldhagyma. Jajj de jó volt. Utána a népes ifjúság elvonult és zenét hallgatott, cserélt, énekelt, táncolt. Khm. Annyira jó volt! Nem is gondoltam volna, ohgy a német  másod unokatestvérekkel ilyen jól elleszek, de ez megcáfolódott. Pedig a nyelvtudás német része erősen hiányos, mégis remekül szórakoztam/tunk. Azonos kor, természet, ízlés mindenkit összehoz, meg amúgy is rokonyok vagyunk.

Vafárnap.

Jajj, ez az óraátállítás. Valamilyen félkor felkeltem, hajat mostam, majd a többiek is felébredtek, jöttek a külföldiek, mentünk a zétterembe, kaptam körtelevet, ettem sokat, a leves megégette a szájpadlásomat, szép hólyagos lett, de azért a kijevi jércemellet legyűrtem. Hah. Utána megint süti, kávé (khm), képnézegetés és hű. Eddig is tudtam, hogy mama szép képeket fest, de hogy ennyire, és ilyen változatosan. Akkor is, ha sokszor megesik, hogy olyan festéket használ, amilyen épp van és az határozza meg a képeit. Szóval, hű, egyiket-másikat én is szó nélkül vittem volna magammal. De nem. Kiválasztották, énekelgettünk egy sort, megint sütiztünk, pogácsát is ettünk, majd könnyes búcsút vettünk előbb nagybácsitól, majd a többiektől, és elhajtottunk. É megérkeztünk és késő este volt.

Hétfő.

Ma. Korán keltünk, rendbetettük a házat, sütit sütöttünk, tanulgattunk és vártunk és vártunk és vártunk, ezek a mai fiatalok, rémes! Olyan dél körül aztán megmentettek és jöttek locsolni, majd matekoztunk és megjött édesanyánk és elkezdődött a móka, mert jöttek többen is és kaptak sütit, és az enyém nem sült meg de legalább csokis volt és ettünk és ittunk és sztorizgattunk és nevettünk. Aztán néhányan elmentek, néhányan jöttek, aztán Panka is elment, mi meg videókat néztünk, aztán majdnem hét óra volt, mire elmentek, de megérte. Utána próbálkoztam angolházit írni, majd vacsoráztunk és édes szüléimmel megnéztem a Sherlock első évadának második részét. És még mindig tetszik. Jajj, nagyon.

Hát nem megmondtam, hogy mókás volt? És még nincs vége. Holnap jön csak az igazi finomság.

És bárányok gurulnak halkan

Reggel nagy nehezen kimásztam az ágyból, levettem a pulcsit, felöltöztem, gyorsan megreggeliztem, már amennyire egy reggeltő betépett álommanó gyors lehet, és éppen mostam volna a fogam, amikor rájöttem, hogy nincs első órám, aludhattam volna. Így elképesztő gyorsasággal visszafeküdtem aludni és jajjde jó volt. Mindig mondom, hogy imádok aludni, a legjobb érzés pedig az, amikor vissza lehet még egy kicsit feküdni az ágyba, akár tíz percre. És most, hogy abszolút spontán tényleg ez történt, rájöttem, hogy ezek nem csak üres szavak részemről, fantasztikus volt. Jó, utána még kómásabban csináltam mindent, az órák nagy részén is aludtam, de igazán olyan nagyon szeretek aludni, és kell is, szóval nem érzem rosszul magam. Ellenkezőleg, kedvem kellemes aranyozott fehérben pompázik, puha minden és angenehm.

Eleget néztelek, jöhetne már az álom,
úgy várom.

Letters from Oscar Wilde to Lord Alfred Douglas

January 1893, Babbacombe Cliff

My Own Boy,
     Your sonnet is quite lovely, and it is a marvel that those red-roseleaf lips of yours should be made no less for the madness of music and song than for the madness of kissing. Your slim gilt soul walks between passion and poetry. I know Hyacinthus, whom Apollo loved so madly, was you in Greek days. Why are you alone in London, and when do you go to Salisbury? Do go there to cool your hands in the grey twilight of Gothic things, and come here whenever you like. It is a lovely place and lacks only you; but go to Salisbury first.
     Always, with undying love,
     Yours, Oscar

                                                                   March 1893, Savoy Hotel
Dearest of All Boys,
     Your letter was delightful, red and yellow wine to me; but I am sad and out of sorts. Bosie, you must not make scenes with me. They kill me, they wreck the loveliness of life. I cannot see you, so Greek and gracious, distorted with passion. I cannot listen to your curved lips saying hideous things to me. I would sooner be blackmailed by every renter ["renter"was a slang term for male prostitutes] in London than to have you bitter, unjust, hating.You are the divine thing I want, the thing of grace and beauty; but I don't know how to do it.Shall I come to Salisbury? My bill here is 49 pounds for a week. I have also got a new sitting-room over the Thames. Why are you not here, my dear, my wonderful boy? I fear I must leave; no money, no credit, and a heart of lead.
     Your own, Oscar

                                                                   Rouen, August 1897

My own Darling Boy,
      I got your telegram half an hour ago, and just send a line to say that I feel that my only hope of again doing beautiful work in art is being with you. It was not so in the old days, but now it is different, and you can really recreate in me that energy and sense of joyous power on which art depends.
      Everyone is furious with me for going back to you, but they don't understand us. I feel that it is only with you that I can do anything at all. Do remake my ruined life for me, and then our friendship and love will have a different meaning to the world.
      I wish that when we met at Rouen we had not parted at all. There are such wide abysses now of space and land between us. But we love each other.
      Goodnight, dear. Ever yours,
                                Oscar

Na most mi van?

"A bezoar, melyet az arábiai szarvas szívében lelnek, varázsszer, mely meggyógyítja a dögvészt."
Oscar Wilde - Dorian Gray arcképe

"A bezoár a kecske gyomrából kivett kő: védelmet nyújt a legtöbb méreggel szemben."
J. K. Rowling - Harry Potter és a bölcsek köve

Tanulok

Dante - Divina comoedia
Pokol, I. ének - részlet

A sötét erdőben

Az emberélet útjának felén

egy nagy sötétlő erődbe jutottam,

mivel az igaz utat nem lelém.

Ó szörnyű elbeszélni, mi van ottan,

s milyen e sűrű, kusza, vad vadon:

már rágondolva reszketek legottan.

A halál nem sokkal rosszabb, tudom.

De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,

hallanod kell, mit láttam az uton.

Akkortájt olyan álmodozva jártam:

nem is tudom, hogyan kerültem arra,

csak a jó útról valahogy leszálltam.

"Ne haragudj rám Géza, adjál már még egy esélyt!"

Tegnap bátor voltam és felvonatoztam Pestre. Annak ellenére, hogy negyven perc késéssel indultunk, beértem (igaz metróval a végén). Hóban futni az Andrássyn valami hihetetlen élmény volt, imádom a márciusi havat. Egyébként meg az Operett Színház épülete gyönyörű, a Szentivánéji álom musicalként érdekes, Dolhai Attilát továbbra sem szeretem, sőt nagyon nem bírom, de most szerencsére keveset szerepelt. Amikor túlléptem azon, hogy mennyire csili-vili a darab és mennyire ripacskodik mindenki, már élveztem az egészet. A buszozást is. 

A reggeli családi pánik közben Buddhai nyugalommal örültem a hónak, egész nap így éreztem. "I'm going on an adventure!" volt minden harmadik gondolatom, olvasgattam a metrón, a vonaton. Amit elértünk. Igaz, hogy Nyugati helyett Keletiből és a 14:28-as helyett az eredetileg 12:10-kor induló vonattal jöttünk, de jött és felszálltunk és elindult és itthon voltunk időben. Egy nagy kaland volt volt az egész, imádok Pesten tömegközlekedni. Meg tömegközlekedni. Meg vonatozni. És imádom a telet tavasszal.

Boldog március 15-ét mindenkinek!

Oh please there's just one more thing, one more thing, one moe miracle, Sherlock for me, 

Don't be, don't be dead. Would you do just for me? Just stop it. Stop this.

Öröm, Sherlock, hétvége, jókedv úgy általánosságban and that's all folks.
Elegem van a hosszú és körülményes mondatokból. Kivéve, ha Hrabal írja őket. Cakkát.

Most jutott eszembe, hogy valamelyik nap álmomban egy játékáruházban voltam és megláttam Kiss Tibit és odamentem hozzá, és vagy kértem egy ölelést vagy csak szimplán megöleltem és végül ő is megölelt és asdfghjkl.

Én rontottam el?

Ez annyira nem költői kérdés. 

A tavasz és március első napja remekül telt; csakúgy, mint a második. De jobb lenne, ha egy-két dologról nem tudnék. Értem én, hogy nem lehet mindenhol egyszerre ott lenni, nem lehet mindent átélni, elolvasni, megnézni, meghallgatni, de akkor is. Sosem tudom, hogy mikor döntök jól vagy rosszul, vagy ha azt hiszem igen, akkor utólag úgyis megbánom. Visszamondani és később szomorkodni egy elmaradt találkozás miatt az az én hibám. De szembesülni azzal, hogy le sem szarják a fejem, az már annyira nem önhibámból fakadó szomorúság/tanácstalanság.

Lehet én vagyok az oka. Az állandó kifogások, szeretek egyedül lenni kijelentéseim, az okoskodásom, a néha előtörő bunkóságom, nem tudom. Azt viszont igen, hogy nem csak, mert egy kapcsolathoz/barátsághoz (minimum) két ember kell. És igen, lehetne szemtől szembe is mondani, minek panaszkodom, ha nem teszek ellene semmit. 

Lenne értelme?

Ady Endre - Az ágyam hivogat

Lefekszem. Óh, ágyam,
Óh ágyam, tavaly még,
Tavaly még más voltál.
Más voltál: álom-hely,
Álom-hely, erő-kut,
Erő-kut, csók-csárda, vidámság,
Vidámság. Mi lettél?
Mi lettél? Koporsó,
Koporsó. Naponként,
Naponként jobban zársz,
Jobban zársz. Ledőlni,
Ledőlni rettegve,
Rettegve, fölkelni,
Fölkelni rettegve,
Rettegve kelek föl.

Fölkelni, szétnézni,
Szétnézni, érezni,
Érezni, eszmélni,
Eszmélni, meglátni,
Meglátni, megbujni,
Megbujni, kinézni,
Kinézni, kikelni,
Kikelni, akarni,
Akarni, busulni,
Busulni, elszánni,
Elszánni, letörni,
Letörni, szégyelni,
Szégyelni. Óh, ágyam,
Óh, ágyam, koporsóm,
Koporsóm, be hivsz már,
Be, hivsz már. Lefekszem.

Mondtam már, hogy szerencsés vagyok?

Még nem? De biztosan, és szerencsére (haha) megint rá kellett jönnöm, hogy bizony, szerencsés vagyok, méghozzá nem is akármennyire. Kopkopkop. 

Mivel tegnap a nagy nagy belső fejetlenség miatt természetesen semmi nem csináltam, ezért ma a sors megajándékozott egy (szerintem) jól sikerült angolversennyel, egy egy héttel kitolt pályázatleadási határidővel, egy elmaradt kémiával és ugye napsütéssel, de az jelen helyzetemben nem számít. Szóval öröm és bódottá, kedv a cikkíráshoz és rendrakáshoz, talán még házit is fogok írni. 

Ja igen. Történelmi esemény, ma (életemben először) autóval vittek suliba. Csodás volt. Ilyenkor érzem Isten (vagy valami felső erő, aminek van keze) simogatását a fejemen.

Éljen. Az általános emberi magatartáshoz híven itt ülök és panaszkodom a teendőim sokaságáról, valamint az időhiányról, ahelyett, hogy a teendőimet végezném szorgalmasan, de ugye én miért tennék olyat.

Az interjú legépelésén, a pályázat, esetleg a házi megírásán túl annyival érdekesebb dolgok vannak. Például a gráfelmélet, vagy A kozmosz éneke, vagy az Oscar elemzése. Annyira érdekel mind, és ímmel-ámmal foglalkozom is velük, de igazából nagyon egyikkel sem.

Valahogy nem lep meg.

I see humans but no humanity

Egyszerűen utálom ilyenkor az embereket.

Nem az emberiséget, mert semmi értelme egy egész csoportot gyűlölni néhány individuum tette miatt (köszönjük, Szirmai úr!).

Akartam egy szofisztikált bejegyzést csinálni arról, hogy mennyire gyűlölöm a rasszistákat, az antiszemitákat, a homofób barmokat és társaikat, de mint látszik, ez nem nagyon fog sikerülni. Szerintem igazából akkor kezdődött kinyílni számomra (legalábbis ilyen téren) a világ, amikor lett tumblröm és elárasztott a mindenség. Alapból bennem volt az ilyen fokú elfogadás embertársaim iránt, de ez az oldal csak még jobban megerősített abban a hitemben, hogy mindenkinek ugyannyi joga van (kéne, hogy legyen) az élethez, ha egyszer már megszületett. Vallástól, kultúrától, nemzetiségtől, bőrszíntől, nemi hovatartozástól függetlenül. Mert nem az határozza meg az embert, hogy hogy néz ki, vagy épp miben hisz, mi okoz neki örömöt, hanem az, hogy hogyan viselkedik.

Ezért basz fel mindennemű diszkrimináció, főleg ha a közvetlen környezetemben tapasztalom, és főleg akkor, ha alaptalan. És nem csak idegesít, de legszívesebben ordítanék, annyira fáj és fizikailag is rosszul leszek tőle. Nem véletlenül tudom fejből ezt az idézetet: 12Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben. És félreértés ne essék, nem azért tudom, mert úgy tetszik, pont ellenkezőleg. Amikor ebben a videóban megláttam/hallottam, már akkor se nagyon tetszett. De amikor az Agorában a keresztény vezető ezt használta fel Hypatia eltüntetésének céljából, akkor végem volt. Olyan fokú méreg öntött el, hogy nem is nagyon tudtam mit kezdeni vele. Pedig az egy film volt! Jó, megtörtént eset alapján, de akkor is.

Ez egy dolog. A Bibliával való példálózást amúgy sem szeretem, mert értem én, hogy Isten tanítása, és igazából becsülöm az olyan embereket, akik erőt, útmutatást merítenek a hitükből; de képtelen vagyok elfogadni az agresszivitást. Az erőszakot, mind verbális, mind fizikai értelemben. A higgy, különben elkárhozol mentalitást szintén.

Régebben úgy álltam hozzá az egész kereszténységhez, meg a Bibliához, hogy mekkora baromság, fujj. Ez mára teljesen kiveszett belőlem, igyekszem nem utálni semmit, főleg nem vallást, de tényleg inkább semmit nem kívánok utálni. Nem vagyok ateista, de nem gyakorlok semmilyen vallást sem kicsit, sem nagyon. Ennek ellenére semmi bajom azzal, aki igen, sőt, érdekelnek. Érdekel mindenki, akinek más a szemlélete, mint nekem, mert a vele való kommunikáció által fejlődöm. Tiszteletben tartom az istenbe vetett hitet, vagy épp istenekbe. Bármilyen hitet. Még az egyházat is. Nem kérdőjelezem meg senki hitét és nem teszek fel olyan kérdéseket, ami kényelmetlen helyzetbe hozhatja az illetőt. Ezért cserébe, meg amúgy is elvárom, hogy engem ne akarjanak megtéríteni, vagy egyáltalán. Senki ne akarjon (erőszakosan) megtéríteni senkit, szépen mindenki döntse el maga, hogy milyen utat szeretne járni.

Bármilyen téren.

Túl sok a gondolat, sajnos még kevés a tudás, de ahhoz pont elég, hogy tudjam, jó az az út, amin járok. Meg ahhoz is, hogy tudjam, igazam van, ha azt mondom, hogy rengeteg a primitív és buta ember. Nem elég a jelző. Ezek az emberek még értelmesek is lehetnének, némelyikük az is, de nem képesek túllépni a saját "fehérheteroférfivagyok" tökéletességükön és olyan bunkó módon anyáznak mindenkit, akinek egy kicsit is sötétebb a bőre, hogy az valami elképesztő. Hányni tudnék az ilyentől.

Kifakadásom oka leginkább ez a cikk. Mert oké, nem kellett volna kitiltani az összes zászlót a meccsről, vagy előbb is lehetett volna szólni, de nem véletlenül rendelték ezt így. Az Olajszurkolók híresen bunkók. És arról még nem is szólt a fáma, hogy nem csak magyar és csapatzászlókat akartak (volna) bevinni, hanem mindenféle antiszemita hülyeséget is. Zászlókon, táblákon. Arról sem szól a fáma, hogy az indul a busz, indul a busz (azaz, mi fogunk nyerni akár haza is mehettek) skandálása helyett indul a vonatot mondtak (ami, ha azt vesszük figyelembe, hogy a zsidókat tömegesen vitték el vonatokon a munkatáborokba, nagyon durva). És további ilyen finomságok.

Olyan szívesen folytatnék hasonló jellegű eszmecseréket _értelmes_ emberekkel, mert aki ebből a szempontból szerintem hülyén viselkedik, azzal nem tudnék értelmesen beszélni, viszont a szintjére lesüllyedni meg szintén nem akarok, szóval értelmes emberekkel ezt több körben megvitatni valami fantasztikus lenne. Igaz, szüléimmel az előbb beszéltem, jelenleg is két emberkével diskurálunk közel erről a témáról/témákról és nagyon élvezem. Szomorú is, hogy ennyi mindent lehet a diszkriminációról beszélni, de legalább van értelme.

Következő témánk a félig üres, félig teli pohár vitája lesz. Nem viccelek.